A Hati vagy Saturn XLIII (ideiglenes jelölése S/2004 S 14) a Szaturnusz egyik külső, szabálytalan holdja. Felfedezését Scott S. Sheppard, David C. Jewitt, Jan Kleyna és Brian G. Marsden jelentette be 2005. május 4-én, a 2004. december 12. és 2005. március 11. között végzett megfigyelések alapján. A felfedezés apró, halvány objektumok speciális képfeldolgozással és többnapi nyomon követéssel történt, hogy biztosítsák a mozgás azonosítását a háttércsillagokhoz képest.
Pálya és csoport
A Hati körülbelül 20 303 000 km-re kering a Szaturnusztól, és 1080,099 nap alatt tesz meg egy keringést. Pályája jelentősen eltér a belső, nagyobb holdakétól: az ekliptikához képest 163°-os dőlésszöggel (a Szaturnusz egyenlítőjéhez viszonyítva ~165°), valamint 0,291-es excentricitással. Ezek a paraméterek azt jelzik, hogy a Hati retrográd mozgású (azaz ellentétes irányban kering a bolygó forgásával), és a külső, szabálytalan holdak közé tartozik, amelyeket gyakran a Norvég– vagy röviden Norse-csoporthoz sorolnak.
Fizikai tulajdonságok
A hold átmérőjét hozzávetőlegesen 6 kilométerre becsülik; ez az érték a megfigyelt fényesség és egy feltételezett albedó (többnyire ~0,04 körüli érték, a sötét, szénben gazdag anyagok feltételezése alapján) alapján adódik. A Hati felszíni összetétele, sűrűsége és forgási periódusa jelenleg ismeretlenek, mert a kis méret és a nagy távolság nagyon gyenge fényességet eredményez, ami megnehezíti a részletes fotometriai vagy spektroszkópiai vizsgálatokat.
Származás és elnevezés
A szabálytalan, retrográd pályájú holdak esetében általánosan elfogadott magyarázat, hogy ezek a testek nem a bolygó keletkezésekor alakultak ki, hanem később befogott kis égitestek lehetnek (például kisbolygószerű vagy Kuiper-öv objektumok). A Hati elnevezését 2007 áprilisában hagyta jóvá az IAU: a név az északi mitológiában szereplő óriásfarkas, Fenrisulfr fia, Hati után kapta, aki a holdat üldöző lények egyikeként jelenik meg; a név kapcsolódik Skoll-hoz is, aki Hati ikertestvére.
Megfigyelési és tudományos jelentőség
A Hati és hasonló kis, külső holdak tanulmányozása fontos a Szaturnusz rendszere és a bolygók körüli befogási folyamatok megértéséhez. Bár jelenleg kevés részlet ismert róluk, további nagyobb távcsöves megfigyelések és mélyfelvételes kampányok idővel pontosíthatják pályájukat, forgásukat és felszíni jellegzetességeiket, ami segíthet a keletkezésükre vonatkozó forgatókönyvek ellenőrzésében.