A GRB 970228 egy gammakitörés (GRB) volt, amelyet 1997. február 28-án észleltek. Ez volt az első olyan GRB, amelynél egyértelműen kimutatták az utófényét (afterglow), azaz a kitörést követő, hosszabb hullámhosszakon jelentkező sugárzást. A felfedezés fordulópontot jelentett: korábban a GRB-ket csak a rövid, nagy energiájú gamma-sugárzás kitöréseiben lehetett látni, és nem volt biztos, hogy ezek a jelenségek a Tejútrendszeren kívül történnek.
Megfigyelés és utófény
A kitörés fénygörbéje több csúcsot is mutatott, és összesen körülbelül 80 másodpercig tartott, így a GRB a hosszú kategóriába sorolható. A fénygörbe szerkezete nem volt egyszerű, több kiugró csúccsal; ez arra utalt, hogy a robbanás környezetében bonyolult fizikai folyamatok zajlottak. A gamma-kitörést követően órákon belül röntgen- és optikai utófény is detektálhatóvá vált: ez az utánfény lassan csökkenő fényességet mutatott, amely jól illeszkedett az úgynevezett „fireball” (tűzgömb) modell predikcióihoz.
Kapcsolat a szupernóvákkal és a fizikai értelmezés
A kitörés és az utófény vizsgálata során felmerült az a lehetőség is, hogy a GRB 970228-hoz kapcsolódhatott szupernóva jelensége: a későbbi optikai megfigyelésekben egy lassan előtűnő, vöröses fényességbump figyelhető meg, amit egyes kutatók a robbanással egyidejű, vagy azt követő szupernóva fényének tulajdonítottak. Ez a megfigyelés összhangban áll a hosszú GRB-kre vonatkozó, ma széles körben elfogadott elmélettel, amely szerint ezek a kitörések tömeges csillagok magjának összeomlásával (collapsar) lehetnek összefüggésben.
Távolság, gazdagalaxis és tudományos jelentőség
A GRB 970228 utófényének lokalizálásával sikerült a kitöréshez tartozó gazdagalaxist is azonosítani. A gazdagalaxis vöröseltolódása alapján a robbanás távolsága hozzávetőleg 8,1 milliárd fényév volt (a mért vöröseltolódás alapján körülbelül z ≈ 0,695), ami világosan megmutatta, hogy a GRB-k nem a Tejútrendszeren belül keletkeznek, hanem távoli, extragalaktikus forrásokban. Ez a felismerés megerősítette a GRB-k kozmológiai eredetét és megnyitotta az utat a többhullámhosszú, gyors reagálású megfigyelések és a GRB-k környezetének részletes tanulmányozása előtt.
Összefoglalva: a GRB 970228 volt az első olyan esemény, amelynél sikerült utófényt megfigyelni, és ez tette lehetővé a pontosabb lokalizálást, a gazdagalaxis azonosítását és a GRB-k kozmológiai természetének bizonyítását. A felfedezés nagy lökést adott az utófényekkel kapcsolatos kutatásoknak, és alapot szolgáltatott a későbbi GRB–szupernóva kapcsolatok feltárásához.