Híd Terabithiába (Bridge to Terabithia, 2007) – Csupó Gábor rendezte fantasyfilm

Jesse "Jess" Aarons (Josh Hutcherson) ötödikes, aki művész szeretne lenni. Anyagilag szegény családjával él Lark Creekben. Kis húgával, May Belle-lel (Bailee Madison) együtt jár iskolába busszal. Kerüli az iskolai zsarnokot, Janice Averyt (Lauren Clinton). Az osztályban osztálytársai, Scott Hoager (Cameron Wakefield) és Gary Fulcher (Elliot Lawless) cukkolják őt. Egy vele egykorú új diák, Leslie Burke (AnnaSophia Robb) érkezik az iskolába. A szünetben Jess benevez egy futóversenyre, amelyre otthon edzett. Leslie is benevez rá. Sikerül legyőznie az összes fiút, beleértve Jesst is. Ez bosszantja Jess-t. Hazafelé menet Jess és Leslie megtudják, hogy szomszédok.

Később az este folyamán Jess dühös lesz, amikor rájön, hogy a nővére belerajzolt a jegyzetfüzetébe. Szigorú apja (Robert Patrick) a lány mellé áll. Másnap az iskolában Leslie dicséri Jess rajzolási képességét. Ez azután történik, hogy meglátja a jegyzetfüzetét. Hamarosan a legjobb barátok lesznek. Iskola után elmennek az erdőbe. Ott egy patakon hintáznak át egy kötélen. Jess és Leslie egy elhagyott faházat és egy lerobbant teherautót talál a patak túloldalán. Feltalálnak egy új világot, amit Terabithiának neveznek el. A fantáziavilág az ő életüket tükrözi. Életre kel, ahogy felfedezik a környéket. A következő napokban Jess és Leslie a faházban töltik szabadidejüket, és megismerik egymást.

Leslie egy művészeti készletet ajándékoz Jessnek a születésnapjára. Ennek Jess nagyon örül. Később egy kiskutyát ajándékoz neki. Terrien hercegnek nevezi el. Miután Terabithiában vannak, különböző lényekkel harcolnak, köztük egy trollal, aki úgy néz ki, mint Janice Avery, az iskolai zsarnok. Az iskolában May Belle megmutatja a barátnőjének, Alexandrának, hogy mi az uzsonnája, Twinkies. Jess azt mondja neki, hogy nem kellene dicsekednie velük. A szünetben May Belle elmondja Jessnek és Leslie-nek, hogy Janice ellopta a Twinkie-jét. Leslie-t frusztrálja, hogy Janice a vécébe való belépésért fizet. Jess és Leslie megtréfálják Janice-t. A buszon mindenki kineveti őt emiatt.

Miután Leslie szülei befejezik a könyv megírását, ő és Jess segítenek kifesteni a házukat. Jessre nagy hatással van szülei boldogsága, és figyeli a családot. Pénteken az iskolában Leslie hallja, hogy Janice sír a fürdőszobában. Miután Leslie beszélget vele, megtudja, hogy Janice azért erőszakoskodik, mert az apja bántalmazza. Összebarátkoznak. Jess és Leslie elviszik Terrein herceget Terabithiába. Ott megküzdenek több lénnyel, amelyek úgy néznek ki, mint az iskolájuk diákjai. Úgy döntenek, hogy hazamennek, amikor elkezd esni az eső. A patak az eső miatt magasabbra emelkedik, mint valaha.

Másnap reggel Ms. Edmunds (Zooey Deschanel), Jess zenetanára meghívja őt egy egyéni kirándulásra egy művészeti múzeumba. Jess megpróbál engedélyt kérni az anyjától. Mivel az asszony félálomban van, a fiú a motyogását beleegyezésnek veszi. Jess nem kéri meg Leslie-t, hogy jöjjön vele. Amikor hazatér, Jess azt látja, hogy apja és anyja aggódik. Ez azért van, mert nem tudták, hogy hol van. Az apja elmondja neki, hogy Leslie aznap reggel belefulladt a folyóba. Ez akkor történt, amikor Jess a múzeumba ment. Jess nagyon szomorúan hallja ezt. A szüleivel együtt ellátogat a Burke család házába, hogy leróják kegyeletüket. Leslie apja, Bill Burke (Latham Gaines) elmondja Jessnek, hogy szerette őt. Megköszöni neki, hogy nagyon jó barátja volt, mivel a régi iskolájában nem tudott barátokat szerezni. Jess nagyon bűnösnek érzi magát Leslie halála miatt. Az apja vigasztalja, hogy a lány kedvéért tartsa életben a barátságukat. Jess elhatározza, hogy újjáalakítja Terabithiát, és hidat épít a folyón, hogy üdvözölhesse az új uralkodót. Meghívja nővérét, May Belle-t, hogy lépjen be Terabithiába. A lány nagyon örül, mert korábban nem léphetett be. Ő és Jess még jobbá teszik Terabithiát, ahol Jess a király, a nővére pedig a hercegnő.

