A film forgatása 2006 februárjában kezdődött, a költségvetés 20 millió dollár körül volt. A film fő forgatási munkálatait az új-zélandi Aucklandben vették fel hatvan nap alatt. a film vágása tíz hetet vett igénybe. Az utómunka, a zenei keverés és a vizuális effektek néhány hónapot vettek igénybe. A film 2006 novemberére készült el. Ez azért volt így, mert a stábnak "sietnie kellett", hogy február 16-ra elkészüljön. A filmet Csupó Gábor rendezte. A Walden Media elnöke, Cary Granat ajánlotta őt először a film rendezésére. Csupó korábban még soha nem készített élőszereplős filmet. Elmondása szerint azonban ez "a legkevésbé sem aggasztotta Granatot". Csupó megjegyezte, hogy érdekli a film elkészítése. Már "régóta megvolt benne az ambíció, hogy élőszereplős filmet csináljon", de "semmi sem tetszett neki, amíg el nem olvastam ezt a könyvet". A könyvet "gyönyörűnek" nevezte, és azt mondta, hogy "meghatotta [őt]". A Híd Terabithiába operatőre Michael Chapman volt. Ez volt az utolsó filmje, mielőtt nyugdíjba vonult. Chapman a film DVD-kommentárjában megemlítette, hogy a film után visszavonult, mert azt akarta, hogy az utolsó filmje jó legyen. Ezt mondta: "Ez egy gyönyörű történet, és pontosan olyan film, amilyet életemnek ebben a szakaszában meg akartam csinálni".
Casting
Csupó rendező elmondta, hogy először nem gondoltak színészekre a filmhez. Az első színész, akit kiválasztottak, AnnaSophia Robb volt Leslie Burke szerepében. Robb "olyan gyönyörű, szívmelengető levelet" írt Csupónak, amelyből kiderült, hogy szereti a könyvet és a karaktert. Csupó elmondta, hogy Robbot "a levele, a lelkesedése és az anyag iránti szeretete" miatt kapta meg a szerepet a filmben. Robb a film producerével, Lauren Levine-nel is beszélt, még mielőtt a casting elkezdődött volna. "[A] beszélgetésük meggyőzte őt arról, hogy kétségkívül AnnaSophia-t erre a szerepre szánták" - nyilatkozta Csupó. Levine szerint "annyira egyértelmű volt a vele folytatott beszélgetés során, hogy az egész fantáziavilágról, amiről lényegében Leslie-vel beszéltem, hogy benne is megvan ez a fajta szikra és varázslatos jelenlét. Lehet, hogy fizikailag különbözik a könyvben szereplő Leslie-től, de Leslie szelleme és AnnaSophia szelleme szinte azonos. Ez egy mennyei egyezés volt." A karakterrel kapcsolatban Robb azt mondta: "[Leslie] egyike azoknak az embereknek, akik mindig ragyognak, akiknek van ez a ragyogás körülötte, és senki sem tudja őt elkeseríteni. Leslie annyira élénk és energikus karakter, hogy nagyon jó volt őt alakítani".
Levine megjegyezte, hogy "Jess keresése nagyon kemény vadászat volt. Olyan valakire volt szükségünk, aki egy elszigetelt világban élő, magába forduló fiúból olyan valakivé tud válni, aki teljesen kiélvezi a képzeletét, és magabiztos, bátor vezetővé válik Terabithiában. Ez egy ilyen fiatal színésztől hatalmas skála". Josh Hutcherson nem volt az első választásuk Jess Aarons szerepére. Azért esett rá a választásuk, mert "érezték a kémiát AnnaSophia Robb és közte". Hutcherson azt mondta, hogy a projektet "a valós élet mindennapi drámája, valamint Jess karakterének íve miatt" szerette meg.
A filmkészítők Robert Patrickot választották Jess apjának szerepére. Őt azért választották, mert korábban már több filmben is szerepelt. Patrick kifejtette, hogy tudott azonosulni a cselekménnyel. Gyerekként ő maga is "állandóan képzeletbeli világokat teremtett", és a film arra a helyre emlékeztette, ahol felnőtt. Azt is elmondta, hogy azért vállalta a szereplést, mert ez egy olyan film, amelyet a gyermekei is megnézhetnek.
Bailee Madison kapta May Belle Aarons szerepét. Csupó elmondta, hogy sokáig kerestek valakit a szerepére. A lánynak "olyan bája volt, már a kamera előtt is olyan volt, mint egy kis cukorfalat" - mondta. Magabiztos volt, mindenkivel kezet fogott, és "teljesen édes és élénk" volt. Csupónak tetszett a hozzáállása, és beválogatta a filmbe.
Tervezés és hatások
Csupó kifejtette, hogy "már a kezdetektől fogva nagyon tudatos döntés volt, hogy a történet és a könyv integritása miatt nem fogjuk túlzásba vinni a vizuális effekteket". A könyvben csak egy apró említést tettek arról, hogy Jess és Leslie Terabithiában harcol a lényekkel. Emiatt "megpróbálták az abszolút minimumot megcsinálni, ami ahhoz szükséges lenne, hogy filmváltozatba kerüljön".
