Epikureizmus — Epikurosz filozófiája: hedonizmus, atomok és nyugalom
Epikureizmus, Epikurosz: felfedezd az atomelméletet, a hedonizmust és az egyszerű élet útját a félelemtől és fájdalomtól mentes nyugalom felé.
Epikureizmus az Epikurosz (Kr. e. 341–270 körül) tanításain alapuló görög filozófiai iskola, amely Kr. e. 307 körül alakult meg Athénban. Alapvető tételei a természet materialista felfogása, az élet céljának a kellemes állapot (élvezet vagy inkább fájdalom hiánya) megvalósítása tekintetében való meghatározása, valamint a filozófia terápiás szerepe: a félelemtől és nyugtalanságtól való megszabadítás. Epikurosz számos alapelvet határozott meg, amelyek máig befolyásolják az etikai és tudományfilozófiai vitákat.
Történeti és intézményi háttér
Epikurosz Athénban alapította iskoláját, amelyet gyakran egyszerűen a „kertnek” (a görögben kepos) hívtak. Az iskola nyitottabb volt mint a korabeli elit intézmények, s tagjai között jelentős szerepet kapott a mindennapi élet és a barátság. Az epikureizmus eredetileg a platonizmus kihívójaként jelent meg, később pedig fő riválisa lett a sztoicizmus-nak. A késő hellenisztikus korban és a római korban több epikureus közösség is virágzott (például Antiókiában, Alexandriában, Rodoszon és Ercolanóban).
Világnézet: atomizmus és materializmus
Epikurosz filozófiája erősen materialista volt: hitt abban, hogy a világ elemi részecskékből, azaz atomokból és a vak térből tevődik össze. Az atomokról szóló tanítást először Démokritosz dolgozta ki, Epikurosz azonban továbbfejlesztette és saját etikai rendszerébe illesztette. A materializmus következménye lett az istenekkel és a túlvilággal kapcsolatos érvelése: az istenek létezését elismerte ugyan, de azok szerinte passzívak és nem avatkoznak be a világ rendjébe.
Fontos elméleti elem volt Epikurosznál az úgynevezett „klinamen” (a részecskék kis, váratlan eltérülése), amellyel szabad akarat magyarázatát próbálta megalapozni — ez megakadályozza a teljes determinációt a természetben.
Etika: élvezet, fájdalom és a jó élet
Az epikureus etika központi fogalma az élvezet (hédoné), de Epikurosz finomabb megkülönböztetéseket tett: nem az intenzív, rövid távú gyönyörök hajszolása a cél, hanem a tartós nyugalom és a félelemtől- és szenvedéstől-mentes állapot elérése. Ennek görög neve az ataraxia (lélek nyugalma) és az aponia (testi fájdalom hiánya).
- Nyugalom (ataraxia): a lelki nyugalom elérése, a haláltól, istenektől és borzalmas szenvedéstől való félelmek elvetésével.
- Fájdalom hiánya (aponia): a testi szenvedés megszüntetése vagy minimalizálása.
Epikurosz azt tanította, hogy a legmagasabb jó ezeknek az állapotoknak az együttes elérése: a mértékletes, erényes és megfontolt élet, a tudás és a barátság segít elérni ezt. Az epikureusok így tekintettek az erényre: eszközre az élvezetes, fájdalommentes élet eléréséhez, nem öncélú morális parancsra.
Az örömök felfogása és gyakorlati tanácsok
Ellentétben azzal, ahogy a „hedonizmus” szó hétköznapi értelemben gyakran megjelenik (az önfeledt élvezetek hajszolása), az epikureizmus hangsúlyozza az egyszerű, könnyen hozzáférhető örömöket és a későbbi szenvedés elkerülését. Epikurosz például azt javasolta, hogy nem szabad mértéktelenül enni, mert a pillanatnyi bőség később elégedetlenséghez és aggódáshoz vezethet (például az a gondolat, hogy a jövőben nem lesznek ilyen finomságok). Hasonlóképpen a túlzott szexuális kielégülésre épülő élet fokozhatja a további kéjvágyat és partnerrel szembeni elégedetlenséget (nemi élet).
Összefoglalva: az epikureus gyakorlat a megelégedettségre, a mértékletességre és a tudatos vágykezelésre épül, ami sok szempontból közel áll az aszkézishez, de más célból és indíttatásból: nem a testi megsemmisítéséért, hanem a hosszú távú nyugalom eléréséért.
