Dendritek a neuronok azon ágai, amelyek jeleket fogadnak más neuronoktól. A jelek a sejttestbe (vagy szómába) jutnak.
Felépítés és típusok
Egy sejtnek több száz dendritje lehet, amelyek bonyolult elágazódó hálózatot (dendritikus ágrendszert) alkotnak. A dendritek felülete gyakran dendritikus tüskékkel (spine-okkal) borított; ezek a kis kiemelkedések jelentik a legtöbb excitátoros szinapszis helyét, és dinamikusan változnak a tanulás és tapasztalat hatására. A dendrit belsejében mikrotubulusok, aktin-filamentumok és más sejtváz-összetevők biztosítják a struktúrát és a sejttesten belüli anyagtranszportot.
Jelátvitel és integráció
A dendritek más neuronokból jeleket visznek a szóma felé, az axonja pedig egyetlen jelet visz a szómából a következő neuronhoz vagy egy izomrosthoz. Az egyik neuron dendritje és egy másik neuron axonja szinapszisban találkozik, ami egy nagyon keskeny rés a két sejt között. Amikor az elektromos impulzusok elérik az axon végét, neurotranszmittereknek nevezett vegyi anyagok felszabadulását váltják ki. Ezek a vegyi anyagok átjutnak a szinapszison a dendritbe, ahol ioncsatornákat nyitnak vagy zárnak, és ez ionáramlást indít el a sejtbe vagy a sejtből.
A töltött ionok mozgása a dendritben elektromos potenciálváltozásokat okoz: kisebb lokális jelek, amelyeket excitátoros posztszinaptikus potenciálok (EPSP) vagy inhibítoros posztszinaptikus potenciálok (IPSP) néven ismerünk. A dendritek feladata ezeknek a jeleknek az összeadása (szummáció). Ha egyszerre több EPSP érkezik, vagy egymás után gyorsan ismétlődnek (térbeli és időbeli szummáció), a szóma közelében — különösen az axonhüvely (axon hillock) környékén — elérhető a küszöb, és beindulhat egy akciós potenciál.
Bár a hagyományos elképzelés szerint a dendritek paszív vezetők, a modern kutatások kimutatták, hogy sok dendrit tartalmaz feszültségfüggő Na+, Ca2+ és K+ csatornákat, így aktív módon is befolyásolják a jelátvitelt. Bizonyos esetekben a dendritekben helyi „dendritikus tüzek” vagy dendritikus akciós potenciálok keletkezhetnek, amelyek befolyásolják a sejt egészének viselkedését, és visszahatnak az axonon keletkező impulzusokra (backpropagation).
Szintetikus plaszticitás és tanulás
A dendritikus szinapszisok erőssége változtatható: ez a szinaptikus plaszticitás alapja. A hosszú távú potenciál-erősítés (LTP) és a hosszú távú depresszió (LTD) a szinaptikus kapcsolatok tartós megerősödését vagy gyengülését jelenti, és központi szerepük van a memóriaképződésben és a tanulásban. A spine-ok száma, alakja és kémiai összetétele megváltozhat a neuron aktivitása és a környezeti hatások hatására.
Fejlődés, osztódás és regeneráció
A teljesen differenciált neuronok általában nem osztódnak; sok neuron az állat egész életében megmarad osztódás nélkül. A felnőtt agyban lévő őssejtek azonban a szervezet egész élete során képesek funkcionális neuronokat regenerálni bizonyos agyterületeken (például a hippocampusban). Általában, ha egyszer megszülettek, a neuronok nem osztódnak. Sokan az állat egész életét végigélik.
Klinikai jelentőség
A dendritikus szerkezet és a spine-ok állapota szoros kapcsolatban áll több idegrendszeri betegséggel: például az Alzheimer-kórban és más neurodegeneratív betegségekben gyakran megfigyelhető dendritikus elvékonyodás, spine-vesztés és szinaptikus diszfunkció. Szintén különféle fejlődési és pszichiátriai rendellenességekben (pl. autizmus, skizofrénia) találtak eltéréseket a dendritek struktúrájában és működésében.
Összefoglalva: a dendritek nem csupán passzív antennák; aktív, dinamikus struktúrák, amelyek integrálják és feldolgozzák a beérkező információkat, részt vesznek a hálózati számításokban, a tanulásban és a memóriában, és kulcsfontosságúak az idegrendszer egészséges működéséhez.
