Az indie pop az alternatív rock műfaja, amely az 1980-as években az Egyesült Királyságban alakult ki. Eredetileg és gyakran még ma is a független zene egyik formája, szorosan kapcsolódik az indie rockhoz, a két műfaj hasonlít egymásra, mégis vannak különbségek a kettő között. Az indie rock általában élesebb, durvább és keményebb hangzású, ellentétben a dallamosabb indie-poppal. Az indie pop emellett a hatvanas évek lánycsapatainak zenéjéből és a power popból merít, gyakran retro elemeket adva neki, és felhasználja a csilingelő gitárokat.

Az indie pop gyökerei a DIY (do‑it‑yourself) szemléletben, a kis független kiadók és fanzine-ek kultúrájában találhatók: a zenekarok gyakran olcsóbb, lo‑fi felvételekkel, kazettákon vagy kis számban megjelenő 7"-os bakeliteken terjedtek, mielőtt egyesek nagyobb közönséghez jutottak volna. Hangzásában fontos szerepet kapnak a tiszta, dallamos vokálok, a dallamos gitártémák, egyszerű de fogós akkordmenetek, valamint néha nosztalgikus, melankolikus dalszövegek.

1986-ban az NME brit zenei magazin kiadott egy kazettát C86 címmel, amely indie pop és indie rock zenét tartalmazott; a C86-ban szereplő művészek olyan zenét készítettek, amelyet az About.com úgy jellemzett, mint "a házi készítésű zene egy csipkelődő, amatőr formája, amely mélyen merít a napsütötte 60-as évekbeli előadásokból, mint a The Byrds és a Velvet Underground". A C86‑kompiláció fontos szerepet játszott abban, hogy meghatározza az indie pop esztétikáját: a csilingelő (jangly) gitárok, rövid, fülbemászó dalok és a független kiadók hangsúlya jellemzővé vált.

A korai indie pop zenekarok közé tartozik a The Shop Assistants vagy a The Pastels. A műfaj újabb zenekarai közé tartozik a Point blank, a Travis, a The Research és a Maritime. Emellett számos más előadó és formáció alakította a stílust vagy merített belőle: az Orange Juice és a The Smiths hatása, valamint a későbbi Belle and Sebastian, Camera Obscura vagy The Sundays példája jól mutatja, hogy az indie pop egyszerre tudott underground és — bizonyos esetekben — populáris vonzerejű lenni.

Jellemzők:

  • Hangzás: tiszta, dallamos vokálok, jangly gitárok (gyakran Rickenbacker‑szerű hangzás), visszafogott dobalapok; a produkció sokszor szándékosan egyszerű vagy lo‑fi.
  • Struktúra: rövidebb, slágeres dalok; hangsúly a dallamon és a refréneken.
  • Líra: személyes, melankolikus vagy nosztalgikus témák; néha ironikus, hétköznapi vagy töprengő szövegek.
  • Esztétika és ethosz: DIY szemlélet, független kiadók, kis körüli rajongótábor; vizuális megjelenésben gyakori a minimalizmus vagy a retro hangulat.

Kapcsolódó alműfajok és hatások: az indie pop gyakran összefonódik a twee popbal (a még édesebb, naivabb változat), a chamber popbal (orchestrálisabb, kifinomultabb hangszerelés), valamint a dream pop és a shoegaze egyszerűbb, dallamosabb vonalaival. A hatvanas évek popzenéje, a power pop és az amerikai jangle (pl. The Byrds) erőteljes inspirációt nyújtott.

Terjeszkedés és kiadók: az indie pop az Egyesült Királyság mellett nemzetközi jelenséggé vált; a Sarah Records például kulcsfontosságú címke volt a twee és indie pop szcénában. A korai kazettás és kislemez‑kultúra ma a digitális platformokra és független netkiadásokra helyeződött át, de a DIY szemlélet tovább él.

Napjainkban: az indie pop továbbra is élő és sokszínű műfaj: egyszerre jelenik meg underground indie közegben és mainstream rádiós formában. Néhány egykori underground előadó idővel szélesebb ismertségre tett szert, míg új generációk viszik tovább a dallamos, érzelmes hangzást, kísérletezve elektronikus elemekkel vagy gazdagabb hangszerelésekkel.

Összefoglalva: az indie pop a dallamra, egyszerű, mégis megkapó hangzásra és a független, alkotói hozzáállásra épülő zenei irányzat, amely a C86 körüli brit színtértől indulva mára nemzetközi jelenséggé vált, és számos alműfajban tovább él.