A film forgatása 2006 februárjában kezdődött, a költségvetés 20 millió dollár körül volt. A film fő forgatási munkálatait az új-zélandi Aucklandben vették fel hatvan nap alatt. a film vágása tíz hetet vett igénybe. Az utómunka, a zenei keverés és a vizuális effektek néhány hónapot vettek igénybe. A film 2006 novemberére készült el. Ez azért volt így, mert a stábnak "sietnie kellett", hogy február 16-ra elkészüljön. A filmet Csupó Gábor rendezte. A Walden Media elnöke, Cary Granat ajánlotta őt először a film rendezésére. Csupó korábban még soha nem készített élőszereplős filmet. Elmondása szerint azonban ez "a legkevésbé sem aggasztotta Granatot". Csupó megjegyezte, hogy érdekli a film elkészítése. Már "régóta megvolt benne az ambíció, hogy élőszereplős filmet csináljon", de "semmi sem tetszett neki, amíg el nem olvastam ezt a könyvet". A könyvet "gyönyörűnek" nevezte, és azt mondta, hogy "meghatotta [őt]". A Híd Terabithiába operatőre Michael Chapman volt. Ez volt az utolsó filmje, mielőtt nyugdíjba vonult. Chapman a film DVD-kommentárjában megemlítette, hogy a film után visszavonult, mert azt akarta, hogy az utolsó filmje jó legyen. Ezt mondta: "Ez egy gyönyörű történet, és pontosan olyan film, amilyet életemnek ebben a szakaszában meg akartam csinálni".

Casting

Csupó rendező elmondta, hogy először nem gondoltak színészekre a filmhez. Az első színész, akit kiválasztottak, AnnaSophia Robb volt Leslie Burke szerepében. Robb "olyan gyönyörű, szívmelengető levelet" írt Csupónak, amelyből kiderült, hogy szereti a könyvet és a karaktert. Csupó elmondta, hogy Robbot "a levele, a lelkesedése és az anyag iránti szeretete" miatt kapta meg a szerepet a filmben. Robb a film producerével, Lauren Levine-nel is beszélt, még mielőtt a casting elkezdődött volna. "[A] beszélgetésük meggyőzte őt arról, hogy kétségkívül AnnaSophia-t erre a szerepre szánták" - nyilatkozta Csupó. Levine szerint "annyira egyértelmű volt a vele folytatott beszélgetés során, hogy az egész fantáziavilágról, amiről lényegében Leslie-vel beszéltem, hogy benne is megvan ez a fajta szikra és varázslatos jelenlét. Lehet, hogy fizikailag különbözik a könyvben szereplő Leslie-től, de Leslie szelleme és AnnaSophia szelleme szinte azonos. Ez egy mennyei egyezés volt." A karakterrel kapcsolatban Robb azt mondta: "[Leslie] egyike azoknak az embereknek, akik mindig ragyognak, akiknek van ez a ragyogás körülötte, és senki sem tudja őt elkeseríteni. Leslie annyira élénk és energikus karakter, hogy nagyon jó volt őt alakítani".

Levine megjegyezte, hogy "Jess keresése nagyon kemény vadászat volt. Olyan valakire volt szükségünk, aki egy elszigetelt világban élő, magába forduló fiúból olyan valakivé tud válni, aki teljesen kiélvezi a képzeletét, és magabiztos, bátor vezetővé válik Terabithiában. Ez egy ilyen fiatal színésztől hatalmas skála". Josh Hutcherson nem volt az első választásuk Jess Aarons szerepére. Azért esett rá a választásuk, mert "érezték a kémiát AnnaSophia Robb és közte". Hutcherson azt mondta, hogy a projektet "a valós élet mindennapi drámája, valamint Jess karakterének íve miatt" szerette meg.

