Az ELIZA egy korai program, amely képes természetes nyelvet feldolgozni. Az ELIZA a felhasználók szkriptekre adott válaszainak feldolgozásával működött. A leghíresebb szkript a DOCTOR nevet viselte. Ez egy Roger-féle pszichoterapeuta szimulációja volt: a terapeuta szerepét úgy játszotta, hogy visszakérdezésekkel és tükrözéssel ösztönözte a beszélgetőt a további kifejtésre. Eliza nem sokat tudott a gondolkodásról vagy az érzelmekről, mégis a DOCTOR szkript néha emberi módra folytatott beszélgetést. Az ELIZA-t az MIT-nél Joseph Weizenbaum írta 1964 és 1966 között.

Működési elv

Az ELIZA alapja egyszerű, szabályalapú mechanizmus volt: kulcsszavak felismerése, mintákra illesztés, illetve előre meghatározott átalakítások és tárolt sablonválaszok alkalmazása. A DOCTOR szkriptnél tipikus technikák:

  • kulcsszavak keresése a felhasználó mondatában (például "fej", "anya", "szomorú"),
  • minták (decomposition rules) alapján a mondat részekre bontása és a releváns rész kinyerése,
  • visszatükrözés (reflection), azaz a személyes névmások megfordítása, hogy a program úgy válaszoljon, mintha a beszélgetőt tükrözné ("ön" ↔ "én"),
  • újraszerkesztett sablonok (reassembly rules) használata a természetesnek ható válasz összeállításához.

Például, amikor egy személy olyan szavakat használt, amelyek nem szerepeltek a nagyon kis listán, a DOKTOR mondhatta például a "Fáj a fejem" válaszra, hogy "Miért mondja, hogy fáj a feje?". Az "Anyám gyűlöl engem" válasz lehet: "Ki gyűlöl még a családodban?". Ezekben a példákban jól látható a kulcsszó-felismerés és a visszatükrözés egyszerű kombinációja.

Korlátok

Az ELIZA nem "értette" a nyelvet a mai értelemben: nem volt mögötte fogalmi reprezentáció vagy valódi kontektus-kezelés. Nem rendelkezett hosszú távú memóriával, nem tudott következtetéseket levonni és nem volt képes valódi empátiára. A jó benyomást elsősorban a nyitott, kérdéseket előtérbe helyező pszichoterapeuta-stílus és a megfelelő sablonok keltették.

Hatás és örökség

Az ELIZA az egyik első ismert fecsegőrobot volt, és erős hatással volt a későbbi csevegőprogramok és a természetesnyelv-feldolgozás kutatására. A jelenség, hogy emberek egyszerű szabályalapú válaszokra is emberi tulajdonságokat tulajdonítanak, máig ismert ELIZA-effektusként szerepel a szakirodalomban. Sok felhasználó komolyan vette a rendszert még azután is, hogy Weizenbaum elmagyarázta nekik a működését — ez a reakció sok vitát indított a gépek antropomorfizálásáról és az emberi bizalomról.

Weizenbaum később kritikussá vált a számítógépek társadalmi szerepét illetően, és könyvében (Computer Power and Human Reason, 1976) figyelmeztetett az emberi döntéshozatal gépesítésének veszélyeire. Az ELIZA munkássága inspirálta a további chatbotok (például PARRY, illetve későbbi rendszerek) fejlesztését, és hozzájárult a dialógusrendszerek és a természetesnyelv-feldolgozás módszereinek fejlődéséhez.

Gyakorlati példa

Egy tipikus ELIZA–felhasználó párbeszéd egyszerűsége miatt is emlékezetes:

  • Felhasználó: "Fáj a fejem."
  • DOKTOR: "Miért mondja, hogy fáj a feje?"
  • Felhasználó: "Anyám gyűlöl engem."
  • DOKTOR: "Ki gyűlöl még a családodban?"

Összefoglalás

Az ELIZA mérföldkő volt a mesterséges intelligencia és a természetes nyelv feldolgozás történetében: egyszerű, mégis hatásos technikáival rávilágított arra, hogy a felhasználói élmény és a nyelvi forma gyakran elegendő ahhoz, hogy emberek gépekben emberi tulajdonságokat lássanak. Ugyanakkor az ELIZA korlátai jól mutatják, hogy a felszíni nyelvi viselkedés még nem egyenlő a valódi megértéssel vagy tudatossággal.