Szortícionálás (kiosztás): a sorsoláson alapuló kiválasztás és a demokrácia
Fedezd fel a szortícionálás történetét és szerepét a demokráciában — athéni gyakorlat, elméleti alapok és mai relevancia egy átfogó, érthető cikkben.
A kiosztás, más néven szortícionálás, a kiválasztásnak az a módja, amikor a résztvevők vagy a jelöltek közül sorsolással döntik el, kik kapnak lehetőséget vagy feladatot. Azért alkalmazzák, hogy az érintettek ténylegesen egyenlő eséllyel kerüljenek kiválasztásra, és így csökkenjen a befolyásolás, a pártolás vagy a korrupció esélye. Gyakori, egyszerű illusztráció: színes kavicsokat húznak egy zsákból, aki a megfelelő színt húzza, az kerül kiválasztásra. Az ókori Görögországban, az athéni demokráciában a szortícionálás volt a tisztviselők kinevezésének fő módszere. Az emberek úgy gondolták, hogy ez a módszer a demokrácia egyik fő jellemzője, mert az egyenlőség és az esélyegyenlőség elvén alapult.
Arisztotelész az egyenlőséget és a demokráciát szoros összefüggésben látta:
"A demokrácia abból a gondolatból született, hogy akik bármilyen szempontból egyenlők, azok abszolút egyenlők. Mindenki egyformán szabad, ezért állítják, hogy mindenki abszolút szabad... A következő az, amikor a demokraták azon az alapon, hogy mindannyian egyenlőek, azt állítják, hogy mindenben egyenlően vesznek részt."
Rövid történeti áttekintés
A szortícionálás az ókori Görögország mellett több történelmi társadalomban is megjelent: egyes itáliai városköztársaságokban, illetve a középkori és kora újkori intézmények bizonyos típusaiban. Athénban például sok közfeladatot, adminisztratív posztot és bírósági tagságot sorsolással töltöttek be, míg a vezető katonai parancsnokokat gyakran választással nevezték ki. A módszer célja a hatalom koncentrációjának elkerülése és a polgárok lehetőség szerinti bevonása volt.
Modern alkalmazások
- Jury-kiválasztás: A közös jogrendszerű országokban az esküdtszékek tagjait sorsolással választják ki, hogy a bírósági eljárásokban pártatlan állampolgári részvétel legyen.
- Mini-publics és állampolgári gyűlések: A 21. században egyre több országban alkalmaznak válogatott, sorsolt mintán alapuló állampolgári testületeket (pl. citizens’ assemblies vagy citizens’ juries) olyan komplex kérdések megvitatására, mint alkotmánymódosítás, választási rendszer vagy társadalmi viták (például Írországban az abortusz kérdésében tartott állampolgári fórumok eredményei jelentősek voltak).
- Közösségi döntéshozatal és konzultáció: Részvételi költségvetési projektek, helyi döntéshozatali modellek és kísérleti demokráciaprojektek gyakran használnak szortícionálást a reprezentativitás növelésére.
- Adminisztratív sorsolások: Lakhatási kvóták, tagfelvételi listák vagy egyes közszolgáltatások helyzetének rendezésekor is alkalmaznak szerencse-alapú eljárásokat.
Érvek a szortícionálás mellett
- Esélyegyenlőség: Minden érintett valódi eséllyel kerülhet kiválasztásra, így csökken a kiváltságok és a hálózatok szerepe.
- Korrupciócsökkentés: Mivel a kiválasztás nem függ pártjelöléstől vagy anyagi háttértől, kisebb a kockázata, hogy pozíciókat lobbi vagy pénz foglal el.
- Reprezentativitás: Megfelelő mintavételi technikákkal (pl. rétegzett véletlen mintavétel) a társadalom sokkal jobban tükrözhető a döntéshozói testületekben, mint pusztán önkéntes részvétellel.
