Közönséges pipistrellus (Pipistrellus pipistrellus) — elterjedés és echolokáció
Ismerd meg a közönséges pipistrellust (Pipistrellus pipistrellus): elterjedését Európában, városi élőhelyeit és jellegzetes 45/55 kHz-es echolokációját.
A közönséges pipistrelló (Pipistrellus pipistrellus) egy apró denevérfaj, amely széles körben elterjedt: megtalálható Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában és feltehetően Koreában is. A Brit-szigeteken az egyik leggyakoribb denevérnek számít. Testmérete és színezete miatt könnyen összetéveszthető más kis denevérekkel, ezért előfordul, hogy hallgatózással vagy genetikai vizsgálattal azonosítják.
Elterjedés és élőhely
A közönséges pipistrellés rendkívül alkalmazkodóképes: gyakori erdőkben és szántóföldeken, parkokban és kertekben egyaránt. Az emberi településeket is előszeretettel használja: padlásokon, tetőterekben, repedésekben és batárklyukakban (roostokban) pihen, de használja a fák odúit és denevérodúkat is. A fajnak általában többféle rejtekhelye van a közelében, és gyakran váltogatja a nappali rejtekhelyeket.
Megjelenés és testméretek
Testhossza általában 3,5–4,5 cm, szárnyfesztávolsága 19–25 cm, tömege jellemzően 3,5–8 g között változik. Bundája barna, a has felé világosabb. Nemi kétalakúság (szexuális dimorfizmus) kismértékű: a hímek és a nőstények hasonló méretűek, de egyes populációkban enyhe eltérések előfordulhatnak. Öregedéssel a színárnyalatok kissé változhatnak.
Echolokáció és a fajok szétválása
Az echolokációs jelek alapján végzett vizsgálatok vezettek ahhoz a fontos felfedezéshez, hogy a korábban egy fajnak tekintett pipistrellek valójában két külön fajra tagolhatók. 1999-ben a kutatók megállapították, hogy a populációk két, jellegzetes csúcsfrekvenciát mutatnak: a közönséges pipistrelle jelzéseinek csúcsa körülbelül 45 kHz, míg a úgynevezett szoprán pipistrelle (ma Pipistrellus pygmaeus) csúcsfrekvenciája körülbelül 55 kHz. A különbség azóta nemcsak a hívásokban, hanem finom morfológiai, ökológiai és genetikai jelekben is megmutatkozott.
Általánosságban a echolokációs hívások rövid, frekvencia-modulált „sweep” jellegű impulzusok, amelyek néhány milliszekundumig tartanak és a hallható ultrahangtartományban döntenek. Ezeket a hívásokat denevérdetektorokkal és spektrumanalízissel lehet megkülönböztetni, ami segít a két faj elkülönítésében a terepi megfigyeléseknél.
Viselkedés, táplálkozás
A közönséges pipistrellés rovarevő; táplálékát elsősorban apró szúnyogok, legyek, lepkék és más repülő ízeltlábúak alkotják. Vadászat közben fürgén repül, a zsákmányt levegőben kapja el (hawking). Aktív főként szürkületkor és éjszaka, de kedvező időben naplementét követően nagy tömegekben is előfordulhat.
Szaporodás és élethossz
Tavasszal és nyár elején kialakuló maternális kolóniákban a nőstények együtt nevelik az utódokat. A vemhesség jellemzően néhány héttől pár hónapig terjed; a fiatalok általában kora nyáron (június–július) születnek, és egy évben általában egy, ritkábban két utódot hoznak világra. A faj hosszú életűnek tekinthető a méretéhez viszonyítva: átlagos élethossza a vadonban több év (többéves túlélés gyakori), egyes egyedek pedig tíz évnél is tovább élhetnek.
Védelem, veszélyek és teendők
A faj helyzete általában kedvező (sok területen gyakori), de helyi populációkat veszélyeztethetnek az élőhelyvesztés, épületek felújítása során bekövetkező rejtekhely-megszűnés, peszticid-használat miatti zsákmánycsökkenés, illetve újabban a szélerőművek közeli hatásai. Több országban jogi védelem alatt állnak, és védett fajként kezelik őket.
Hogyan segíthetünk a pipistrelléken:
- Tartsuk meg vagy pótoljuk a rejtekhelyeket (padlások, rések), kerüljük a fészkelési időszak alatti zavarását.
- helyezzünk ki denevérodút/bat boxot, ha lehetséges;
- csökkentsük a gondos rovarirtó használatát a kertben, támogatva a természetes táplálékforrást;
- támogassuk az élőhelyek, parkok és ökológiai folyosók megőrzését.
A élőhely védelme és a megfelelő monitoring (pl. denevérdetektorokkal végzett felmérések) fontos a közönséges pipistrellés és rokonfajainak hosszú távú megőrzéséhez. A faj jól tanulmányozott, és a kutatások tovább finomítják az ismereteinket viselkedéséről, ökológiájáról és a védekezési lehetőségekről.
Bébipipistrelle
Pipistrellus pipistrellus repülés közben
Echolokáció
Az e denevérfaj által echolokációra használt frekvenciák 45-76 kHz között vannak, a legnagyobb energia 47 kHz-en van, és az átlagos időtartamuk 5,6 ms.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a közönséges pipistrelle?
V: A közönséges pipistrelle egy kis denevér, amely az egyik leggyakoribb denevérfaj a Brit-szigeteken.
K: Hol található meg a közönséges pipistrelle?
V: A közönséges pipistrelle nagyon nagy területen él Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában és valószínűleg Koreában is.
K: Mekkora a közönséges pipistrelle mérete?
V: A közönséges pipistrelle 3,5-4,5 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 19-25 cm, és barna bundája van.
K: Hol szokott a közönséges pipistrelle tanyázni?
V: A közönséges cickány gyakori az erdőkben és a mezőgazdasági területeken, de a városokban is megtalálható, ahol padlásokon és épületekben húzza meg magát.
K: Mikor vált ketté a közönséges cickány két fajra?
V: A közönséges cickányt 1999-ben osztották két fajra.
K: Mi alapján osztották két fajra a közönséges cickányt?
V: A közönséges csőrös cickányt a különböző frekvenciájú echolokációs hangok alapján osztották két fajra.
K: Milyen egyéb különbségek vannak a két pipistrelle denevérfaj között?
V: A kettéválasztás óta a két pipistrelle denevérfaj között a megjelenés, az élőhely és a táplálkozás terén is találtak más különbségeket.
Keres