Az amfibol az inoszilikát ásványok egy csoportja. Prizma- vagy tűszerű kristályokat alkotnak.
Ezek kettős láncú SiO
4 tetraéderek , amelyek a csúcsokon kapcsolódnak egymáshoz. Általában vas- és/vagy magnéziumionokat tartalmaznak szerkezetükben. Az amfibolok lehetnek zöldek, feketék, színtelenek, fehérek, sárgák, kékek vagy barnák.
Szerkezet és kémiai képlet
Az amfibolok jellemzője a kettős láncú szilikát szerkezet: a SiO4 tetraéderek láncai párokba kapcsolódnak, amelyek hosszú, láncszerű hálózatot alkotnak. A szilikátláncokat különböző kationok (pl. Ca, Na, Mg, Fe2+, Fe3+, Al, K) töltik ki, és gyakran hidroxilcsoportok (OH) vagy fluor, klór fordulnak elő a szerkezetben.
Gyakran használt általános képlet: A0–1B2C5T8O22(OH)2, ahol
- A ritkábban előforduló nagy ionok (Na, K),
- B kalcium vagy nátrium,
- C magnézium, vas és alumínium típusú ionok,
- T főként szilícium (esetenként Al).
Fizikai és optikai jellemzők
- Kristályalak: hosszúkás, prizmatikus vagy tűszerű kristályok; asbestiform változatban rostos szerkezet.
- Tisztás: gyakran üvegfényű (vitreous), helyenként selymes.
- Törés és hasadás: két jól látható hasadási irány, amelyek közötti szög körülbelül 56° és 124° — ez fontos megkülönböztető jegy.
- Keményság: általában 5–6 (Mohs-skála).
- Sűrűség: jellemzően 2,9–3,6 g/cm³, a vasban gazdag példányok nehezebbek.
- Színek: zöld, fekete, barna, kék, fehér, szürke — a szín a kémiai összetételtől függ.
- Optikai tulajdonságok: erős pleokroizmus a vékonycsiszolatban, általában biaxiális jelleg; a törésmutatók változatosak.
- Színezetlen vonal: legtöbbször fehér vagy világosszürke.
Típusok és példák
A család több sorozatra és mintegy 20 hivatalos ásványfajtára osztható. Néhány ismert képviselő:
- Hornblende — a leggyakoribb sötét amfibol, gyakori magmás és metamorfitikus kőzetekben.
- Tremolit — általában fehér vagy világos; Ca–Mg-amfibol, gyakran metamorf kőzetekben jelenik meg.
- Actinolite — zöldes, a tremolit és a cummingtonite/grunerite közötti sorozat tagja; néha asbestiform változata ismert.
- Riebeckite (beleértve a kék aszbeszt, crocidolite formát) — sötétkék vagy fekete, nátrium‑vas amfibol; egyes aszbesztváltozatai veszélyesek.
- Arfvedsonite, anthophyllite, cummingtonite‑grunerite és mások — mind különböző kémiai összetételű csoportok.
Képződés és előfordulás
Az amfibolok mind magmás, mind metamorf környezetben kialakulhatnak. Gyakori előfordulások:
- magmás kőzetek: andezit, diorit, gabbró;
- metamorf kőzetek: amfibolit (amphibolite), bizonyos fillitek és gneiszek;
- metaszmáfilokban, skarnokban és hidrotermás lelőhelyeken is előfordulnak.
Azonosítás és vizsgálat
Az amfibolok azonosításához hasznos jelek: a kétirányú hasadás jellegzetes szöge, a kristályalak, a szín és a pleokroizmus vékonycsiszolatban. Pontos meghatározáshoz gyakori módszerek:
- optikai mikroszkópia vékonycsiszolatban (pleokroizmus, törésmutató, kettőstörés);
- XRD (röntgendiffrakció) a kristályszerkezet megállapítására;
- elemanalízis (EDX, ICP‑MS) a kémiai összetétel meghatározására.
Használat és egészségügyi megfontolások
Sok amfibol ásványnak nincs nagyszabású ipari felhasználása a változatos összetétel miatt, de egyesek hasznosak keramikában, szigetelőanyagokban vagy gemmológiai célokra. Fontos figyelmeztetés: néhány amfibol aszbesztformát ölthet (pl. crocidolite, amosite, tremolit‑aszbeszt). Ezek finom, szálas részecskéi belélegezve súlyos tüdőbetegségeket, például azbesztózist és rákot okozhatnak. Feldolgozás vagy mintavétel esetén kötelező a megfelelő védőfelszerelés és szabályok betartása.
Összefoglalás
Az amfibolok sokféle kémiai összetételű és megjelenésű inoszilikát ásványcsoportot alkotnak, amelyeket kettős láncú SiO4 tetraéderek jellemeznek. Jellegzetes tulajdonságaik — a prizmás kristályalak, kétirányú hasadás és változatos színek — megkönnyítik felismerésüket, de a pontos meghatározáshoz gyakran laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. Egyes amfibolok aszbesztként viselkedhetnek, ezért a biztonsági előírások különösen fontosak.

