Loxia
A keresztsipkák a pintyfélék családjába (Fringillidae) tartozó Loxia nemzetségbe tartozó madarak. Három-öt (de lehet, hogy sokkal több) fajuk van.
Ezeknek a madaraknak az állkapcsuk keresztbe tett végű, innen kapta a csoport az angol nevét. A kifejlett hímek általában vörös vagy narancssárga színűek, a nőstények pedig zöld vagy sárga színűek, de a színváltozatok nagyok.
A keresztcsőrűek a tűlevelűek tobozaira specializálódtak. A szokatlan csőrforma a tobozok magjainak megszerzéséhez való alkalmazkodás. Ezek a madarak jellemzően az északi félteke magasabb szélességi fokain élnek, ahol a táplálékforrásaik növekednek. A toboztermés elmaradása esetén elköltöznek ("kitörnek") a költőterületükről. A keresztszemesek nagyon korán, gyakran a téli hónapokban költik a madarakat. Ilyenkor kapják a legtöbb tobozt.
Csőrüket kissé nyitva tartják a tűlevelű tobozok pikkelyei közé. Ezután csőrüket becsukják, és a csőrük hegye szétnyomja a pikkelyeket. Így jutnak hozzá a maghoz (általában két mag van pikkelyenként). A lényeg az, hogy ahogy a tobozok érnek, száraz állapotban kinyílnak, nedves állapotban pedig becsukódnak. Végül lehullanak, és a földön hevernek. Ahogy száradnak, a pikkelyek természetesen kinyílnak, és bármely állat hozzáférhet a magokhoz. A csőrükkel a keresztcsőrűek sokkal hamarabb hozzáférhetnek a magokhoz, mint bármely más állat.
A coloradói kékfenyő fiatal tobozai
Érett nőstény Pinus toboz, amelyen látható, hogy a pikkelyek hogyan nyílnak ki, amikor megszáradnak
Élelmiszer-preferenciák
Az egyes fajok csőrformája optimális a különböző tűlevelű fajok magjainak felnyitásához. Kedvelt táplálékforrásaik a következők:
- Papagáj keresztcsőrű, Loxia pytyopsittacus
- erdeifenyő Pinus sylvestris
- skót keresztcsőrű, Loxia scotica (korábban a papagájkeresztcsőrű fajaként kezelték)
- erdeifenyő Pinus sylvestris és vörösfenyő Larix fajok (különösen a L. decidua ültetvények)
- Vörös keresztcsőrű vagy közönséges keresztcsőrű, Loxia curvirostra
- lucfenyő Picea fajok; egyes populációk (különálló fajok?) különböző fenyőfajtákon Pinus fajok és (Észak-Amerika nyugati részén) Douglas-fenyő fajok.
- Kétsávos keresztcsőrű vagy fehér szárnyú keresztcsőrű, Loxia leucoptera
- vörösfenyő Larix fajok, különösen a L. sibirica, L. gmelinii, L. laricina és (Észak-Amerikában) a hemlock Tsuga is.
- Hispaniolan keresztescsőrű, Loxia megaplaga (korábban a kétsávos keresztescsőrű fajaként kezelték).
- Hispániai fenyő Pinus occidentalis
A keresztescsőrű fajok közötti kapcsolatokat sokat tanulmányozták.
Kérdések és válaszok
K: Mi a nemzetségneve a keresztcsőrűként közismert madaraknak?
V: A keresztcsőrűként ismert madarak nemzetségneve Loxia.
K: Hány faja van a keresztcsőrűeknek?
V: A keresztcsőrűeknek három-öt (vagy esetleg sokkal több) faja létezik.
K: Mi a keresztcsőrűek állkapcsának egyedi jellemzője?
V: A keresztcsőrűek állkapcsának egyedi jellemzője, hogy keresztbe fordított csúcsú, ami a csoport angol nevét adja.
K: Milyen színűek a kifejlett hím keresztcsőrűek?
V: A kifejlett hím keresztsipkások általában vörös vagy narancssárga színűek.
K: Milyen színűek a felnőtt nőstény keresztcsőrűek?
V: A felnőtt nőstény keresztszemesek általában zöld vagy sárga színűek.
K: Mi a keresztescsőrűek alkalmazkodása ahhoz, hogy a tobozokból magokat szerezzenek?
V: A keresztcsőrűek szokatlan csőrformája a tobozokból való magvak kinyeréséhez való alkalmazkodás.
K: Mikor a legjobb a keresztcsőrűek számára, hogy tobozokat gyűjtsenek?
V: A keresztszemesek az év nagyon korai szakaszában, gyakran a téli hónapokban szaporodnak, és ilyenkor kapják a legtöbb tobozt.
