Progresszív Párt (USA, 1912) — Theodore Roosevelt és a Bikaszarvas-párt

Progresszív Párt (1912) — Theodore Roosevelt reformista harmadik pártja, a "Bikaszarvas-párt": haladó, populista program és rövid, de hatásos politikai fellépés.

A Progresszív Párt egy harmadik párt volt az Egyesült Államokban, amelyet Theodore Roosevelt volt elnök alapított 1912-ben, miután elvesztette a Republikánus Párt jelöltségét a hivatalban lévő elnök, William Howard Taft javára. Az új szervezetet a haladó és populista reformok melletti határozott kiállás jellemezte; vonzotta a nemzeti ismertségű reformereket és aktivistákat, akik a gazdasági nagyvállalatok ellenőrzését, a politikai visszaélések megszüntetését és a társadalmi igazságosság erősítését tűzték ki célul. Miután a párt az 1912-es elnökválasztáson vereséget szenvedett, támogatottsága gyorsan csökkent és 1920 körül lényegében megszűnt. A Progresszív Pártot gyakran nevezték "bikaszarvas-pártnak", mivel Roosevelt kampányában többször elmondta, hogy erősnek érzi magát, "mint egy bikaszarvas".

Alapítás és az 1912-es kampány

Roosevelt 1912-ben azért szakított a republikánusokkal, mert úgy vélte, hogy Taft és a párt vezetése eltávolodott a korábbi haladó irányvonalaktól. Az elhatározást további személyes és politikai konfliktusok is erősítették (például a Ballinger–Pinchot-ügy és egyéb nézeteltérések a természetvédelmi és szabályozási kérdésekben). Miután Roosevelt nem szerezte meg a Republikánus Párt jelölését, új szervezetet hozott létre, amelyre jelentős figyelem irányult a 1912-es választási kampányban.

Program és követelések

A párt programja a korabeli haladó mozgalom legfontosabb követeléseit foglalta magába. Főbb pontok:

• az üzleti monopóliumok és trustok szigorúbb szabályozása;
• a közvetlen választások kiterjesztése (például a szenátus tagjainak közvetlen megválasztása);
• a progresszív jövedelemadó és a költségek igazságosabb elosztása;
• munkavállalói jogok támogatása (munkaidő-korlátozás, munkavédelem);
• nők választójogának támogatása;
• szociális biztosítási kezdeményezések és kormányzati bevonás a jóléti kérdésekbe;
• természeti erőforrások védelme és tudatos természetvédelmi politika.

Választási eredmény és visszhang

A 1912-es elnökválasztáson Roosevelt a Progresszív Párt jelöltjeként országos figyelmet kapott: a népszerűsége lehetővé tette, hogy a Republikánusok hivatalban lévő jelöltjét meghaladja a népszerűségi listán, de végül nem tudta legyőzni a Demokrata Párt jelöltjét. A párt ugyan több államban és kongresszusi körzetben is komoly eredményt ért el, ám a két nagy párt közötti törés hosszabb távon a Progresszív Párt visszaszorulásához vezetett.

Hanyatlás és örökség

A választások után a Progresszív Párt tagjainak egy része visszatért a Republikánus Párthoz, mások a Demokraták felé orientálódtak, és sok Progresszív követelést később a nemzeti politika más szereplői adaptáltak. Számos javaslat, amelyet a progresszív mozgalom támogatott (például a jövedelemadó kiterjesztése, a szenátorok közvetlen választása, és a munkavállalói védelmi intézkedések) az elkövetkező években törvényekben és alkotmánymódosításokban valósult meg. Így bár a Progresszív Párt szervezete rövid életű volt, politikai és intézményi hatása hosszabb távon is érezhető maradt az amerikai politikában.

A "bikaszarvas" (Bull Moose) név eredete

A párt egyik legismertebb beceneve, a "bikaszarvas-párt" (angolul Bull Moose Party) Roosevelt egyik jellegzetes kijelentésére vezethető vissza: a kampány során többször hangoztatta, hogy erősnek és egészségesnek érzi magát, "mint egy bikaszarvas". A név gyorsan elterjedt a sajtóban és a köztudatban, ma is gyakran így említik a 1912-es progresszív mozgalmat.

Keresés betűvel