A filmkészítők Robert Patrickot választották Jess apjának szerepére. Őt azért választották, mert korábban már több filmben is szerepelt. Patrick kifejtette, hogy tudott azonosulni a cselekménnyel. Gyerekként ő maga is "állandóan képzeletbeli világokat teremtett", és a film arra a helyre emlékeztette, ahol felnőtt. Azt is elmondta, hogy azért vállalta a szereplést, mert ez egy olyan film, amelyet a gyermekei is megnézhetnek.

Bailee Madison kapta May Belle Aarons szerepét. Csupó elmondta, hogy sokáig kerestek valakit a szerepére. A lánynak "olyan bája volt, már a kamera előtt is olyan volt, mint egy kis cukorfalat" - mondta. Magabiztos volt, mindenkivel kezet fogott, és "teljesen édes és élénk" volt. Csupónak tetszett a hozzáállása, és beválogatta a filmbe.

Tervezés és hatások

Csupó kifejtette, hogy "már a kezdetektől fogva nagyon tudatos döntés volt, hogy a történet és a könyv integritása miatt nem fogjuk túlzásba vinni a vizuális effekteket". A könyvben csak egy apró említést tettek arról, hogy Jess és Leslie Terabithiában harcol a lényekkel. Emiatt "megpróbálták az abszolút minimumot megcsinálni, ami ahhoz szükséges lenne, hogy filmváltozatba kerüljön".

A Terabithia teremtményeinek megtervezéséhez Csupó "kicsit művészibb, fantáziadúsabb, fantasztikusabb lényeket akart használni, mint a tipikusan renderelt karaktereket, amelyeket más filmekben látunk". Terry Gilliam és Ridley Scott inspirálta. A lényeket Dima Malanitchev rajzolta. Csupó segített neki ebben. Csupó a Weta Digitalt választotta a 3D-s animáció renderelésére. "Lenyűgözte a művészi integritásuk, a csapatmunka, [az], hogy az emberek nagyon kedvesek voltak, és emellett nagyon pozitívan reagáltak a terveinkre". A Weta módosította a lények néhány tervét. Főként azonban Csupó eredeti terveit használták.

A Weta 100 stábtagja dolgozott a filmen. A film forgatásakor a Weta készítette az animációkat. A Weta stábtagjai látták az összes olyan jelenet forgatását, amelyben ezek a lények szerepeltek. Matt Aitken, a Weta munkatársa elmondta, hogy az animációs folyamat "két lépésre oszlott". Először Csupó és Malanitchev ceruzavázlatai alapján készítettek természetesnek tűnő lényeket. Ehhez a Michael Pangrazio vizuális effektek művészeti igazgatója által készített Photoshop-képeket használták. A második lépés az volt, hogy a legjobb animációs és mozgásstílust használják a lényekhez.

Leslie jelmezeit a filmben úgy tervezték, hogy úgy nézzenek ki, mintha a karakter "némelyiket maga készítette volna". A könyvben leírtakhoz képest frissítették őket. Ez azért történt, mert a könyvben szereplő leírások most furcsának tűnnének.

Írás

A producer és forgatókönyvíró David L. Paterson a regény szerzőjének fia. Az ő neve szerepelt a könyv dedikációs oldalán. A történet alapjául az ő valós legjobb barátnője, Lisa Hill szolgált. Hillt villámcsapás érte. A lány akkor vesztette életét, amikor mindketten nyolcévesek voltak. Paterson megkérdezte édesanyját, Katherine Patersont, hogy írhatna-e forgatókönyvet a regényből. Az asszony beleegyezett, "nemcsak azért, mert ő [a] fia, hanem azért is, mert nagyon jó drámaíró". Paterson nehezen tudta értékesíteni forgatókönyvét. Ez főként Leslie halála miatt volt. "[Ha elhiszik,] találkoztam néhány céggel, akik megkérdezték, hogy nem lehetne-e Leslie-t egy kicsit 'bántani' - könnyű kómába helyezni, majd kihozni".