A Terabithia teremtményeinek megtervezéséhez Csupó "kicsit művészibb, fantáziadúsabb, fantasztikusabb lényeket akart használni, mint a tipikusan renderelt karaktereket, amelyeket más filmekben látunk". Terry Gilliam és Ridley Scott inspirálta. A lényeket Dima Malanitchev rajzolta. Csupó segített neki ebben. Csupó a Weta Digitalt választotta a 3D-s animáció renderelésére. "Lenyűgözte a művészi integritásuk, a csapatmunka, [az], hogy az emberek nagyon kedvesek voltak, és emellett nagyon pozitívan reagáltak a terveinkre". A Weta módosította a lények néhány tervét. Főként azonban Csupó eredeti terveit használták.
A Weta 100 stábtagja dolgozott a filmen. A film forgatásakor a Weta készítette az animációkat. A Weta stábtagjai látták az összes olyan jelenet forgatását, amelyben ezek a lények szerepeltek. Matt Aitken, a Weta munkatársa elmondta, hogy az animációs folyamat "két lépésre oszlott". Először Csupó és Malanitchev ceruzavázlatai alapján készítettek természetesnek tűnő lényeket. Ehhez a Michael Pangrazio vizuális effektek művészeti igazgatója által készített Photoshop-képeket használták. A második lépés az volt, hogy a legjobb animációs és mozgásstílust használják a lényekhez.
Leslie jelmezeit a filmben úgy tervezték, hogy úgy nézzenek ki, mintha a karakter "némelyiket maga készítette volna". A könyvben leírtakhoz képest frissítették őket. Ez azért történt, mert a könyvben szereplő leírások most furcsának tűnnének.
Írás
A producer és forgatókönyvíró David L. Paterson a regény szerzőjének fia. Az ő neve szerepelt a könyv dedikációs oldalán. A történet alapjául az ő valós legjobb barátnője, Lisa Hill szolgált. Hillt villámcsapás érte. A lány akkor vesztette életét, amikor mindketten nyolcévesek voltak. Paterson megkérdezte édesanyját, Katherine Patersont, hogy írhatna-e forgatókönyvet a regényből. Az asszony beleegyezett, "nemcsak azért, mert ő [a] fia, hanem azért is, mert nagyon jó drámaíró". Paterson nehezen tudta értékesíteni forgatókönyvét. Ez főként Leslie halála miatt volt. "[Ha elhiszik,] találkoztam néhány céggel, akik megkérdezték, hogy nem lehetne-e Leslie-t egy kicsit 'bántani' - könnyű kómába helyezni, majd kihozni".
Paterson elmondta, hogy nagyon fontos volt számára, hogy életben tartsa a könyv szellemét. Ugyanakkor "egy olyan regényből, amely főként a szereplők fejében játszódik, egy dinamikus vizuális médiummá kellett változtatnia". Paterson tudta, hogy a filmnek a barátságról és a képzeletről kell szólnia. Arra összpontosított, hogy "kihozza a történet érzelmeit". Elmondása szerint nehezen tudott írni Terabithiáról. Ez azért volt így, "mert túl közel volt". Jeff Stockwell forgatókönyvíró kollégájának tulajdonította, hogy Terabithiát újraalkotta a filmhez. "Jeff kívülállóként, aki nem kötődött annyira a történethez, képes volt arra, hogy tényleg szabadon engedje a képzeletét, és csodálatos módon alkossa meg ezt a világot" - mondta David. Csupó elmondta, hogy a két főszereplő egy kicsit idősebb a filmben. Csupó állítása szerint a film "nagyon sok témával foglalkozik, többek között a barátsággal, és talán az első ártatlan szerelemmel, ilyen dolgokkal", ezért "több értelme volt", hogy a karakterek idősebbek legyenek.
Zene
A film zenéjét Aaron Zigman szerezte. Őt azután szerződtették, hogy Alison Krauss nem komponálta a zenét. Zigman elmondta, hogy vannak hasonlóságok a Híd Terabithia felé és a Flicka című film zenéje között. Azt mondta: "[...]időnként van egy kis kelta hatás, de nem sok", de azt is elmondta, hogy a Bridge to Terabithia filmhez komponált zenéje modernebb hangulatú. A filmhez komponált zenéjét más munkáihoz képest "nagyon nagynak" írják le, és Zigman így nyilatkozott: "A minimalista dolgok és a színezés mellett, amit szeretek csinálni, szeretem a nagyzenekari dolgokat is, és többet akarok belőlük csinálni, és ez a film lehetővé tette, hogy egy kicsit kitárjam a szárnyaimat". A film hivatalos soundtrackje 2007. február 13-án jelent meg a Hollywood Records gondozásában.