Epikureizmus
Az epikureizmus Epikurosz tanításain alapuló filozófia. Kr. e. 307 körül kezdődött. Epikurosz materialista volt, aki hitt az atomok létezésében. Az atomokról szóló tanítást először Démokritosz kezdte el. Epikurosz materialista volt, és erőteljesen támadta a babonaságot.
Epikurosz szerint az istenek passzívak: Nem avatkoznak be a világba. Arisztipposz szerint Epikurosz úgy vélte, hogy a legnagyobb jó az, ha bizonyos örömökben van részünk, és ha elérjük azt az állapotot, amelyben nincs félelem és nincs fájdalom. Az epikureizmus a hedonizmus egyik formája, mert azt hirdeti, hogy az élvezet az egyetlen létező jó. Az epikureizmus szerint a fájdalom hiánya a legnagyobb élvezet; emellett az egyszerű életet hirdeti. Ezek az eszmék kellőképpen megkülönböztetik a "hedonizmustól", ahogyan azt általában meghatározzák.
Az epikureus felfogás szerint a legmagasabb élvezetet (nyugalmat és félelemtől való mentességet) a tudás, a barátság, valamint az erényes és mértékletes életmód révén lehetett elérni. Epikurosz kedvezően beszélt az egyszerű örömök élvezetéről; a testi vágyaktól, például a nemi élettől és az étvágytól való tartózkodásra is gondolt, szinte aszkézishez hasonlóan.
Azzal érvelt, hogy evés közben nem szabad túl bőségesen enni, mert az később elégedetlenséghez vezethet, például ahhoz a komor felismeréshez, hogy a jövőben nem engedhetünk meg magunknak ilyen finomságokat. Hasonlóképpen a szex is fokozott kéjvágyhoz és a szexuális partnerrel való elégedetlenséghez vezethet. Epikurosz nem fogalmazta meg a társadalmi erkölcs széleskörű rendszerét, amely fennmaradt volna.
Az epikureizmus eredetileg a platonizmus kihívója volt, bár később a sztoicizmus fő ellenfele lett. Epikurosz és követői kerülték a politikát. A késő hellenisztikus korban és a római korban számos epikureus társaság virágzott (például Antiókiában, Alexandriában, Rodoszon és Ercolanóban).
A költő Lucretius volt a legismertebb római támogatója. A Római Birodalom végére, miután a keresztény támadások és elnyomás alá került, az epikureizmus szinte teljesen kihalt, de a 17. században az atomista Pierre Gassendi feltámasztotta, és a keresztény tanításhoz igazította.
Epikurosz néhány írása fennmaradt. Egyes tudósok szerint Lukrétiosz A dolgok természetéről című epikus költeménye egy műben mutatja be az epikureizmus fő érveit és elméleteit. A herculaneumi papirusztekercsek villájában feltárt papirusztekercsek közül sok epikureus szöveg. Legalábbis néhányról úgy gondolják, hogy az epikureus Philodémusé volt.
Epikurosz
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Epikurosz?
V: Epikurosz materialista filozófus volt, aki i. e. 307 körül élt, és az atomokról tanított, amit először Démokritosz kezdett el. Erőteljesen támadta a babonaságot is, és úgy vélte, hogy a legnagyobb jó az, ha bizonyos örömökben részesülünk, és elérünk egy olyan lelkiállapotot, ahol nincs félelem vagy fájdalom.
K: Mi az epikureizmus?
V: Az epikureizmus Epikurosz tanításain alapuló filozófia. Ez a hedonizmus egy formája, amely az élvezetet az egyetlen jónak nyilvánítja, a fájdalom hiánya mint a legnagyobb élvezet és az egyszerű életmód mellett érvel.
K: Hogyan tekintett Epikurosz a testi vágyakra?
V: Epikurosz szerint az embernek tartózkodnia kell a testi vágyaktól, például a nemi vágyaktól és az étvágyaktól, szinte aszkézishez hasonlóan. Azzal érvelt, hogy evéskor nem szabad túl bőségesen enni, hogy később elkerüljük a kielégületlenséget. Hasonlóképpen a szex is fokozott vágyakozáshoz és a szexuális partnerrel való elégedetlenséghez vezethet.
K: Melyek voltak az epikureizmus néhány fő ellenfele?
V: Az epikureizmus fő ellenfelei a platonizmus és a sztoicizmus voltak.
K: Epikurosz megfogalmazott valamilyen társadalmi erkölcsöt?
V: Nem, nem fogalmazott meg olyan széleskörű társadalmi erkölcsi rendszert, amely máig fennmaradt volna.
K: Hol találhatunk ma Epikurosz írásait?
V: Epikurosz néhány írása ma is fennmaradt; ezenfelül a herculaneumi Villa dei Papiriban feltárt számos papirusztekercsről úgy vélik, hogy azokat ő vagy követője, Philodémosz írta. Lukrétiosz A dolgok természetéről című költeménye szintén az ő tanításainak fő érveit és elméleteit mutatja be.