- Polgári nevelés: Az állampolgárok bevonása erősítheti a közpolitikai ismereteket és a közéleti felelősségérzetet.
Gyakori kritikák és korlátok
- Legitimációs kérdések: A választott intézményekhez képest a sorsolásból előálló testületek legitimációját egyesek kevésbé erősnek érzik, különösen, ha a döntések nagy politikai súlyúak.
- Szaktudás hiánya: Egyes posztoknál vagy kérdésekben elvárt szakértelem hiányozhat a véletlenszerűen kiválasztott személyek között; ezt viszont tréningekkel, szakértői brifingekkel és deliberációs folyamatokkal lehet kezelni.
- Felelősség és elszámoltathatóság: A sorsolt képviselők elszámoltathatósága másként működik, mint a választottaké; szükségesek tehát olyan mechanizmusok, amelyek visszajelzést biztosítanak számukra.
- Praktikus nehézségek: A részvétel elérhetősége, a felkészítés és a logisztika szervezése idő- és erőforrás-igényes lehet.
Hogyan lehet a szortícionálást jól alkalmazni?
A jó gyakorlatok közé tartozik a gondos mintavétel (rétegzett véletlen kiválasztás az életkor, nem, földrajzi elhelyezkedés stb. szerint), a kiválasztottak számára biztosított anyagi és időbeli kompenzáció, átfogó tájékoztatás és szakértői háttér, valamint a deliberációs (megvitató) struktúrák biztosítása. Sok javaslat szerint a szortícionálást érdemes kombinálni választott intézményekkel: például a sorsolt testületek véleményezhetnek, javasolhatnak vagy felügyelhetnek bizonyos ügyeket, miközben a végső döntéshozatal egy választott szervnél marad.
Összefoglalva, a szortícionálás nem csodaszer, de erős eszköz lehet a demokrácia kiterjesztésére és a részvétel igazságosabbá tételére, különösen ha átgondolt eljárásokkal, transzparenciával és megfelelő támogatással párosul.
Példák
- Történelmi
- Az athéni demokrácia nagymértékben alkalmazta a választást, és szinte minden kormányzati tisztséget sorsolással, nem pedig választással töltöttek be.
- A velencei dózsét hosszadalmas eljárás során nevezték ki, amely során váltakozó választási és választási fordulókat alkalmaztak.
- A középkorban a firenzei Signoriát és más itáliai városi köztársaságokat sorshúzással választották.
Kapcsolódó oldalak
- Választás
- Időpontkérés
Kérdések és válaszok
K: Mi az az allozo?
V: Az allokáció a sorsolás útján történő kiválasztás folyamata.
K: Mi az allokáció másik neve?
V: Az allokáció másik neve a válogatás.
K: Mi a célja az elosztásnak?
V: Az elosztás célja, hogy minden érintettnek egyenlő esélyt biztosítson a kiválasztásra.
K: Milyen módszert alkalmaztak az ókori Görögországban az allokációra?
V: Az ókori Görögországban a kiválasztás volt a tisztviselők kinevezésének fő módszere.
K: Miért tartották a szortícionálást a demokrácia fő jellemzőjének Athénban?
V: A szortíciót azért tartották az athéni demokrácia egyik fő jellemzőjének, mert ez biztosította, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a hivatalos tisztségekre való kiválasztásra.
K: Mit gondolt Arisztotelész az egyenlőségről és a demokráciáról?
V: Arisztotelész úgy vélte, hogy az egyenlőség és a demokrácia szorosan összefügg. Úgy vélte, hogy a demokrácia abból a gondolatból fakadt, hogy akik bármilyen tekintetben egyenlők, azok abszolút egyenlők.
K: Mit követeltek a demokraták az ókori Görögországban az egyenlőségbe vetett hitük alapján?
V: Az egyenlőségbe vetett hitük alapján a demokraták az ókori Görögországban mindenben egyenlő részvételt követeltek.
Keres