III. Richárd (1452–1485) — angol király, a Plantagenet-ház utolsó tagja

Richárd Richárd, York hercegének legfiatalabb fia volt. Három idősebb testvére volt, Edward, Edmund és George. Richard, York hercege és második fia, Edmund is elesett a Rózsák háborúi során. A legidősebb fiú, Edward nagyon jó katona volt, és az uralkodó király, VI. Henrik király ellen vívott csatában nyerte el Anglia trónját. Edward ezután IV. Edward angol király lett, két testvére, György és Richárd pedig nagyon befolyásos emberekké váltak.

Richard feleségül vette Anne Neville-t, akinek apja egykor a család barátja volt. Richárd és Anne gyermekkoruk óta ismerték egymást, de Anne-t Franciaországba vitték, ahol feleségül ment a walesi herceghez, VI Henrik fiához. Amikor a walesi herceg elesett a csatában, Anna özvegy lett, és hamarosan feleségül ment Richárdhoz, annak ellenére, hogy a férje ellensége volt. Richárd és Anna az észak-yorkshire-i Middleham kastélyban éltek. Egy fiuk született, akit Richard bátyja, Edward király után Edwardnak neveztek el. Richárd gyakran veszekedett bátyjával, Györgydel, aki Anne húgának, Izabellának volt a felesége. Edward király annyira feldühödött, hogy Györgyöt börtönbe záratta, ahol meghalt.

Edward király egy Elizabeth Woodville nevű nőt vett feleségül, aki már korábban is volt házas, és sok rokona volt. Rövidesen a rokonai nagyon gazdagok és befolyásosak lettek, ami rossz érzéseket keltett azok között, akik a házasság előtt a király kegyeiben álltak. Edwardnak és Erzsébetnek több gyermeke született, köztük két fia, akiket Edwardnak és Richardnak neveztek el.

Amikor IV. Edward 1484 áprilisában váratlanul meghalt, idősebbik fia, V. Edward lett a király, de ő még kisfiú volt. Richárdot a király bátyja kérte meg, hogy vigyázzon a két fiúra. Aggódott, hogy az új, fiatal király nem lesz képes megfelelően kormányozni az országot. Azért is aggódott, hogy a Woodville család hamarosan megmondja majd a királynak, hogy mit tegyen, és ők maguk fogják irányítani az országot.

Richárd két hónappal később vette át a trónt unokaöccsétől. Azt állította, hogy IV. Edward és Woodville Erzsébet házassága nem volt szabályos házasság, és ez azt jelentette, hogy V. Edward nem lehet király. A parlament ezután törvényt fogadott el, amely ezzel egyetértett. Július 3-án III. Richárdként koronázták meg.

Richárd Edwardot és testvérét a londoni Towerbe küldte. Néhány hónappal később a hercegek a toronyban eltűntek, és soha többé nem látták őket. Ez lett a hercegek a Towerben rejtélye. Abban az időben sokan úgy vélték, hogy Richárd király megparancsolta valakinek, hogy megölje őket. Sok történész egyetért ezzel, de biztosat nem lehet tudni. Richárd akkoriban nem tartózkodott Londonban, de a fiúkat hozzá hűséges férfiak őrizték. Ahogy az emberek kezdték elhinni, hogy Richárd elrendelte a fiúk megölését, sokan fordultak ellene. Köztük volt Richárd barátja, Buckingham hercege is, aki lázadást indított, amely kudarcba fulladt. Tudor Henrik, a Lancaster-ház távoli rokona ezután lett Richárd fő ellensége. Visszatért Angliába, és hadsereget állított fel.

Richárd és Henrik seregei 1485-ben a bosworthi csatában harcoltak egymással. Henrik megnyerte a csatát, és VII. Henrik néven ő lett Anglia következő királya. Richárdot megölték a csatában, bár valószínűleg nem maga Henrik. Ő volt az utolsó angol király, aki csatában halt meg. Két olyan fejsérülést szenvedett, amely szinte azonnal megölte volna. A csata után testét levetkőztették, és meztelenül, egy ló hátán vitték Leicesterbe. A Greyfriars templomban temették el.

A Greyfriars templomot később lebontották, és a terület egy nagy ház kertjének része lett. Körülbelül 200 évig egy kőoszlop jelezte a sír helyét. Ez 1844-re eltűnt. Az évek során további épületek is épültek a helyén. A sír körüli terület 1944-re a közeli tanácsi hivatalok parkolójává vált. Az emberek egy ideig azt hitték, hogy a holttestet a folyóba dobták. A leicesteri Bow-hídnál van egy tábla, amely ezt a történetet meséli el, de ez nem volt igaz.

A régészek 2012-ben kezdték meg a holttest felkutatását. 2012. augusztus 24-én kezdtek ásni a parkolóban, és már az első napon megtalálták a csontvázat. Szeptember 12-én felvetették, hogy a csontváz III. Richárdé volt. 2013. február 4-én bejelentették, hogy biztosak benne, hogy ő az. DNS-vizsgálatot végeztek, hogy megbizonyosodjanak róla. A csontváza azt mutatja, hogy két fejsérüléssel ölték meg, ami hasonló ahhoz, ahogyan a 15. századi írók szerint meghalt. Azt is mutatja, hogy a teste a halála után tovább sérült.

2015. március 26-án III. Richárd holttestét újratemették. Most a leicesteri székesegyházban található sírboltban nyugszik.

Évek óta folyik a vita arról, hogy III. Richárd jó vagy rossz király volt-e. Uralkodása alatt, amely mindössze két évig tartott, az ország egyes részein, különösen Észak-Angliában nagyon népszerű volt. Ugyanakkor elég sokan voltak, akik gyűlölték őt ahhoz, hogy ellenségei nagy sereget tudtak felállítani ellene, és csatában legyőzni.

Gyakran mondják, hogy "a történelmet a győztesek írják". VII. Henrik győzelme után III. Richárdot gyakran gazemberként kezelték az írásokban és a történetekben. Shakespeare III. Richárd című darabjában például teljesen gonosznak mutatják. Másrészről viszont egyes írók Richárd uralkodásának idejéből hőst csinálnak belőle, és figyelmen kívül hagyják hibáit.

1605-ben William Camden azt írta, hogy "gonoszul élt, mégis jó törvényeket hozott". A modern történészek is igyekeznek óvatosak lenni III. Richárd megítélésekor. Egyes történészek például dicsérték, hogy több jogot adott az egyszerű embereknek. Sokan azonban azt is gondolják, hogy valóban ő rendelte el a hercegek megölését a Towerben.

A III. Richárd által hozott törvények között szerepelt a könyvnyomtatás és -eladás korlátozásának megszüntetése, a bűncselekménnyel vádolt emberek jogainak bővítése, a földek eladásakor az embereket a csalástól védő törvények, a csalás egyéb fajtáinak tiltása, valamint a törvények francia nyelvről angolra történő módosítása. Létrehozta az Északi Tanácsot, amely a következő 150 évben segített megoldani az észak-angliai problémákat.