Cinóbermoly (Tyria jacobaeae): élénk színű lepke, parlagfű-biológiai védelem
Cinóbermoly (Tyria jacobaeae): élénk védőszínű lepke, hatékony parlagfű-ellenes biokontroll — lárvái természetes módszerrel irtják a parlagfüvet.
A cinóbermoly (Tyria jacobaeae) egy jellegzetesen élénk színű arctiid lepke, amely természetes elterjedési területén Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában fordul elő. A faj egyes területeken biológiai védekezési célból is elterjesztették: Új-Zélandra, Ausztráliába és Észak-Amerikába telepítették be, főleg a mérgező parlagfű (és egyéb Senecio fajok) visszaszorítása érdekében. A lepke nevét a vörös ásványról, a cinóberről kapta, mert a többnyire fekete szárnyakon feltűnő vörös foltok találhatók. A felnőtt egyedek testhossza kb. 20 mm, szárnyfesztávolságuk 32–42 mm.
Leírás és színezés
A cinóbermoly felnőtt egyedei nappal repülnek és élénk, figyelmeztető színezetük miatt ragadozók számára kevésbé vonzóak. A szárnyak többnyire fekete alapon piros (vöröses) folt- vagy sávmintázatot mutatnak, ami azonnal felismerhetővé teszi őket. A lárvák kezdetben halványsárga színűek; későbbi stádiumokban jellegzetes koromfekete alapszínt és élénk narancssárga–sárga csíkokat, illetve foltokat viselnek, és sűrű szőrözet borítja őket.
Életciklus és viselkedés
A nőstények tömegesen, csoportokban rakják le tojásaikat — egyes példányok akár 300 tojást is lerakhatnak, de gyakoriak a 30–60 tojásból álló halmazok. A lárvák a kikelt után a közelben lévő tápnövények leveleit fogyasztják; táplálékuk főként a Senecio nemzetséghez tartozó növények, köztük a parlagfű. A lárvák folyamatosan fejlődve akár 30 mm hosszúra is megnőhetnek. A bábállapotot követően kikelő felnőttek nappali aktivitást mutatnak, rövid távon repülnek és háziasított vagy természetes élőhelyeken is megjelennek.
Táplálék, méreganyagok és védelem
A lárvák a tápnövényekből – különösen a Senecio fajokból – felszívnak olyan alkaloid és más másodlagos növényi anyagokat, amelyek keserűek és mérgezőek lehetnek. Ezzel az anyagcserével a lárvák és a kifejlett lepkék is védettebbé válnak a ragadozókkal szemben; élénk színük (aposematizmus) figyelmeztető jelként szolgál. Ennek ellenére bizonyos ragadozók, például egyes kakukkfajták, képesek vagy hajlandóak megenni a szőrös és mérgező hernyókat is.
Kannibalizmus és túlélés
A cinóbermoly-lárvák között gyakran megfigyelhető kannibalizmus: ha kevés a táplálék, vagy sűrű a populáció, előfordul, hogy a lárvák egymást is fogyasztják. Néha pedig látszólag ok nélküli kannibalisztikus viselkedés is előfordul. A nagy sűrűségű populációkban a hernyók gyorsan képesek letarolni egy-egy parlagfűfoltot, ami később élelmiszerhiányhoz, és így részben a bábozódás előtti halálozáshoz vezethet. Emiatt egyes példányok éhen halhatnak a bábállapot előtt.
Biológiai védekezés
A cinóbermoly használata parlagfű ellen több helyen előnyösnek bizonyult: az Egyesült Államok nyugati részén például a parlagfű elleni biológiai védekezésben sikeresen alkalmazták együtt más természetes ellenfelekkel, például a parlagfű ellen bevetett bolhabogár-fajokkal. Fontos azonban megjegyezni, hogy minden betelepítés kockázatokkal járhat (nem célzott hatások, behatolás más növényfajokra stb.), ezért a biológiai védekezést szakértők által vezetett, körültekintő programokban érdemes alkalmazni.
Élőhely
A cinóbermoly elsősorban nyílt, napos élőhelyeken fordul elő: gyepekben, utak mentén, parlagokon és más zavart területeken, ahol a Senecio és rokon növények bőségesen megtalálhatók. Elterjedési területe és helyi előfordulása éghajlati és élőhelyi feltételektől függ.
Megfigyelési tippek
- Keresse a felnőtteket napos, melegebb órákban mezőkön és útmenti növényzetben.
- A lárvák jellegzetes fekete–narancssárga csíkos megjelenése miatt könnyen felismerhetők a gazdanövényeken.
- Ha biológiai védekezés kapcsán történő betelepítésről van szó, mindig vegye figyelembe a helyi szabályozást és a szakmai ajánlásokat.
A cinóbermoly általánosságban nem veszélyeztetett faj, és közismert a természetes ellenségekkel és a tápnövényekkel való összetett kölcsönhatásáról.
· 
Pupa
· .jpg)
Felnőtt egyed hátsó szárnyakkal
· 
Párosítás
· 
Illusztráció John Curtis Brit Entomológia 5. kötetéből
Kérdések és válaszok
K: Mi az a cinóbermoly?
V: A cinóbermoly (Tyria jacobaeae) egy Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában élő, élénk színű arctiida lepke. Új-Zélandra, Ausztráliába és Észak-Amerikába a mérgező parlagfű visszaszorítására telepítették be.
K: Honnan kapta a cinóbermoly a nevét?
V: A cinóbermoly a nevét a vörös cinóber ásványról kapta, a többnyire fekete szárnyain látható piros foltok miatt.
K: Melyek a cinóbermoly fizikai jellemzői?
V: A cinóbermoly körülbelül 20 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 32-42 mm (1,3-1,7 in). Nappal repülő rovarok, amelyek élénk színükkel figyelmeztető jelként szolgálnak a ragadozók számára.
K: Mivel táplálkoznak a lárvák?
V: A lárvák a Senecio nemzetség tagjaival, például a parlagfűvel táplálkoznak, és a tápláléknövényeikből mérgező és keserű ízű alkaloid anyagokat vesznek fel, ami miatt a ragadozók nem képesek megenni őket.
K: Hány tojást tudnak a nőstények egyszerre lerakni?
V: A nőstények egyszerre akár 300 tojást is lerakhatnak, általában 30-60 darabos csoportokban.
K: Hogyan használták a cinóbermolyokat biológiai védekező anyagként? V: A fahéjmolyok az Egyesült Államok nyugati részén a parlagfű bolhabogárral együtt alkalmazva sikeresen bizonyultak a parlagfű elleni biológiai védekező szereknek.
Keres