Összemérhetőség: tudományfilozófiai fogalom és inkommensurabilitás
Összemérhetőség és inkommensurabilitás: Kuhn, Feyerabend és a tudományfilozófia vitája a paradigmák összehasonlíthatóságáról és az igazság sokféleségéről.
Az összemérhetőség a tudományfilozófiai diskurzus egyik központi fogalma. Röviden: két tudományos elmélet akkor kommensurábilis (összemérhető), ha van olyan közös mérce vagy eljárás, amellyel összehasonlíthatók és megítélhető, melyik ad pontosabb vagy teljesebb magyarázatot. Ha ilyen összehasonlításra nincs mód — például mert eltérő fogalmi rendszerekben beszélnek, nincsenek közös megfigyelési kritériumaik, vagy nincsenek átfedő empirikus előrejelzéseik — akkor az elméletek inkommensurábilisak, azaz nem összehasonlíthatók.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az elképzelés mögött az a felismerés áll, hogy a világ értelmezése nem mindig egyetlen, közös nyelven történik: különböző elméleti keretek más fogalmakat, mérési eljárásokat és releváns jelenségeket használnak. Ennek következménye lehet, hogy két rivalizáló elmélet között nincs egyszerű, objektív összehasonlítási alap.
Típusok és példák
- Fogalmi inkommensurabilitás: amikor a két elmélet kulcsfogalmai nem fordíthatók le egymásra (például ha egy korai elméletben nincs megfelelő fogalma egy új jelenségnek).
- Megfigyelési inkommensurabilitás: ha a megfigyelési eljárások vagy kísérleti protokollok különböznek oly mértékben, hogy nincs közös adatbázis az összevetésre.
- Értékelési vagy metodológiai inkommensurabilitás: amikor a kutatók eltérő elveket vagy kritériumokat tartanak fontosnak az elméletválasztásnál (például egyszerűség, termelékenység, koherencia stb.).
Gyakorlati történeti példák: a geocentrikus és heliocentrikus világképek, a flogiszton-elmélet és a modern oxidációelmélet vitahelyzetei, illetve bizonyos esetekben Newton és Einstein elméletei közötti kapcsolat értelmezése (itt azonban részben sikerült áthidalni a különbségeket a korrespondenciaelv révén).
Filozófiai vita: Kuhn, Feyerabend, Popper
Thomas Kuhn híres munkájában azt hangsúlyozta, hogy a tudományos forradalmak során paradigmaváltás történik: a kutatók más fogalmi keretbe helyezik a jelenségeket, és ilyenkor „amikor a paradigmák változnak, a világ is változik velük együtt”. Kuhn szerint ez részben magyarázza az inkommensurabilitás jelenségét, mert a régi és az új paradigma között nincs teljes közös mérce.
Paul Feyerabend tovább vitte a relativizmus irányába mutató gondolatokat: ő azt hangsúlyozta, hogy a tudományos gyakorlat sokszor nem követ egységes módszert, és az inkommensurabilitás lehetősége miatt előfordulhat, hogy olyan állítások is értelmesek maradnak, amelyek nem sorolhatók be könnyen a „tudományos” vs. „nem tudományos” dichotómiába. Feyerabend ezzel a módszertani anarchizmus felé hajlott.
E gondolatok kritikái közül fontos megemlíteni Karl Popper és a falszifikációelmélet hangját: Popper alapvetően a kritikus racionalizmus és a megcáfolhatóság (falszifikáció) alapján értékelte az elméleteket, így számára az elméletek közti összevetés módszertani normáit a megcáfolhatóság biztosította. A vita lényege: mennyire vezet relativizmushoz az inkommensurabilitás hangsúlyozása, és van-e objektív mód az elméletválasztásra.
Következmények a tudomány számára
- Az elméletválasztás gyakran nem pusztán empirikus kérdés, hanem fogalmi, metodológiai és történeti tényezők is szerepet játszanak.