Filozófiai és társadalmi szerep
Az epikureusok általában távol tartották magukat a politikától: az iskola hangsúlyozta, hogy a politikai küzdelmek gyakran megzavarják az egyén nyugalmát. Ettől függetlenül az epikureizmus nem politikai radikalizmus, hanem egy életvezetési program. Epikurosz és követői erősen kritizálták a babonát és a vallási félelmeket (Epikurosz hevesen támadta a babonaságot), mert ezek félelmet ébresztenek, és így akadályozzák az ataraxiát.
Recepció és hatás
Az epikureizmusnak több jelentős későbbi követője és terjesztője volt. A római költő Lucretius híres eposzában, A dolgok természetéről (De Rerum Natura) összegzi és népszerűsíti az epikureus világképet és etikát. A Római Birodalom végére az egyre erősödő keresztény kritika és vallási-politikai nyomás miatt az iskola visszaszorult és majdnem kihalt. A korai újkorban azonban az atomizmust és bizonyos epikureus gondolatokat újra felfedezték: a 17. században Pierre Gassendi feltámasztotta az atomizmust és megpróbálta azt a keresztény tanításhoz igazítani.
A modern korban az epikureizmus befolyása érezhető az empirizmusban, a szekuláris etikai gondolkodásban és a jóléti filozófiákban; viták tárgya marad például az, hogy az élvezet-szemlélet mennyiben képes megragadni az emberi értékeket és motivációkat.
Források és művek
Epikurosz néhány írása töredékesen fennmaradt. Emellett jelentősek a herculaneumi papirusztekercsek közt talált epikureus szövegek; ezek közül egyeseket Philodémosznak tulajdonítanak. A római irodalom részéről Lukrétiosz műve szolgál a legteljesebb korabeli összefoglalóként az epikureus tanokról.
Összefoglalás
Az epikureizmus: materialista világnézet + az élet céljának a nyugalom és a fájdalommentesség keresése. Nem a hedonisztikus mértéktelenséget támogatja, hanem a megfontolt, barátságon és tudáson alapuló egyszerű életet, amely célja az ataraxia és az aponia elérése. Epikurosz filozófiája fontos történeti híd a görög atomizmus és a modern természettudományos szemlélet között, és etikai tanításai napjainkban is felvetnek releváns kérdéseket az életminőségről és a boldogságról.
Epikurosz
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Epikurosz?
V: Epikurosz materialista filozófus volt, aki i. e. 307 körül élt, és az atomokról tanított, amit először Démokritosz kezdett el. Erőteljesen támadta a babonaságot is, és úgy vélte, hogy a legnagyobb jó az, ha bizonyos örömökben részesülünk, és elérünk egy olyan lelkiállapotot, ahol nincs félelem vagy fájdalom.
K: Mi az epikureizmus?
V: Az epikureizmus Epikurosz tanításain alapuló filozófia. Ez a hedonizmus egy formája, amely az élvezetet az egyetlen jónak nyilvánítja, a fájdalom hiánya mint a legnagyobb élvezet és az egyszerű életmód mellett érvel.
K: Hogyan tekintett Epikurosz a testi vágyakra?
V: Epikurosz szerint az embernek tartózkodnia kell a testi vágyaktól, például a nemi vágyaktól és az étvágyaktól, szinte aszkézishez hasonlóan. Azzal érvelt, hogy evéskor nem szabad túl bőségesen enni, hogy később elkerüljük a kielégületlenséget. Hasonlóképpen a szex is fokozott vágyakozáshoz és a szexuális partnerrel való elégedetlenséghez vezethet.
K: Melyek voltak az epikureizmus néhány fő ellenfele?
V: Az epikureizmus fő ellenfelei a platonizmus és a sztoicizmus voltak.
K: Epikurosz megfogalmazott valamilyen társadalmi erkölcsöt?
V: Nem, nem fogalmazott meg olyan széleskörű társadalmi erkölcsi rendszert, amely máig fennmaradt volna.
K: Hol találhatunk ma Epikurosz írásait?
V: Epikurosz néhány írása ma is fennmaradt; ezenfelül a herculaneumi Villa dei Papiriban feltárt számos papirusztekercsről úgy vélik, hogy azokat ő vagy követője, Philodémosz írta. Lukrétiosz A dolgok természetéről című költeménye szintén az ő tanításainak fő érveit és elméleteit mutatja be.
Keres