A sakkjegyzetelés a sakklépések pontos feljegyzésének módszere: miután egy játékos megtette a lépését, mindkét játékos feljegyzi azt a saját jegyzőkönyvén. Ez minden szervezett sakkversenyen kötelező, mert a feljegyzésre a viták eldöntése, a játék visszakeresése és a későbbi elemzés miatt van szükség.

Mire terjed ki a jegyzet?

A használatos rendszernek általában a következő elemeket kell tartalmaznia: a lépés száma, a lépést tevő bábu, a mező, ahonnan a bábu elindult (opcionális — csak akkor jelölik, ha szükséges az egyértelműség miatt), a célmező, továbbá kiegészítő információk, mint az ütés, a várás (rokád), a gyalogátalakítás és a sakk vagy matt jelölése. Például egy teljes lépéspár így néz ki: 1. e4 e5

Történet — korai leírások

Mozgásleírásokat már nagyon korán lejegyeztek: mozgásleírásokat tartalmazó kéziratok ismertek arab (9. század) és európai (13. század) kéziratokban.p275 Ezek a korai jegyzetek általában szóban, leíró formában adták meg a lépéseket (pl. "A király gyalogja két házzal előrébb lép").p229; 469; 848

Leíró (deskriptív) jelölés

A régebbi, ún. leíró jelölésnél minden játékos a saját szemszögéből írja le a mezőket; az egyes fákat (oszlopokat) a király- vagy vezéroldali elnevezés alapján nevezik, és a gyalogokat, bábukat ehhez viszonyítva jelölik. Példa leíró jelölésre: 1 P-K4 P-K4. Ennek az előnye, hogy könnyen olvasható, de hátránya, hogy a felek nézőpontja miatt nem egyértelmű nemzetközi használatra, és a mai számítógépes feldolgozásnak sem kedvez.

Algebrai jelölés

Az algebrai jelölés a modern, nemzetközileg egységes rendszer: a tábla minden mezőjének egyetlen, állandó címe van (a fákat a–h betűkkel, a sorokat 1–8 számokkal jelölik). Egy lépésben a mozgatott bábu betűjele (a gyalogoknál általában nincs betű) és a célmező szerepel, pl. 1. e4 e5. A bábuk jelölése a nemzetközi gyakorlatban angol kezdőbetűkön alapul: K = King (király), Q = Queen (vezér), R = Rook (bástya), B = Bishop (futó), N = kNight (huszár), a gyalogot csak a célmező jelöli (például e4).

Speciális jelölések

  • Ütés: az ütést az "x" (vagy ×) jelzi, pl. Bxf7 jelentése: futó üt f7 mezőn álló bábut.
  • Rokád: királyoldali: O-O, vezéroldali: O-O-O.
  • Gyógylátalakulás (promóció): például e8=Q vagy e8Q (a gyalog az e8-on vezérré alakul); gyakran szerepel + vagy # kiegészítés, ha ez sakkot vagy mattot ad.
  • En passant: az en passant ütések ugyanúgy írhatók, mint a normál ütés (pl. exd6), egyes jegyzőkönyvek külön "e.p." megjegyzést tesznek hozzá.
  • Sakk és matt: sakkot + jellel, mattot # jellel vagy "++" jelölik: pl. Qh5+ vagy Qh5#.
  • Azonosíthatósági kiegészítések: ha két azonos típusú bábunak ugyanazt a mezőt célozza, a kiinduló fájl vagy sor betűjét/számát is feltüntetik: pl. Nbd7 (a b fájról lépő huszár d7-re).

Példák

Algebrai példa a megnyitásra: 1. e4 e5 2. Nf3 Nc6 3. Bb5 a6 4. Ba4 Nf6 5. O-O Be7 …

Leíró példa (régi stílus): 1 P-K4 P-K4 – amely algebrai jelöléssel 1. e4 e5-nek felel meg.

Jegyzetelési és versenyszabályok

A jegyzetelés formátuma részben a versenyszabályzatoktól függ. A FIDE szabályai szerint a legtöbb hivatalos partiban kötelező a lépések feljegyzése, kivéve azokat a gyorspartikat, ahol a gondolkodási idő per játékos kevesebb, és ahol a játékvezető eltérést engedélyez. A jegyzőkönyv fontos a viták eldöntéséhez (például háromszori ismétlés vagy 50 lépés szabálya esetén), és a parti eredményének hitelesítéséhez is.

Modern formátumok: PGN és FEN

A számítógépek megjelenésével az algebrai jelölésre épülő PGN (Portable Game Notation) vált szabvánnyá a parti tárolására: egyszerű, ember által olvasható formátum, amely a partifejléceket (játékosok, helyszín, időkontroll stb.) és a lépéseket tárolja. A pozíciók egyszeri leírására és átvitelére szolgál a FEN (Forsyth–Edwards Notation).

Értékelő és kommentáló jelzések

A lépésekhez gyakran fűznek értékítéletet: "!" jó lépés, "!!" remek lépés, "?" hibás lépés, "??" súlyos hiba, "!?" érdekes vagy rizikós, "?!" vitatható. Ezeket a kommentárban használják, de a hivatalos jegyzőkönyvben ritkán szerepelnek.

Összefoglalás

A leíró jelölés történelmileg fontos, de a modern sakkban az algebrai jelölés dominál, mert egységes, egyszerű a gépi feldolgozás és könnyen tanulható. A jegyzetelés célja a pontos, visszakereshető partileírás biztosítása — versenyeken ezért szigorú szabályok vonatkoznak rá. A számítógépes korszakban a PGN és a FEN egészítik ki a hagyományos jegyzetelést a digitális megosztás és elemzés érdekében.