Paterson elmondta, hogy nagyon fontos volt számára, hogy életben tartsa a könyv szellemét. Ugyanakkor "egy olyan regényből, amely főként a szereplők fejében játszódik, egy dinamikus vizuális médiummá kellett változtatnia". Paterson tudta, hogy a filmnek a barátságról és a képzeletről kell szólnia. Arra összpontosított, hogy "kihozza a történet érzelmeit". Elmondása szerint nehezen tudott írni Terabithiáról. Ez azért volt így, "mert túl közel volt". Jeff Stockwell forgatókönyvíró kollégájának tulajdonította, hogy Terabithiát újraalkotta a filmhez. "Jeff kívülállóként, aki nem kötődött annyira a történethez, képes volt arra, hogy tényleg szabadon engedje a képzeletét, és csodálatos módon alkossa meg ezt a világot" - mondta David. Csupó elmondta, hogy a két főszereplő egy kicsit idősebb a filmben. Csupó állítása szerint a film "nagyon sok témával foglalkozik, többek között a barátsággal, és talán az első ártatlan szerelemmel, ilyen dolgokkal", ezért "több értelme volt", hogy a karakterek idősebbek legyenek.

Zene

A film zenéjét Aaron Zigman szerezte. Őt azután szerződtették, hogy Alison Krauss nem komponálta a zenét. Zigman elmondta, hogy vannak hasonlóságok a Híd Terabithia felé és a Flicka című film zenéje között. Azt mondta: "[...]időnként van egy kis kelta hatás, de nem sok", de azt is elmondta, hogy a Bridge to Terabithia filmhez komponált zenéje modernebb hangulatú. A filmhez komponált zenéjét más munkáihoz képest "nagyon nagynak" írják le, és Zigman így nyilatkozott: "A minimalista dolgok és a színezés mellett, amit szeretek csinálni, szeretem a nagyzenekari dolgokat is, és többet akarok belőlük csinálni, és ez a film lehetővé tette, hogy egy kicsit kitárjam a szárnyaimat". A film hivatalos soundtrackje 2007. február 13-án jelent meg a Hollywood Records gondozásában.

Promóció

A kritikusok bírálták a film reklámkampányát. Az egyik kritikus szerint a film valójában "sokkal inkább a valóságon alapul, mint a fantázián". Egy másik úgy vélte, "messze nem egy számítógép által generált [kreált] eszkalista fantázia, ez a film egy szerény [nem színlelt] és megható történet a kamaszkori társaságról és veszteségről".

Forgalmazás

A film premierje 2007. február 16-án volt a hollywoodi El Capitan Színházban. Paterson, aki az Amerikai Katolikus Egyetemen tanult, egy különleges előzetes vetítést tartott számukra a filmből. Ezt 2007. február 1-jén mutatták be a marylandi Silver Springben található AFI Silver Theatre-ben. A filmet az Egyesült Királyságban 2007. május 4-én, Új-Zélandon pedig 2007. június 7-én mutatták be. A film "a vártnál magasabb" 28 536 717 dolláros bevételt ért el 2284 mozivásznon. Vetítésenként átlagosan 9 885 dollárt keresett. A nyitónapon 6,3 millió dolláros bevételt ért el. A film világszerte 120 millió dolláros bevételt ért el. Az Egyesült Államokban és Kanadában 80 millió dollárt hozott.

A DVD és a Blu-ray lemez 2007. június 19-én jelent meg az Egyesült Államokban. A DVD és Blu-ray változaton a "Digital Imagination: Terabithia életre keltése", "A könyv mögött: The Themes of Bridge to Terabithia" Robb "Keep Your Mind Wide Open" című zenei videója, valamint két audiokommentár is volt rajta. Az első Csupó rendezővel, Jeff Stockwell íróval és Hal Lieberman producerrel. A másodikban Lauren Levine producer, valamint Hutcherson és Robb színészek vettek részt.

Kritikai fogadtatás

A Rotten Tomatoes kritika-gyűjtő weboldal szerint a Bridge to Terabithia című filmről összegyűjtött 137 kritika 85%-a pozitív. Az átlagos pontszám 7,1/10 volt. A kritikusok szerint a film "egy szeretett gyermekregény hű adaptációja, és a szerelem, a veszteség és a képzelet erőteljes ábrázolása a gyermekek szemszögéből. A dinamikus látványvilág és a természetes alakítások tovább fokozzák a fantáziadús filmet". A Metacriticen a film 25 értékelésből 100-ból 74 pontot kapott. Ez azt jelentette, hogy "általában kedvező kritikákat kapott".

