Összemérhetőség: tudományfilozófiai fogalom és inkommensurabilitás

Az összemérhetőség a tudományfilozófiai diskurzus egyik központi fogalma. Röviden: két tudományos elmélet akkor kommensurábilis (összemérhető), ha van olyan közös mérce vagy eljárás, amellyel összehasonlíthatók és megítélhető, melyik ad pontosabb vagy teljesebb magyarázatot. Ha ilyen összehasonlításra nincs mód — például mert eltérő fogalmi rendszerekben beszélnek, nincsenek közös megfigyelési kritériumaik, vagy nincsenek átfedő empirikus előrejelzéseik — akkor az elméletek inkommensurábilisak, azaz nem összehasonlíthatók.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az elképzelés mögött az a felismerés áll, hogy a világ értelmezése nem mindig egyetlen, közös nyelven történik: különböző elméleti keretek más fogalmakat, mérési eljárásokat és releváns jelenségeket használnak. Ennek következménye lehet, hogy két rivalizáló elmélet között nincs egyszerű, objektív összehasonlítási alap.

Típusok és példák

• Fogalmi inkommensurabilitás: amikor a két elmélet kulcsfogalmai nem fordíthatók le egymásra (például ha egy korai elméletben nincs megfelelő fogalma egy új jelenségnek).
• Megfigyelési inkommensurabilitás: ha a megfigyelési eljárások vagy kísérleti protokollok különböznek oly mértékben, hogy nincs közös adatbázis az összevetésre.
• Értékelési vagy metodológiai inkommensurabilitás: amikor a kutatók eltérő elveket vagy kritériumokat tartanak fontosnak az elméletválasztásnál (például egyszerűség, termelékenység, koherencia stb.).

Gyakorlati történeti példák: a geocentrikus és heliocentrikus világképek, a flogiszton-elmélet és a modern oxidációelmélet vitahelyzetei, illetve bizonyos esetekben Newton és Einstein elméletei közötti kapcsolat értelmezése (itt azonban részben sikerült áthidalni a különbségeket a korrespondenciaelv révén).

Filozófiai vita: Kuhn, Feyerabend, Popper

Thomas Kuhn híres munkájában azt hangsúlyozta, hogy a tudományos forradalmak során paradigmaváltás történik: a kutatók más fogalmi keretbe helyezik a jelenségeket, és ilyenkor „amikor a paradigmák változnak, a világ is változik velük együtt”. Kuhn szerint ez részben magyarázza az inkommensurabilitás jelenségét, mert a régi és az új paradigma között nincs teljes közös mérce.

Paul Feyerabend tovább vitte a relativizmus irányába mutató gondolatokat: ő azt hangsúlyozta, hogy a tudományos gyakorlat sokszor nem követ egységes módszert, és az inkommensurabilitás lehetősége miatt előfordulhat, hogy olyan állítások is értelmesek maradnak, amelyek nem sorolhatók be könnyen a „tudományos” vs. „nem tudományos” dichotómiába. Feyerabend ezzel a módszertani anarchizmus felé hajlott.

E gondolatok kritikái közül fontos megemlíteni Karl Popper és a falszifikációelmélet hangját: Popper alapvetően a kritikus racionalizmus és a megcáfolhatóság (falszifikáció) alapján értékelte az elméleteket, így számára az elméletek közti összevetés módszertani normáit a megcáfolhatóság biztosította. A vita lényege: mennyire vezet relativizmushoz az inkommensurabilitás hangsúlyozása, és van-e objektív mód az elméletválasztásra.

Következmények a tudomány számára

• Az elméletválasztás gyakran nem pusztán empirikus kérdés, hanem fogalmi, metodológiai és történeti tényezők is szerepet játszanak.
• Az inkommensurabilitás kérdése felveti a tudományos haladás fogalmának vizsgálatát: lineáris, kumulatív haladásról beszélhetünk-e, ha a paradigmák nem közvetlenül összevethetők?
• Gyakorlati szempontból az inkommensurabilitás kihívása ösztönözheti azokat a törekvéseket, amelyek célja a fogalmak és mérések összehangolása (pl. fordítókézikönyvek, közös protokollok, átmeneti elméletek).

Hogyan lehet áthidalni az inkommensurabilitást?

Bár bizonyos szélsőséges értelmezések szerint inkommensurábilis elméletek soha nem hasonlíthatók össze, a tudomány története számos példát mutat arra, hogy részleges vagy teljes áthidalás lehetséges:

• megfelelő fogalmi átalakítások és definíciók bevezetése,
• átmeneti, redukciós vagy korrespondenciaelv szerinti elméletek, amelyek összekapcsolják a két keretet,
• közös empirikus tartomány megtalálása vagy új kísérleti módszerek kidolgozása, amelyek mindkét elmélet számára releváns adatokat szolgáltatnak.

Összegzésként: az összemérhetőség kérdése rávilágít arra, hogy a tudományos elméletek összehasonlítása nem mindig egyszerű mechanikus folyamat. A fogalmi keretek, megfigyelési gyakorlatok és értékelési normák különbözősége miatt előfordulhat az inkommensurabilitás, de a történet és a módszertan gyakran kínál eszközöket ennek részleges vagy teljes leküzdésére.