Antwerpeni Lionel (Clarence hercege, 1338–1368) — életrajz

Antwerpeni Lionel (1338–1368) — Clarence herceg, III. Edward fia; Írország főkormányzója, a Kilkenny-törvény kezdeményezője, politikai életének, házasságainak és örökségének részletes életrajza.

Antwerpeni Lionel, Clarence hercege (1338. november 29. – 1368. október 7.), Antwerpenben született, III. Edward király harmadik fia és Philippa of Hainault fia volt. Apja udvarának diplomáciai és hadjárati tevékenysége miatt született külföldön; nemesi háttere és királyi kapcsolatai meghatározták életútját és politikai szerepét.

Korai élet és házasság

Lionel már fiatalon kötött házasságot politikai okokból: feleségül vette Burgh de Burgh Erzsébetet (megh. 1363), William de Burgh, Ulster 3. grófjának (megh. 1332) lányát. A ceremónia 1342. augusztus 15-én zajlott a londoni Towerben. A házasságot hivatalosan Lionel 1352-ben, mintegy 14 éves korában töltötte be, és ezzel átmenetileg megszerezte a írországi birtokokhoz fűződő jogokat is. A középkori udvari élethez tartozó kultúra és irodalom részét képezte, hogy a híres angol költő, Geoffrey Chaucer is kapcsolatban állt az udvarral és a hercegi háztartással; a források szerint Chaucer rövid ideig Lionel vagy Erzsébet háztartásában szolgált.

Politikai szerep és Írország

Lionel apja képviselőjeként többször is fontos állami feladatokat látott el Angliában, és 1355-ben Ulster grófjává nevezték ki. 1361-ben Dublinba utazott, hogy Írország főkormányzója (lord lieutenant) legyen. Kinevezésének fő célja az volt, hogy erősítse a koronához hű angol közigazgatást és megfékezze az angol telepesek lassú asszimilációját a kelta–ír kultúrával.

A lioneli kormányzat legismertebb intézkedése a Kilkenny-i statútum (1366) megalkotása volt, amelyet az asszimiláció megakadályozására hoztak. A jogszabály számos tilalmat és előírást tartalmazott, többek között:

• tiltotta, hogy az angolok íreket vegyenek feleségül
• eljárások az ír gyermekek örökbefogadásának megakadályozására
• az ír nevek használatának korlátozása
• az ír viselet viselésének tiltása
• a hurling játék gyakorlásának korlátozása
• az ír zene és egyes kulturális gyakorlatok elleni előírások

A statútumok sok tekintetben nehezen voltak végrehajthatók a gyakorlatban: a királyi hatalom főként a Pale (Dublin környéke) területére korlátozódott, és a vidék nagy részén a helyi anglo-normann urak, illetve a gael vezetők befolyása jelentős maradt.

Visszatérés és második házasság

Lionelnek nehézséget okozott Írország felett teljes körű uralmat gyakorolni, ezért 1367-ben visszatért Angliába. Erzsébet halála után 1368 júniusában Milánóban másodszor is házasodott: felesége Violanté (másként Violante), Galeazzo Visconti, Pavia ura (megh. 1378) lánya lett. A házasság politikai jellegű volt, és az itáliai Visconti-családdal való kapcsolatépítést szolgálta.

Halál és temetés

Itáliai tartózkodása alatt Lionel megbetegedett, és 1368. október 7-én Albában meghalt — alig harmincéves korában. Testét Angliába szállították, és a Suffolk megyében található Clare Prioryban temették el, ahol családi temetkezés is folyt.

Utókor és leszármazás

Lionel egy leánygyermeket hagyott hátra, Philippa Plantagenetet, aki 1368-ban feleségül ment Edmund Mortimerhez, March 3. grófjához. E házasság révén Lionel leszármazottai között találjuk a későbbi yorki uralkodókat: közvetetten így vált Lionel IV. Edward felmenőjévé. A leszármazás fontos politikai következményekkel járt a későbbi angol trónutódlás szempontjából.

Összegzésként Lionel élete rövid, de intenzív politikai pályafutás volt: királyi feladatokat látott el, külföldi házasságok révén bővítette dinasztikus kapcsolatokat, és az általa támogatott intézkedések (pl. a Kilkenny-i statútum) hosszabb távon is hatottak az angol–ír viszonyra.

Keresés betűvel