James Berardinelli, a ReelViews munkatársa a Bridge to Terabithia című filmet "az év eleji év legjobb családi filmjének" nevezte. Ann Hornaday a The Washington Posttól dicsérte a forgatókönyvet. Szerinte "teljesen felismerhető és hiteles", Robb és Hutcherson pedig "tökéletes szereposztást kapott". Hornaday szerint az utolsó öt percben "túl édes érzelmeket" mutatott. A nézők emlékezni fognak a film "melegségére és tiszteletére, amellyel az első szerelem előtt tiszteleg [respect]" - tette hozzá. Jessica Grose a The Village Voice-tól dicsérte Csupó rendezőt, amiért nem mutatott "cuki tween [se nem gyerek, se nem tinédzser] sztereotípiákat". Úgy érezte, hogy Jess és az apja kapcsolata tette a Híd Terabithiába-t "egy jó gyerekfilmből egy klasszikus versenyzővé". A New York Times Jeannette Catsoulis úgy vélte, hogy a fantázia háttérben maradt, "hogy a hétköznapokban is megtaláljuk a varázslatot", és úgy vélte, Csupó úgy rendezett, "mint aki bensőségesen megismerte a másság fájdalmát, és minden személyiségnek több mint egyetlen tulajdonságot engedett". Különösen Deschanelt és Madisont dicsérte. Catsoulis szerint a film "árnyaltan [okosan] és érzékenyen" kezelte a felnőtt témákat. Mivel okos volt és "finom, mint egy pókháló", olyan gyerekfilm volt, amilyet "manapság ritkán látni". Miriam di Nunzio a Chicago Sun-Times-tól Hutcherson és Robb alakítását dicsérte. "[A] film szíve és lelke a fiatal főszereplők azon képességein nyugszik, hogy valóban a gyerekek szemével lássuk a világot. Hutcherson és Robb dinamikus duója nem okoz csalódást" - jegyezte meg.

Nem minden értékelés volt pozitív. Claudia Puig a USA Today-től azt írta, hogy "a képzelet erejéről szóló filmhez képest a Híd Terabithiába nem olyan okos, mint remélnénk". Puig szerint ez a regény átlagos fordítása. A felnőtt karakterek azonban túlságosan karikírozottak vagy eltúlzottak voltak a filmben. A film valós életből vett részei "származtatottak és leegyszerűsítettek" voltak, de Jess érzelmi érzései "erőteljesen hitelesnek tűntek, és ez az, ahol a film megtalálja az igazságát és a lelkét". A Wall Street Journal kritikusa, Joe Morgenstern úgy vélte, hogy a film túlzásba vitte a fantázia használatát. A kritikus hozzátette, hogy a "kellemes egyszerűség a számítógép által generált szörnyek között". A fiatal színészgárda tagjai "vonzóak, de kidolgozatlanok" voltak. Morgenstern úgy vélte, Csupónak nincs tapasztalata a rendezésben. Bár Deschanel volt a legjobb a felnőttek közül, ő is öncélúnak tűnt.

Díjak és jelölések

A Bridge to Terabithia című filmet hét díjra jelölték. Ebből ötöt megnyert. Josh Hutchersont a 2008-as Saturn-díjra jelölték a "Legjobb fiatalabb színészi alakítás" kategóriában. AnnaSophia Robbot jelölték a Broadcast Film Critics Association díjra a "Legjobb fiatal színésznő" kategóriában. A film öt díjat nyert a Young Artist Awards-on. Ezek között szerepelt a "Legjobb családi játékfilm (fantasy vagy musical)" és a "Legjobb játékfilmes alakítás - vezető fiatal színész" Hutcherson számára. Robb a "Legjobb alakítás egy játékfilmben - vezető fiatal színésznő", Bailee Madison pedig a "Legjobb alakítás egy játékfilmben - tízéves vagy fiatalabb fiatal színésznő" díját nyerte el. A színészek elnyerték a "Legjobb játékfilmes alakítás - fiatal társulat" díját is. A szereplőgárdában Hutcherson, Robb, Madison, Wakefield, Clinton, Lawless, Isabelle Rose Kircher, Carly Owen, Devon Wood, Emma Fenton és Grace Brannigan szerepelt.