Az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic Computer) az egyik korai, tárolt program elvén működő elektronikus számítógép volt. Az EDVAC fejlesztését az amerikai University of Pennsylvania Moore School of Electrical Engineering-ben kezdték az Eckert–Mauchly csoport vezetésével; jelentős elméleti hozzájárulást adott John von Neumann a gép elvéről szóló ismert dolgozatával, amely a tárolt program koncepcióját népszerűsítette. Az előző generációs gépektől, például az ENIAC-tól eltérően az EDVAC binárisan működött, és képes volt a programokat a memóriában tárolni, ami nagy lépés volt a rugalmasabb számítástechnika felé.
Fejlesztés és cél
A projekt célja egy megbízhatóbb, gyorsabb és hatékonyabb számítógép megépítése volt, amely alkalmas hadi- és tudományos számítások végzésére, például lövedékpálya-szimulációkra. A fejlesztés során fontos szempont volt a tárolt program elvének gyakorlati alkalmazása, valamint a bináris, soros feldolgozás és automatizált aritmetikai műveletek megvalósítása.
Műszaki jellemzők
Funkcionálisan az EDVAC egy bináris soros számítógép volt; alapvető aritmetikai műveletei közé tartozott az automatikus összeadás, kivonás, szorzás, valamint programozott osztás. A memóriakapacitása 1000 szó volt, szóhosszonként 44 bittel (1000 × 44 bit, ez hozzávetőlegesen 5,5 kilobájt adatoknak felel meg). A memóriát később általában merkurioszlopos késleltető csövek (mercury delay lines) alkották, amelyek sorosan tárolták a biteket.
Teljesítményre jellemző adatok (átlagértékek): az EDVAC átlagos összeadási ideje 864 mikroszekundum, átlagos szorzási ideje pedig 2900 mikroszekundum volt. Hardverét több ezer vákuumcső alkotta, ezért karbantartást és csőcserét igényelt a megbízható működés fenntartásához.
Üzemeltetés és megbízhatóság
Az EDVAC-ot elsősorban a Ballistics Research Laboratory (BRL) számára használták számítási feladatokra. 1960-ra a gép naponta több mint 20 órán át üzemelt, és a hibamentes üzemidő átlaga körülbelül nyolc óra volt, ami a korabeli technológiához képest jónak számított. A folyamatos használat és az üzemeltetés során szerzett tapasztalatok hozzájárultak a műszaki megoldások és a karbantartási eljárások fejlesztéséhez.
Jelentőség és utóélet
Az EDVAC fontos mérföldkőnek számít a számítógéptörténetben: a tárolt program elvének gyakorlati megvalósítása és a bináris működés elterjesztése nagymértékben befolyásolta a későbbi számítógép-architektúrákat — ez az elv vált később általánosan ismertté, gyakran „von Neumann-architektúra” néven. Az EDVAC szolgáltatott tapasztalatokat és tervezési megoldásokat, amelyek hatottak az olyan későbbi rendszerekre, mint az UNIVAC és más korai elektronikus számítógépek.
Az EDVAC 1961-ig volt szolgálatban, amikor a korszerűbb BRLESC (Ballistics Research Laboratory Electronic Scientific Computer) vette át a helyét. Működési ideje alatt a gép megbízhatónak és a maga korában termelékenynek bizonyult, és fontos szerepet játszott a számítástechnika korai fejlődésében.
Megjegyzések az I/O-ról és programozásról
A korai tárolt programú számítógépekhez hasonlóan az EDVAC programozása alacsony szintű gépi kóddal történt, és a bemenet/kimenet perifériák — például kártyaolvasók, lyukszalagos egységek és nyomtatók — biztosították az adatok bevitelét és az eredmények kiíratását. A memóriában tárolt utasítások lehetővé tették összetettebb algoritmusok megvalósítását, mint a korábbi, külsőleg programozott gépeknél.