Anna Sewell (1820. március 30. - 1878. április 25.) angol regényírónő. Leginkább az 1877-es Fekete szépség című regény szerzőjeként ismert, amely a valaha írt tíz legkelendőbb gyerekregény egyike.
Anna Sewell a norfolki Great Yarmouthban született. Egy gyermekkori sérülés után házhoz volt kötve, és nagyrészt kocsilóval közlekedett. Sewell utolsó éveit a Fekete szépség (1877) című gyermekkönyv klasszikusának megírásával töltötte, amely egy szelíd, magasan nevelt ló fiktív önéletrajza. Hepatitiszben halt meg 1878-ban, mindössze öt hónappal könyve megjelenése után.
Sewell már korán elkezdte a lovakkal való humánus bánásmód iránti aggodalmát. Fiatal korában megnyomorodott, ezért nehezen tudott járni, de lovaskocsit tudott vezetni. Apja vonattal járt dolgozni, és ő vitte apját az állomásra és vissza. Később, miután elolvasta Horace Bushnell egyik, állatokról szóló esszéjét, kijelentette, hogy írói céljai között szerepel, hogy "kedvességre, együttérzésre és a lovakkal való megértő bánásmódra késztesse".
Sewell még fiatalkorában ismerkedett meg az írással, amikor segített édesanyja - egy mélyen vallásos, népszerű ifjúsági bestsellerek szerzője - műveinek szerkesztésében. Sewell élete utolsó hét-nyolc évét - rokkantként a házába zárva - a Fekete szépség írásával töltötte. A könyvnek, egy szelíd, főnemesi ló fiktív önéletrajzának erős erkölcsi célja volt. Talán segített eltörölni a sakktartás kegyetlen gyakorlatát.
Bővebb életrajzi adatok és munkásság
Anna Sewell családja irodalmi és vallásos környezetben nevelkedett; édesanyja neve Mary Sewell volt, aki gyermekkönyveket és vallásos műveket írt. Tizennégy éves korában egy baleset következtében megsérült a bokája, ami részben mozgáskorlátozottságot eredményezett — ettől kezdve sokat utazott, de legtöbbször hintóban vagy kocsin ülve. Ez a korlátozottság és a lovakkal való közvetlen kapcsolata nagyban befolyásolta írói témáit: a ló mint érző lény és a lovak emberi bánásmódja központi szerepet kapott művében.
A Fekete szépség eredeti címe: Black Beauty: His Grooms and Companions, the Autobiography of a Horse. Sewell egyszerű, közérthető stílusban, az első személyű ló-narratívára építve mutatja be a lovak életét — a gyengéd bánásmódtól a kizsákmányolásig terjedő skálán. A regény célja nemcsak az volt, hogy érzelmi kapcsolatot alakítson ki az olvasóval, hanem hogy gyakorlati példákon keresztül hívja fel a figyelmet a lovak kegyetlen bánásmódjára (például a túl szoros, kényelmetlen kocsifékek, a kemény gyeplők és a munkakörülmények problémái).
Fogadtatás és örökség
A könyv 1877-ben jelent meg, és rövid idő alatt széles olvasóréteget talált: felnőttek és gyerekek egyaránt kedvelték. Angol nyelvterületen hamar ismertté vált, és világszerte több nyelvre lefordították. A mű gyakran szerepel iskolai olvasmányok között, és fontosnak tartják az állatvédelem irodalmi előfutáraként: hozzájárult a közvélemény formálásához a lovak emberibb kezeléséről, és részben ösztönözte a kegyetlen gyakorlati megoldások — például a lovakat károsító felszerelések — visszaszorulását. A regényt számos alkalommal adaptálták színpadra, filmre és televízióra.
Halála és emléke
Anna Sewell sajnálatos módon nem élte meg írása hosszú távú hatását: 1878 áprilisában, alig öt hónappal a könyv megjelenése után, hepatitiszben hunyt el. Munkája azonban tartós örökséget hagyott: a Fekete szépség ma is a gyermek- és ifjúsági irodalom klasszikusa, és továbbra is inspirálja az állatvédelemért tevékenykedőket, valamint olvasókat szerte a világon.
