Hyperion — John Keats befejezetlen romantikus eposza

Ismerd meg John Keats Hyperion című befejezetlen romantikus eposzát: keletkezés, változatok, híres idézetek és elemzés egy helyen.

A Hyperion az angol romantikus költő, John Keats egyik legjelentősebb, bár befejezetlen eposzi kísérlete. A mű a görög mitológiából merít: a történet középpontjában az áll, hogy a titán Hiperiont — az egyik ősi istenséget — végül az új isteni rend, Apollón váltja fel.

Kompozíció és változatok

Keats főként 1818 augusztusában és szeptemberében dolgozott a versen. Az első két „könyvet” befejezte: mindkettő körülbelül 350–400 soros; emellett a III. könyvből is mintegy 135 sort írt. Nem volt azonban elégedett az eredménnyel: folyamatosan átdolgozta a szöveget, egészen 1819 áprilisáig, amikor egy időre feladta. Egyes kortárs és későbbi kritikusok szerint Keats eredetileg egy hosszú, hagyományos eposz-formát tervezett — hasonlót, mint amilyet korábban az 1817-es Endymion tett kísérletként —, de költészetről alkotott felfogása rövid idő alatt módosult, s ettől kezdve kevésbé törekedett olyan mitikus eposzra, amely a kor sok költőjének szemléletét tükrözte.

Keats később megkísérelte a mű újragondolását egy másik formában, amelyet The Fall of Hyperion (Hiperion bukása) címmel jegyzett. Ezen az átdolgozáson 1819 utolsó hat hónapjában dolgozott, és több mint 500 sort írt, de ezt a kísérletet szintén nem fejezte be: egyik változat sem érte el azt a formát, amely őt kielégítette volna. A két változat stílusa és szemlélete között fontos különbségek vannak: míg az első „Hyperion” inkább epikus, archaizáló és Miltonra emlékeztető hangot üt meg, addig The Fall of Hyperion prózai bevezetővel és álomlátomás-szerű kerettel dolgozik, és személyesebb, allegorikusabb hangvételű.

Témák, szerkezet és forma

A mű központi témája a változás, a bukás és az átállás: a régi rend (a titánok, különösen Szaturnusz/Cronus alakja) hanyatlása és az új rend (Apollón, a fény és művészet istensége) felemelkedése. Keats a mítoszt a költői hivatás, a szenvedés és a szépség megtapasztalásának alakzataként is olvassa — az istenek sorsa párhuzamba kerül az alkotó ember sorsával.

Forma szempontjából Keats a verset üres versben, azaz rímek nélküli jambikus pentametert használva írta. Ez a választás Milton és a klasszikus eposzi hagyományok tiszteletét tükrözi, ugyanakkor Keats saját, zenei és képszerű nyelvezetét is érvényre juttatja: a sorok hangja és hulláma, a ritmus és a képi gazdagság erőteljesen hatnak a szövegre.

Stílus és jelentőség

Bár egyik változat sem fejeződött be, sok kritikus és irodalomtörténész úgy tartja, hogy a Hyperion és a The Fall of Hyperion részletei Keats legerősebb alkotásai közé tartoznak. A mű nyitó képsorai különösen emlékezetesek: komor, monumentális hangvétel, mély melankólia és szimbolikus sűrűség jellemzi őket. Keats művészetében gyakori a természet, a fény-sötétség ellentéte, a halandóság és az esztétikai tökéletesség iránti vágy — ezek mind megjelennek a Hyperionban.

Fogadtatás és hatás

A kortársak vegyesen fogadták Keats eposzi kísérleteit: voltak, akik túl ambiciózusnak vagy archaizálónak találták, mások viszont a költő zenei és képi tehetségét dicsérték. A mű későbbi olvasói és kutatói körében a Hyperion különösen értékelt darabbá vált: tanulmányozzák Keats formabontó törekvéseit, az eposzi hagyomány átalakítására tett kísérleteit, valamint azt a módot, ahogy a mitológiai anyagból személyes és filozofikus meditációt formál.

Részlet

A kötetből gyakran idézett, s egyes kritikusok által a legjobb Keats-sorok között tartott nyitószakasz magyar fordításában (az eredeti angol sorok atmoszféráját próbálva visszaadni):

Mélyen a völgy árnyékos szomorúságában...

Messze elsüllyedt a reggel egészséges leheletétől,

Messze a tüzes dél, és az este egyetlen csillaga,

Ült az ősz hajú Szaturnusz, csendben, mint a kő,

Csend, mint a csend a búvóhelye körül;

Erdő az erdőn lógott a feje körül

Mint felhő a felhőn.

Megjegyzés: az angol eredetiben szereplő archaikus szavak („vale” = völgy; „morn” = reggel; „eve” = este) különleges hangulatot és időtlenséget adnak a versnek.

Források és kéziratok

A Hyperion kéziratai és Keats levelei fontos forrásai annak, hogyan változott a költő elképzelése a műről. A befejezetlen változatok és vázlatok tanulmányozása feltárja Keats gondolkodásának folyamatait: a mitológiai motívumok mellett a személyes, filozófiai és művészi kérdések is előtérbe kerülnek. A műet későbbi kiadásokban és tanulmányokban dolgozták fel, és több nyelvre is lefordították.

Összefoglalva: a Hyperion Keats ambiciózus, mitológiai alapú kísérlete a nagy költői eposz modern értelmezésére — befejezetlensége ellenére is kulcsfontosságú mű a romantika és Keats életművében, amely mély filozófiai és esztétikai kérdéseket vet fel a megújulásról, a veszteségről és a költői hivatásról.

Kérdések és válaszok

K: Ki írta a Hiperion című verset?

K: Mikor dolgozott Keats a versen?

K: Milyen hosszú volt a Hyperion első két könyve?

K: Milyen költészetet próbált Keats írni a Hyperionnal?

K: Milyen formában írta meg a versét?

K: Melyek a Hyperion I. könyvének nyitó sorai?

K: Mit jelent a "völgy" ebben a szövegkörnyezetben?

Keresés betűvel