Norman Tindale — ausztrál antropológus, régész és az őslakosok térképésze

Norman Tindale — az ausztrál antropológus és régész, aki feltérképezte az őslakos közösségek területeit: életmű, expedíciók és kulturális örökség.

Norman Barnett Tindale AO (1900. október 12. – 1993. november 19.) ausztrál antropológus, régész és etnológus, aki közel ötven éven át dolgozott a Dél-Ausztráliai Múzeumban. Legismertebb munkássága az ausztrál őslakosok különböző kulturális csoportjainak feltérképezése volt: terepi adatgyűjtései, térképei és leírásai hosszú időre meghatározták a kutatói képet.

Életrajz

Tindale a nyugat-ausztráliai Perthben született. Családja 1907-ben, kisfiú korában Tokióba költözött, ahol Norman a japán–amerikai iskolában tanult. A család 1915-ben visszatért Perth-be, majd 1917-ben Adelaide-be költözött. Tindale az Adelaide-i Közkönyvtárban kapott munkát, majd 1919 januárjában a Dél-Ausztráliai Múzeumban helyezkedett el Arthur Mills Lea entomológus asszisztenseként. Munkássága korai éveiben entomológiai, ornitológiai és antropológiai témákban több tucat tanulmányt jelentetett meg; 1933 márciusában szerezte meg az Adelaide-i Egyetemen a Bachelor of Science fokozatot.

Pályafutás és kutatások

Tindale terepmunkája már pályafutása kezdetén elkezdődött. Érdeklődése különösen egy 1921–1922-es, Groote Eylandt-i kutatóút során vált meghatározóvá: a szigeten egy anindilyakwa férfi részletes leírást adott neki arról, mely földterületek tartoznak egy családhoz és melyek nem. Ez az élmény arra késztette Tindale-t, hogy megkérdőjelezze a korabeli európai ausztrál közfelfogást, miszerint az aboriginalok nomádok lennének és nem kötődnének konkrét földterületekhez.

Tindale hosszú évtizedeken át gyűjtött adatokat: beszélgetett őslakos közösségek tagjaival, rögzítette a rokonsági rendszereket és nyelvi adatokat, feltérképezte a használatban lévő területeket és hagyományos helyneveket, valamint muzeális anyagokat gyűjtött. Munkájának egyik központi eredménye a különböző csoportok földhöz való kapcsolódását bemutató térképsorozat és az ezekhez kapcsolódó leíró szövegek voltak; műveinek közül legismertebb az Aboriginal Tribes of Australia című monográfia.

Módszer, eredmények és örökség

• Módszer: Tindale kombinálta a közvetlen terepi interjúkat, rokonsági és nyelvi adatokat, toponímiát és a környezeti határokat, hogy meghatározza a kulturális egységek kiterjedését.
• Eredmények: részletes térképek, névanyagok, etnográfiai leírások és muzeális gyűjtemények, amelyek sok esetben az egyes közösségek saját történeteinek egyedülálló forrásai lettek.
• Örökség: munkái jelentős alapanyagot szolgáltattak az ausztrál őslakos kutatásokhoz, a nyelvészethez és a földjogi ügyekhez, és sok közösség számára hasznos történeti forrásként szolgálnak.

Vita és korlátozások

Bár Tindale térképei hosszú időn át meghatározó referenciák voltak, később számos kutató rámutatott azok korlátaira. A leggyakoribb bírálatok a következők:

• A térképek hajlamosak voltak statikus, éles határokat feltüntetni olyan jelenségek esetében, amelyek a valóságban rugalmasabbak és időben változóbbak voltak.
• Tindale módszerei és adatértelmezései részben a korabeli etnográfiai módszerek kontextusában értelmezendők; a források egyes esetekben korlátozott interszubjektivitással rendelkeztek, és a gyűjtés körülményei ma már kritikusan vizsgálhatók.
• A múzeumi gyűjtemények gyűjtési gyakorlatára és az emberi maradványok gyűjtésére vonatkozó etikai kérdések is előtérbe kerültek a későbbi időszakokban, ami a tárgyi örökség kezelésének újragondolásához vezetett.

Utolsó évek, tanítás és halál

A Dél-Ausztráliai Múzeumból való nyugdíjba vonulása után Tindale az Coloradói Egyetemen kezdett tanítani. Az Egyesült Államokban élt tovább, és 1993-ban, 93 éves korában halt meg a kaliforniai Palo Altóban. Munkássága ma is vita tárgya: egyszerre tekintik alapvető, megőrzendő anyagnak és történeti forrásnak, valamint olyan örökségnek, amelyet a korszak módszertani és etikai korlátai miatt kritikusan kell olvasni.

Fontosabb művek és elismerések

• Aboriginal Tribes of Australia: Their Terrain, Environmental Controls, Distribution, Limits, and Proper Names – Tindale egyik legismertebb monográfiája, amelyet széles körben idéznek az őslakos csoportok elterjedésével kapcsolatban.
• Tindale több tucat szakmai tanulmány szerzője volt entomológiai, ornitológiai és antropológiai témákban.
• Életében több elismerést kapott; a bevezetőben szereplő AO cím is a szakmai megbecsülést tükrözi.

Összefoglalva, Norman Tindale munkássága nagy hatással volt az ausztrál őslakos népcsoportok kutatására: adatai és leírásai sok szempontból pótolhatatlanok, ugyanakkor eredményeit és módszereit a későbbi kutatások és közösségek igényei szerint folyamatosan újraértékelik és pontosítják.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt Norman Tindale foglalkozása?

K: Hol született?

K: Mikor költözött a családja Tokióba?

K: Milyen munkát kapott a Dél-Ausztráliai Múzeumban?

K: Hány tanulmányt publikált, mielőtt megkapta az Adelaide-i Egyetemen a Bachelor of Science fokozatot?

K: Mi keltette fel Norman Tindale érdeklődését az ausztrál őslakosok kulturális csoportjainak feltérképezése iránt?

K: Hol élt Norman Tindale, miután nyugdíjba vonult a Dél-Ausztráliai Múzeumból?

Keresés betűvel