Wilhelm Friedemann Bach — Johann Sebastian Bach fia: életrajz és művei
Wilhelm Friedemann Bach — Johann Sebastian Bach fia: részletes életrajz és művei, orgonista és komponista pályafutása, kiemelt kompozíciók, élettörténet és zenei örökség.
Wilhelm Friedemann Bach (született Weimar 1710. november 22. - Berlin 1784. július 1.) híres német zeneszerző és orgonista. Fiatalon apja, Johann Sebastian Bach keze alatt tanult, aki megtanította őt csembalózni és orgonálni, és aki a családban különös gondot fordított muzsikai nevelésére.
Élete
Johann Sebastian Bach fia volt, aki megtanította őt csembalózni és orgonálni. Johann Sebastian írt néhány darabot, és ezeket egy könyvbe foglalta, melynek címe Notebook for Wilhelm Friedemann Bach. Bár ezek növekvő nehézségű sorrendben vannak, nem tudni, hogy ezekből tanította-e őt játszani, vagy zenét írni. A könyvben azonban két allemandes és négy prelűd található, amelyeket Wilhelm Friedemann írt. Hegedülni is tanult.
Fiatalkorától kezdve kitűnt improvizációs tehetségével és koncertszerű megszólalásával. 1733-ban kinevezték a drezdai Sophienkirche (Szent Szófia-templom) orgonistájává, ahol rendszeres szolgálatokat és hangversenyeket tartott. Drezdában élve folytatta a zeneszerzést, és ebben az időszakban születtek meg a későbbi repertoárját is meghatározó műfajokban írt darabjai: csembalóversenyeket, sinfoniákat, triószonátákat, csembalószonátákat és más kisebb billentyűs műveket. Első zeneművét 1745-ben adta ki.
1746-ban a hallei Liebfrauenkirche orgonistája lett. Ez fontos pozíció volt, és kétszer annyit kapott, mint amennyit Drezdában keresett. Munkaköre része lett az ünnepi liturgiák zenei ellátása, ezért elkezdett rendszeresen kantátákat komponálni, amelyeket az egyházi évben ismételten fel lehetett használni.
Gyakran látogatta apját Lipcsében, és katalizátorként használta fel Johann Sebastian zenéjének részleteit saját műveiben. Apja 1750-ben bekövetkezett halála után Wilhelm Friedemann megörökölte apja zenéjének nagy részét; ennek a hagyatéknak a kezelése körül viták és félreértések alakultak ki. Bajba került az egyházzal, amikor Lipcsébe ment, hogy rendezze apja hagyatékát. Úgy érezték, hogy túl sokáig volt távol, és nem teljesítette a neki járó kötelességeit.
1764-ben, miután sokakkal összeveszett, otthagyta a hallei állást, munkanélküli maradt, és haláláig szegénységben élt. Vándorló életet élt, alkalmanként adósságokba keveredett, és nem sikerült tartósan állást vagy megbízható mecénást találnia. 1784. július 1-jén halt meg Berlinben.
Művei és stílusa
Wilhelm Friedemann Bach zenéje sok tekintetben hidat képez a barokk és a feltörekvő klasszicizmus között: birtokában volt apja szigorú kontrapunktikus hagyománya, ugyanakkor fogékony volt a kor esztétikai változásaira, a galant stílus dallamosabb, könnyedebb vonásaira is. Kompozíciói között szerepelnek:
- csembaló- (billentyűs) koncertók és versenyszerű darabok,
- szonáták és triószonáták kamarazenei célra,
- egyházi művek, elsősorban kantáták és zongorás/orgonás prelúdiumok,
- kisebb billentyűs darabok, gyakorló- és előadóművek.
Műveinek egy része korabeli kiadványokban jelent meg, más részük kéziratban maradt ránk. Sok kompozíció esetében fennáll a szerzőség bizonytalansága: egyes műveket apjának tulajdonítottak, másokat pedig róla hittek, ezért a forráskritika fontos része a művek tanulmányozásának. Emellett jelentős az improvizatív játékmód és a virtuóz billentési technika a műveiben.
Öröksége és megítélése
Wilhelm Friedemann Bach tehetségét kortársai és utókorai zenetörténészek is elismerték, de temperamentuma, anyagi és személyes nehézségei miatt pályája fragmentáltabb és kevésbé rendezett volt, mint apjáé vagy testvéreié. Több kortárs beszámoló dicsérte improvizációs készségét és orgonajátékát, ugyanakkor sokszor sokkal kevésbé szervezett életvitelt folytatott, ami karrierjét hátráltatta.
Zenetörténeti szempontból különösen érdekes a műveiben érzékelhető kettősség: az apai ellenpont és a korszerűbb, kifejezőbb, helyenként „klasszicizáló” megoldások együttese. Műveit a 19–20. században fokozatosan újra felfedezték, a kutatás és a forrásfeltárás pedig tovább tisztázza szerzőségeket és a fennmaradt kéziratok sorsát. Sok kézirat ma múzeumokban és könyvtárakban található, és rendszeresen fel-felhangzanak koncerttermekben is.
Rengeteg tehetsége volt, amit nem használt ki. Nagyon jó improvizátor volt, de gondatlanul játszott más zeneszerzők, köztük az apja zenéjét is.
Kérdések és válaszok
Q: Ki volt Wilhelm Friedemann Bach?
V: Wilhelm Friedemann Bach híres német zeneszerző és orgonista volt. Weimarban született, Johann Sebastian Bach fia volt, aki megtanította őt csembalózni és orgonálni.
K: Mit írt Johann Sebastian a fiának?
V: Johann Sebastian írt néhány darabot, és ezeket egy könyvbe foglalta, amelynek a címe Notebook for Wilhelm Friedemann Bach. A könyvben két allemandes és négy prelűd szerepelt, amelyeket Wilhelm Friedemann írt.
K: Milyen hangszereken tanult meg játszani?
V: Wilhelm Friedemann a csembalón és az orgonán kívül hegedülni is tanult.
K: Hol dolgozott orgonistaként?
V: 1733-ban Wilhelm Friedemannt a drezdai Sophienkirche (Szent Szófia-templom) orgonistájává nevezték ki. Később, 1746-ban a hallei Liebfrauenkirche orgonistája lett.
K: Milyen típusú zenét komponált?
V: Amíg Drezdában élt, Wilhelm Friedemann különböző típusú zenét komponált, többek között csembalóversenyeket, szinfóniákat, triószonátákat, csembalószonátákat, kantátákat és más kisebb billentyűs műveket, amelyeket 1745-ben adott ki.
K: Hogyan hatott rá apja halála?
V: Apja 1750-ben bekövetkezett halála után Wilhelm Friedemann sok apja zenéjét örökölte, amelyeket saját kompozícióinak próbált kiadni. Ez gondot okozott neki az egyházzal, amikor Lipcsébe ment, hogy rendezze apja hagyatékát.
K: Miért hagyta ott a hallei állását?
V: Miután több éven át sok emberrel vitatkozott, mert apja zenéjét saját szerzeményként adta tovább, Wilhelm Freidemann 1764-ben elhagyta a hallei állást, és szegénység miatt haláláig munkanélküli maradt.
Keres