Interstate Commerce Commission (ICC) az 1887-es Interstate Commerce Act által létrehozott, az Egyesült Államok első független szabályozó hatósága volt. Eredeti célja a vasutak tevékenységének ellenőrzése és a túlzott, illetve megkülönböztető díjszabás visszaszorítása volt: a korszakban gyakori visszatérítések, kedvezmények és tarifapoolok miatt a kis feladók gyakran hátrányt szenvedtek a nagyvállalatokhoz képest. Az ICC később kiterjesztette hatáskörét a teherfuvarozási ágazatra, és idővel egyre több közlekedési és közszolgáltatási terület tartozott felügyelete alá.
Történeti fejlődés
Az Intézmény működése során a Kongresszus több lépésben bővítette hatáskörét. A 20. század elején, különösen a 1906-os és 1910-es törvények révén (például a Hepburn- és a Mann–Elkins-törvények) az ICC jogosultságai kibővültek: kiterjesztették a tarifameghatározásra vonatkozó hatáskört, lehetővé tették a különböző közlekedési módok és bizonyos távközlési szolgáltatók (például telefon- és távírócégek) szabályozását, valamint erősebb jogi eszközöket adtak az ügynökség kezébe. Emellett a hatáskörbe bekerültek olyan szolgáltatások is, mint a tömegközlekedési buszjáratok.
Jogkör és működés
A Bizottság tagjait az Egyesült Államok elnöke nevezte ki, és a jelöléseket az Egyesült Államok szenátusa hagyta jóvá. A kezdeti években az ICC felhatalmazást kapott a törvény megsértésének kivizsgálására és a jogsértések megszüntetésére, de döntéseinek gyakran nem volt közvetlen és automatikus végrehajtási ereje: a határozatok érvényesítéséhez sok esetben szövetségi bírósági végzés volt szükséges. Idővel azonban a törvényi módosítások erősítették az ügynökség önálló végrehajtó hatalmát, és az ICC egyre inkább önálló, határozott állami szabályozó szervként működött.
Jelentőség és hatás
A Bizottság történelmi jelentősége több oldalról is nagy volt. Egyrészt az ICC volt az első olyan független szabályozó testület az Egyesült Államokban, amely politikai nyomástól relatíve független szakmai döntéseket hozott. Másrészt az ügynökség volt az első olyan szövetségi szervezet, amely a nagyvállalatokat – különösen a vasúti és később a közlekedési szolgáltatókat – rendszerszerűen szabályozta. Az ICC modellje és jogkörének kiterjesztése precedenst teremtett a későbbi független szabályozó szervek (például a távközlési vagy pénzügyi szabályozók) létrejöttéhez.
Változások és megszűnés
A 20. század második felében és különösen a 1970–1980-as évek deregulációs hullámaiban az ICC befolyása fokozatosan csökkent. Jelentős törvények, mint a Staggers Rail Act és a Motor Carrier Act (mindkettő 1980 körül) a vasúti és közúti fuvarozás deregulációját vezették be, ami megszüntette az ICC egyes korábbi szabályozási jogosultságait. Végül az ügynökséget 1995-ben hivatalosan megszüntették: az ICC Termination Act keretében az ügynökség megmaradt feladatait részben a Surface Transportation Boardhoz (STB) helyezték át, míg más hatásköröket különböző szövetségi szervek számára rendeztek át.
Összefoglalás
- Az ICC az 1887-es Interstate Commerce Act alapján jött létre a vasúti tarifák és gyakorlatok szabályozására.
- Idővel hatásköre kiterjedt más közlekedési módokra és bizonyos közszolgáltatásokra, és a Bizottság fontos precedenst teremtett az amerikai szabályozási rendszerben.
- A későbbi deregulációk és törvényi változások következtében az ICC szerepe csökkent, és végül 1995-ben megszűnt; feladatainak nagy részét a Surface Transportation Board vette át.
