Heinrich Wilhelm Schott (1794–1865) osztrák botanikus volt, aki elsősorban az aroideákról (Araceae család) készített kiterjedt tudományos munkákat és rendszertani leírásokat. Életműve jelentősen hozzájárult az Araceae család megismeréséhez: számos új fajt és nemzetséget írt le, illusztrációkat és monografikus feldolgozásokat készített, és ma is előfordul, hogy botanikai szerzői rövidítéssel Schott jelölik munkáit.

Korai évek és tanulmányok

1794. január 7-én született Brünnben, a morvaországi Brno városában, amely akkor az Osztrák Birodalom része volt (ma a Cseh Köztársaság). Kisfiúként Bécsbe költözött, ahol édesapja az egyetem botanikus kertjének főkertésze volt, így már korán közel került a növényekhez és a kertészeti gyakorlatokhoz.

Botanikát, mezőgazdaságot és kémiát tanult a bécsi egyetemen, és Joseph Franz von Jacquin (1766–1839) botanikus tanítványa volt. Tanulmányai és gyakorlati kertészeti munkái megalapozták későbbi rendszertani és kertészeti tevékenységét.

Brazíliai misszió és növénygyűjtés

1817 és 1821 között részt vett az osztrák Brazília-expedícióban. Az 1817 közepétől 1821-ig tartó brazíliai tartózkodása alatt Schott létrehozott és vezetett egy bemutató kertet, ahol az élő növényeket a mérsékeltebb éghajlathoz szoktatták, hogy később Európába hozhassák őket. Terepbejárásokat végzett, gyűjtött élő és szárított növényi anyagokat, készített részletes megfigyelési és gyűjtési jegyzeteket, valamint rajzokat a látott növényekről és állatokról. Ezek az anyagok fontos alapot szolgáltattak későbbi rendszertani munkáihoz, és jelentősen gazdagították a bécsi kertek és herbáriumok gyűjteményeit.

Pályafutás Bécsben és kertészeti munkák

1821-ben Schott visszatért Bécsbe, ahol ismét kertészként dolgozott. 1828-ban Bécsben Hofgärtnerré (királyi kertész) nevezték ki, majd később, 1845-től a Schönbrunni kastély császári kertjeinek igazgatója lett. 1852-ben részlegesen átalakította a palotakerteket az angol kertek mintájára, ezzel korszerűsítve azok esztétikáját és növénykompozícióit. Pályafutása során nagy hangsúlyt fektetett a ritka és egzotikus növények bemutatására és gyakorlati akklimatizálására; a bécsi udvari kerteket jelentősen gazdagították az általa hozott brazíliai gyűjtemények.

Tudományos munkásság és érdeklődési körök

Schott különös érdeklődést mutatott az alpesi és a hegyvidéki flóra iránt, az olyan növények felé, amelyek a fák vonala fölött, magasabb zónákban nőnek. A bécsi Belvederében egy alpesi kertet hozott létre, ahol ezeket a fajokat gyűjtötte és tanulmányozta. Emellett részletes rendszertani munkákat végzett az Araceae családon belül: monográfiákat, leírásokat és illusztrált albumokat készített, amelyek ma is hivatkozási alapot jelentenek az aroideák kutatásában.

Öröksége

Schott munkái — a gyűjtött példányok, herbáriumi lapok, rajzok és publikációk — ma is fontos forrásai a növénytani kutatásnak. Több növényfaj és nemzetség viseli nevét emlékül, és tudományos neveiben ma is szerepel a szerzői rövidítése: Schott. Munkássága egyszerre jelentős a fajok leírása és rendszerezése, valamint a kertészeti gyakorlat — különösen az egzotikus és hegyi növények bemutatása és akklimatizálása — szempontjából.

A bécsi Schönbrunni kastélyban halt meg 1865. március 5-én. Munkássága és gyűjteményei máig ható nyomot hagytak a növénytudományban és a közép-európai kertkultúrában.