William Jefferson Hague, Baron Hague of Richmond (ejtsd: HAIG; született 1961. március 26-án) brit politikus. Volt külügyminiszter és a Konzervatív Párt korábbi vezetője. Hosszú parlamenti pályafutása során kiemelkedő szerepet játszott a konzervatívok modernizálásában és a brit külpolitika alakításában; választókerületi képviselőként az Egyesült Királyság alsóházának Richmond (York) választókerületének képviselője volt.

William Hague az angliai West Riding of Yorkshire-ben, Rotherhamben született. Már fiatalon politizálni kezdett: először akkor kelt országos érdeklődést, amikor 16 évesen felszólalt a Konzervatív Párt 1977-es konferenciáján. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen folytatta (Magdalen College), ahol a filozófia, politika és közgazdaságtan (PPE) szakon szerzett diplomát.

Politikai pálya és vezetői szerep

Hague 1989-ben, egy időközi választáson lépett be a parlamentbe, amikor megnyerte a Richmond választókerületet. A 1990-es évek közepén, 1995 és 1997 között Walesért felelős miniszterként (walesi államtitkár) szolgált a John Major-kormányban. A 1997-es általános választást követően, amikor a konzervatívok kiemelkedő vereséget szenvedtek, Hague-t választották meg a párt vezetőjévé; ezt a tisztséget 1997 júniusától 2001 szeptemberéig töltötte be. A 2001-es választási kudarc után lemondott, és tisztségét Iain Duncan Smith vette át.

Írói munka és visszatérés a külpolitikába

A pártvezetői szerep után Hague szakírtói pályára is lépett: megírta többek között ifjabb William Pitt és William Wilberforce életrajzát, amelyek történelmi-politikai témákról szólnak és hozzájárultak személyes tekintélyéhez mint történeti elemzőnek. 2005-ben, amikor David Cameron vette át a Konzervatív Párt vezetését, Hague-et árnyékkülügyminiszterré nevezte ki, így ismét aktív szerepet vállalt a külpolitikai vitákban.

Külügyminiszterként (2010–2014)

Miután a konzervatívok koalícióra léptek a Liberális Demokratákkal a 2010-es választások után, Hague lett a kormány külügyminisztere. Mandátuma alatt számos nemzetközi válsággal foglalkozott: a Közel-Keleten zajló események (az arab tavasz), a líbiai beavatkozás, a szíriai polgárháború és a 2014-es krími válság mind az ő időszakához kapcsolódnak. Hague többször is világossá tette, hogy személy szerint ellenzi Bassár el-Aszad maradását hatalmon, és támogatta az ellenzék megsegítését — a Cameron-kormány 2013-ban katonai beavatkozást is fontolgatott, ám a parlament nem támogatta a lépést, így a tervek nem valósultak meg. A krími helyzetben Hague szintén a nemzetközi szankciók és a diplomáciai nyomás alkalmazását szorgalmazta Oroszországgal szemben.

  • 2010–2014: aktív külpolitikai szerep a koalíciós kormány tagjaként;
  • Libya (2011): támogatta a nemzetközi beavatkozást a NATO-vezetésű művelet részeként;
  • Szíria (2011–2013): Aszad távozásának követelése és az ellenzék támogatása — a parlament 2013-as döntése megakadályozta a brit légi részvételt;
  • Krím (2014): szankciók és diplomáciai válaszlépések előmozdítása.

Hague 2014-ben visszavonult a kormány legaktívabb szerepétől, majd a 2015-ös általános választáson már nem indult újra. Pályafutása a választói képviseletben így lezárult, később életjáradékos bárói címet kapott: Richmondi Hague báróként tagja lett a Lordok Házának, ahol konzervatív életfoglalóként továbbra is részt vesz a közéleti és külpolitikai vitákban.

Politikai munkája mellett Hague az írásban is aktív maradt, rendszeresen publikál esszéket és kommentárokat nemzetközi ügyekről. Törekvéseiben gyakran ötvöződik a hagyományos konzervativizmus és az aktív, nemzetközi szerepvállalást támogató külpolitikai szemlélet.