- Az inkommensurabilitás kérdése felveti a tudományos haladás fogalmának vizsgálatát: lineáris, kumulatív haladásról beszélhetünk-e, ha a paradigmák nem közvetlenül összevethetők?
- Gyakorlati szempontból az inkommensurabilitás kihívása ösztönözheti azokat a törekvéseket, amelyek célja a fogalmak és mérések összehangolása (pl. fordítókézikönyvek, közös protokollok, átmeneti elméletek).
Hogyan lehet áthidalni az inkommensurabilitást?
Bár bizonyos szélsőséges értelmezések szerint inkommensurábilis elméletek soha nem hasonlíthatók össze, a tudomány története számos példát mutat arra, hogy részleges vagy teljes áthidalás lehetséges:
- megfelelő fogalmi átalakítások és definíciók bevezetése,
- átmeneti, redukciós vagy korrespondenciaelv szerinti elméletek, amelyek összekapcsolják a két keretet,
- közös empirikus tartomány megtalálása vagy új kísérleti módszerek kidolgozása, amelyek mindkét elmélet számára releváns adatokat szolgáltatnak.
Összegzésként: az összemérhetőség kérdése rávilágít arra, hogy a tudományos elméletek összehasonlítása nem mindig egyszerű mechanikus folyamat. A fogalmi keretek, megfigyelési gyakorlatok és értékelési normák különbözősége miatt előfordulhat az inkommensurabilitás, de a történet és a módszertan gyakran kínál eszközöket ennek részleges vagy teljes leküzdésére.
A populáris kultúrában
Az összehasonlíthatatlanság fogalmát a 2006-os Idiocracy című filmben dramatizálják, amikor Joe Bauers, az amerikai hadsereg tudósa egy teljes kabinetülés előtt próbálja elmagyarázni elméletét, miszerint a nemzet termését jobb lenne vízzel öntözni, mint egy sportitallal.
Kérdések és válaszok
K: Mit jelent a tudományfilozófiában a kommensualitás?
V: A komensurabilitás a tudományfilozófiában egy olyan fogalom, amely arra utal, hogy a tudományos elméleteket össze lehet hasonlítani annak megállapítása érdekében, hogy melyik a pontosabb.
K: Mikor tekintik a tudományos elméleteket inkommensurábilisnak?
V: A tudományos elméletek akkor tekinthetők inkommensurábilisnak, ha nincs mód arra, hogy összehasonlítsuk őket annak megállapítására, hogy melyik a pontosabb.
K: Mi az összehasonlíthatóság mögöttes gondolata?
V: Az összehasonlíthatóság mögöttes gondolata az, hogy a világot többféleképpen lehet látni, és nincs egyetlen igazságos módszer annak meghatározására, hogy melyik a helyes.
K: Lehetnek-e a tudományos hagyományok vagy paradigmák összeegyeztethetetlenek?
V: Egyesek úgy gondolják, hogy a tudományos hagyományok vagy paradigmák lehetnek inkommensurábilisak, ami azt jelenti, hogy nem lehet meghatározni, melyik a helyes.
K: Ki védte meg az inkommensurábilitás gondolatát a tudományos témákban?
V: Thomas Kuhn filozófus volt az, aki megvédte a tudományos témák összeegyeztethetetlenségének gondolatát.
K: Mit mondott Paul Feyerabend az inkommensurabilitásról?
V: Paul Feyerabend egy másik filozófus volt, aki azt mondta, hogy a tudományos témákban lehetséges az inkommensurabilitás, és hogy ezt azért fontos megjegyezni, mert ez azt jelenti, hogy lehetséges olyan dolgokat mondani, amelyek nem tudományosak, de nem feltétlenül helytelenek.
K: Mi a kapcsolat az inkommensurabilitás és a falszifikáció között?
V: Az inkommensurabilitás és a falszifikáció között az a kapcsolat, hogy két elmélet nem hasonlítható össze, ha nincs mód arra, hogy összehasonlítsuk őket, és megállapítsuk, melyiküknek van igaza, ami megkérdőjelezi a falszifikáció gondolatát.
Keres