James Wilson (1742. szeptember 14. – 1798. augusztus 21.) az Egyesült Államok egyik alapító atyja volt. Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának egyik aláírója, és kétszer választották be a Kontinentális Kongresszusba. Jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok alkotmányának kidolgozásában, vezető jogelméleti gondolkodóként pedig alapvetően befolyásolta a fiatal szövetségi kormányzat intézményeit. George Washington az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságába kinevezte az első hat bíró egyike volt. Wilson Skóciában, Fife megyében született, de élete nagy részét Pennsylvaniában töltötte.
Korai élet és pálya
Wilson Skóciában született és ifjúkorában tanulmányokat folytatott, majd a 1760-as években az amerikai gyarmatokra költözött, ahol jogászként és oktatóként építette pályáját. Hamar ismertté vált politikai és jogi írásaival, amelyekben a népszuverenitás és a törvényhozó hatalom mibenléte mellett érvelt. Philadelphia környékén tevékenykedve jogot gyakorolt, és oktatta is a jogtudományt, hozzájárulva a korszak jogi gondolkodásának formálódásához.
Alkotmányozó tevékenység
Wilson kiemelkedő szerepet töltött be a 1787-es alkotmányozó konventen: a nép szuverenitásának eszméjét képviselte, és határozottan támogatta a közvetlen népszavazással történő elnökválasztás gondolatát, valamint a törvényhozás népességalapú képviseletét. Érvelése és felvetései sok tekintetben formálták az alkotmány végső megoldásait; munkássága során számos jogelméleti érvet fogalmazott meg a központi hatalom és a tagállamok viszonyáról.
Legfelsőbb Bírósági szolgálat
1789-ben George Washington elnök az első Legfelsőbb Bíróság tagjai közé nevezte ki. Bíróként részt vett a szövetségi bíróság korai döntéseinek alakításában, és munkássága hozzájárult a szövetségi jogi hatáskörök meghatározásához. Büntető- és polgári ügyekben egyaránt tevékenykedett, miközben továbbra is fontos gondolatokat közölt a jogelmélet és alkotmányjog terén.
Személyes élet, anyagi nehézségek és örökség
Wilson magánéletét az aktív közéleti és jogi pálya mellett anyagi nehézségek is terhelték: élete vége felé pénzügyi problémákkal küzdött, és ez befolyásolta személyes helyzetét is. 1798-ban halt meg, miközben a fiatal amerikai köztársaság jogi intézményeinek kiépítésében betöltött szerepe tartós elismerést szerzett számára. Művei és előadásai – valamint alkotmányozó és bírói tevékenysége – alapvetően járultak hozzá ahhoz az elképzeléshez, hogy a nép a legfőbb forrása a kormányzati hatalomnak, és hogy a szövetségi rendszer erős, de korlátozott intézményeken keresztül működjön.
Wilson emlékét a jogtörténetben olyan gondolkodóként őrzik, aki a demokratikus elvek és a jogi rend összeegyeztetésén dolgozott, és akinek munkája még ma is hatással van az amerikai alkotmányos és jogi gondolkodásra.