Az Agilodocodon egy cickányméretű docodont, amely a középső jura időszakból ismert. A fosszíliák elemzése alapján emlősszerű, azaz a korai mammaliaformes csoporthoz tartozó állatként értelmezik, és számos olyan vonást mutatott, amelyek a fákon való életmódhoz alkalmazkodásra utalnak. Ezért gyakran említik a legkorábbi ismert fára mászó, emlősszerű therapsida példáként.
Leírás
Az Agilodocodon scansorius teste a fejétől a farkáig körülbelül 13 centiméter hosszú volt, és a becslések szerint megközelítőleg 27 grammot nyomott. Külső megjelenését gyakran hasonlítják a mókusalakú emlősökhöz: aránylag hosszú ormányszerű orr, hajlékony, mozgékony csukló- és bokaízületek, valamint ívelt, hegyes karmok. A végtagok és az ízületi alakzatok arra utalnak, hogy jó kapaszkodó képességgel rendelkezett, és képes volt ágakon mozogni, mászni.
Fogazat és táplálkozás
Az elülső fogak ásószerű alakja miatt a leírók azt javasolták, hogy az Agilodocodon scansorius képes lehetett fakérget kaparni és onnan rágógumit vagy nedvet kinyerni — tehát a mai gummivor (nedvevő) főemlősökhöz hasonló, részben fagy- vagy nedvevő életmódot folytathatott. A fogak és a rágófelületek morfológiája azonban nem olyan, mint a modern nedvszívó majmoknál: a hátsó rágófogak más mintázatot mutatnak, ami befolyásolja az étrendről alkotott következtetéseket.
Tudományos vita és alternatív értelmezések
A táplálkozással kapcsolatos értelmezés nem minden kutató számára meggyőző. Egyes paleontológusok felhívják a figyelmet arra, hogy az Agilodocodon fogazata "egészen más", mint a mai nedvevő majmoké, és a hosszú, vékony alsó állkapocs szerkezetileg talán túl gyenge a kemény fakéreg tartós rágásához. Alternatívákként felmerült, hogy inkább rovarevő vagy általános mindenevő volt, vagy hogy a fogak és a koponya kisebb speciális feladatokra — például kisebb rovarok kifordítására, gyümölcsök feldolgozására vagy rövid ideig tartó kaparással járó táplálkozásra — alakultak ki.
Jelentőség és további kutatások
A fosszília fontos bizonyítéka annak, hogy a jura korban a mamaliaformok között már korán megjelentek a fákon éléshez alkalmazkodott testtervek, ami gazdagítja a képünket a korai emlősökre emlékeztető állatok ökológiai sokféleségéről. Ugyanakkor a pontos életmód és táplálkozás megítéléséhez több példányra, részletes koponyavizsgálatokra, valamint funkcionális és biomechanikai elemzésekre van szükség. A további leletek és a mikroszkópos kopásmintázat (microwear) vizsgálata tisztíthatják a vitás kérdéseket és pontosíthatják, milyen szerepet töltött be ez a faj a középső jura élőhelyein.