Geoffrey Arnold "Jeff" Beck (1944. június 24. – 2023. január 10.) angol rockzenész, a modern gitárjáték egyik legbefolyásosabb alakja volt. Először akkor vált ismertté, amikor Eric Claptont váltotta a Yardbirds gitárosaként; jelentős hatást gyakorolt a brit blues- és rockszíntérre. 1966-ban elhagyta a Yardbirds-t, majd saját együtteseivel és különböző előadókkal dolgozott, beleértve a saját nevét viselő formációt, a The Jeff Beck Groupot.
Beck játékában gyakran háttérbe szorult a vokál: sok felvétel elsősorban a gitárjátékára koncentrál. Zenéje több műfajon átível, érintve a blues-rock-ot, a heavy metal-t és a jazz-fúzió-t. Kísérletezett a hangzással: gyakran használt torzítást, visszacsatolást, különböző modulációs effekteket és a tremolókart, ami egyedi, érzelmes hangzást eredményezett.
Pályafutása során több meghatározó lemezt adott ki: a Jeff Beck Group korai anyagai, mint a Truth (1968) és a Beck-Ola (1969), nagy hatással voltak a blues-rock fejlődésére, míg a szóló korszakból olyan instrumentális albumok váltak ismertté, mint a Blow by Blow (1975) és a Wired (1976), amelyeken a jazz-fúziós elemek dominálnak. Ezek a munkák egyaránt dicséretet hoztak a kritikusoktól és szélesebb közönségsikert is elértek; több albumon neves producerekkel és vendégmuzsikusokkal dolgozott együtt.
Az elismerések között négy Grammy-díj is szerepel, mind a "Legjobb rock instrumentális előadás" kategóriában. A szakma és a kollégák szemében Becket a legnagyobb gitárosok közé sorolják: a Rolling Stone magazin "Minden idők 100 legjobb gitárosa" listáján a 14. helyen szerepelt.
Beck pályafutása során kétszer került be a Rock and Roll Hall of Fame-be: először a Yardbirds tagjaként, majd később szólóművészként is elismerték. Számos fiatal és tapasztalt gitárosra volt hatással, játékstílusa, kísérletező kedve és hangzásbeli újításai évtizedeken át inspiráló forrást jelentettek.
Bár 2023-ban elhunyt, Jeff Beck zenéje és hatása tovább él a felvételeken, a koncertfelvételeken és azon gitárosok munkájában, akiket inspirált. Művészetét gyakran említik a technikai virtuozitás és az érzelmi kifejezőerő egyedülálló kombinációjaként.