A Szent X. Pius Társaság a tradicionalista nézeteket valló papok testvérisége. A társaságot Marcel Lefebvre francia érsek alapította 1970 körül, válaszként azokra a változásokra, amelyeket szerinte a II. vatikáni zsinat és az azt követő liturgikus és egyházi reformok hoztak. A társaság célja a hagyományos (latin, ún. tridenti) liturgia, a papi formáció és a katolikus tanítások hagyományos értelmezésének megőrzése volt.
Gyakorlata és szervezete: A társaság működtet képzési intézményeket (újszerűen: szemináriumokat, pl. az Écône-i szemináriumot), káplánságokat és iskolákat szerte a világon. A Szent Piusz Társaság elsősorban a 1962 előtti rítust részesíti előnyben, és sokan hozzájárulnak az úgynevezett „usus antiquior” (régi rítus) fennmaradásához. Működését és tanítását a társaság vitatott módon, a modernizáló irányzatokkal szemben határozza meg; különösen ellenzi a zsinat egyes irányultságait, például a ökumenikus párbeszéd bizonyos formáit és a vallásszabadság széles értelmezését.
Kánoni helyzet és ellentétek: A Vatikánnal való feszültségek az 1970-es és 1980-as évekre éleződtek, és ennek következtében a társaság kánoni státusza vitatottá vált. 1975 után a Szent X. Pius Társaság jogi elismerése több egyházi hatóságnál megszűnt vagy korlátozódott, így működését a római kúria rendszeresen ellenőrizte.
1988. június 30-án Marcel Lefebvre engedély nélkül új püspököket szentelt (a koncelebráló Léonard de Castro Mayer mellett négy püspököt szenteltek: Bernard Fellay, Bernard Tissier de Mallerais, Richard Williamson és Alfonso de Galarreta). Ennek következményeként a római kúria a hagyományos egyházi jog szerint a szentelőket és a felszentelteket is érintő kiközösítéséhez (exkommunikációhoz) vezető intézkedéseket hozta, és a társaság hosszabb ideig kívülálló státuszban maradt a hivatalos egyházi struktúrákhoz képest.
2009-ben azonban XVI. Benedek pápa lépéseket tett az elhidegülés enyhítésére: a kiközösítéseket formálisan feloldotta azokkal a püspökökkel szemben, akik megerősítették, hogy a pápa a katolikus egyház feje. E lépés célja a kiengesztelődés elősegítése és a tárgyalások folytatásának lehetővé tétele volt; a szabályozás részleteit és a teljes kánoni visszailleszkedést azonban további tárgyalásoknak kellett rendezniük.
Utólagos fejlemények és helyzet ma: Az elmúlt években a Vatikán és a társaság közötti párbeszéd időnként előrehaladt, időnként pedig megtorpant. A pápai hatóságok bizonyos pastorális engedményeket adtak (például rövid időre és feltételekkel a szentségi feloldásra vonatkozó különleges felhatalmazásokat, valamint később ezek kiterjesztését), de a Szent Piusz Társaság teljes, kánonilag rendezett beolvadása a status quo időszakában nem valósult meg. A társaság tevékenysége és befolyása jelentős a hagyományos katolikus közösségek körében, ugyanakkor működését többször kísérték belső viták és külső konfliktusok is (például a 2009 körüli politikai és sajtóvisszhang a társasághoz köthető egyes személyek nyilvános megnyilatkozásai miatt).
Összefoglalva: a Szent X. Pius Társaság a katolikus egyházon belüli hagyományőrző mozgalom, amely liturgikus és tanbeli konzervativizmusáról ismert. Kapcsolata a Szentszékkel az elmúlt évtizedekben hullámzó volt: voltak éles megszakítások és részleges kiengesztelődések is, de a teljes kánoni reintegráció még mindig tárgyalás tárgya.