Medgar Wiley Evers (1925. július 2. - 1963. június 12.) amerikai polgárjogi aktivista volt Decatur Mississippi államból. Leginkább arról ismert, hogy az 1950-es években és az 1960-as évek elején az Egyesült Államokban a faji szegregáció felszámolásáért küzdött. Második világháborús veterán volt. A Nemzeti Szövetség a Színes Emberek Előrehaladásáért (NAACP) területi titkára lett. Miután az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1954-ben a Brown v. Board of Education ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy a szegregált állami iskolák alkotmányellenesek, Evers azon dolgozott, hogy afroamerikaiakat vegyenek fel a kizárólag fehérek által látogatott Mississippi Egyetemre. Az ország akkori szegregált társadalmában más változásokért is dolgozott, például a választójog és a regisztráció, a gazdasági lehetőségek és az afroamerikaiak közintézményekhez való hozzáférése érdekében. Evers ellen Byron De La Beckwith, a "Fehér Polgárok Tanácsának" tagja követett el merényletet, amely csoport 1954-ben alakult az iskolai integráció és az amerikai polgárjogi tevékenység ellenzésére. Meggyilkolása és az azt követő perek számos polgárjogi tiltakozáshoz vezettek. A kizárólag fehérekből álló esküdtszék az első két tárgyaláson nem ítélte el De La Beckwithet. Végül azonban 30 évvel később, 1994-ben egy új bizonyítékokra alapozott új állami perben elítélték. Evers felesége, MyrlieEvers, később maga is ismert aktivista lett, és a NAACP országos elnökeként tevékenykedett. Testvére, Charles Evers lett az első afroamerikai polgármester, akit 1969-ben a Mississippi állambeli Fayette-ben választottak meg Mississippi államban.
Korai évek és katonai szolgálat
Medgar Evers 1925-ben született a Mississippi állambeli Decaturban. Fiatal felnőttként a második világháborúban szolgált a hadseregben, ahol a fajilag szegregált erők részeként tapasztalta meg az Egyesült Államok belső megosztottságát. A háború után továbbtanult és diplomát szerzett egy helyi főiskolán; aktívan részt vett a helyi afroamerikai közösség életében, és hamarosan a polgárjogi mozgalom közelébe került.
NAACP-vezető és polgárjogi munkája
Evers a Mississippi állambeli NAACP területi titkáraként vált ismertté. Feladatai közé tartozott a helyi irodák szervezése, a jogsértések dokumentálása, választási regisztrációs kampányok indítása, gazdasági bojkottok szervezése és az iskolai integráció előmozdítása. Különösen fontos szerepet játszott abban, hogy afroamerikaiakat bátorítson arra, hogy jelentkezzenek a fehérek által dominált felsőoktatási intézményekbe, és segítette az olyan ügyeket, amelyek országos figyelmet keltettek.
Gyilkosság és a jogi küzdelem
1963. június 12-én, saját háza előtt Jacksonban Medgar Everset lelőtték. A merényletet Byron De La Beckwith követte el, aki a Fehér Polgárok Tanácsával és szélsőséges, rasszista szervezetekkel volt kapcsolatban. Az első két eljárás 1964-ben zsigerileg megosztott, kizárólag fehér esküdtszék által lefolytatott perek eredménytelenek voltak (zsarnok esküdtszék révén nem született ítélet). Több évtizedes nyomozás és civil szervezetek által tartott nyomás hatására új vizsgálat indult, és 1994-ben De La Beckwithet bűnösnek találták és elítélték.
Temetés és közéleti hatás
Evers meggyilkolása nagy port kavart az Egyesült Államokban: a sajtó és a közvélemény figyelmét jelentősen felkeltette, és hozzájárult ahhoz, hogy a polgárjogi mozgalom ügye országos prioritássá váljon. Halálát követően emléke és esete is hozzájárult a szélesebb társadalmi változások támogatásának növekedéséhez a 1960-as évek elején.
Örökség
Medgar Evers emlékét számos intézmény és emlékmű őrzi. Emlékére elnevezték többek között egy New York-i főiskolát (Medgar Evers College), és a jacksoni otthona ma múzeumként, valamint nemzeti történelmi emlékhelyként működik. Felesége, Myrlie Evers (később Myrlie Evers-Williams) folytatta a polgárjogi tevékenységet, és később a NAACP országos vezetői pozícióját is betöltötte. Testvére, Charles Evers, politikai pályára lépve 1969-ben Fayette városának polgármestere lett, ezzel történelmi jelentőségű választást nyerve Mississippi államban.
Medgar Evers életműve és halála ma is a polgárjogi küzdelem fontos szimbóluma. Tevékenysége és áldozata rávilágított a déli államokban uralkodó faji igazságtalanságokra, és hozzájárult ahhoz, hogy sokan elköteleződjenek a törvényes egyenlőség és a polgári jogok érvényesítése mellett.