Abdulaziz ibn Szaúd - Szaúd-Arábia alapítója és első királya

Abdulaziz ibn Szaúd (1876. január 15. – 1953. november 9.), a Szaúd-Arábia alapítója és első uralkodója. Az arab világban általában Abdulaziz, ritkábban Ibn Szaúd néven ismerték.

Korai évek és visszatérés Rijádba

Abdulaziz a Szaúd-dinasztiába született; családja a 19. század végétől ideiglenesen száműzetésben élt a környező területeken. 1902-ben, fiatal harcosként, kis csapattal visszafoglalta a család ősi központját, Rijádot, ezzel kezdődött a dinasztia újjáéledése. A sikeres visszatérést követően hosszú évek alatt fokozatosan terjesztette ki befolyását Közép- és Kelet-Arábia felett.

Hódítások és államalapítás

Abdulaziz katonai és politikai eszközökkel egyaránt bővítette uralmát. A céljaival összhangban szövetséget kötött a térséghez kötődő vallási mozgalommal, amely a társadalmi támogatást és vallási legitimációt adta uralmához. Fontosabb állomások:

• 1913 körül elfoglalta a keleti tartományt (al-Hasa), ami stratégiai és gazdasági jelentőségű volt.
• 1922–1925 között megszilárdította hatalmát a Najd területén, majd 1924–1925-ben meghódította a Hidzsáz tartományt, beleértve Mekka és Medina városát is.
• 1927-ben külkapcsolati megállapodásokat kötött a brit hatalmakkal; ez hozzájárult nemzetközi elismeréséhez.
• 1932-ben egyesítette területeit, és hivatalosan megalapította a Szaúd-Arabiai Királyságot.

Kormányzás, reformok és belső kihívások

Uralkodása alatt Abdulaziz fokozatosan központosította a hatalmat: kialakította a központi adminisztrációt, megerősítette a hadsereget, modernizálni kezdte a közigazgatást, és korlátozott társadalmi-gazdasági reformokat vezetett be (postai és telegráf hálózat, utak, későbbi időszakban iskolák és kórházak létesítése). Kezdetben a nomád törzsekből szervezett milícia, az Ikhwan kulcsszerepet játszott a terjeszkedésben, de amikor ők önálló, szélsőséges követelésekkel felléptek, Abdulaziz ellent rontott és 1929 körül – a Sabilla körüli csatákban – leverte az őket. Ez az esemény volt a modern királyság belső konszolidációjának fordulópontja.

Olajfelfedezés és a nemzetközi szerepvállalás

Abdulaziz uralkodása alatt kezdődött el az ország alapvető átalakulása: 1933-ban koncessziót adtak amerikai érdekelt feleknek, ami vezetett a kőolaj 1938-as felfedezéséhez Dammam térségében. A II. világháborút követően az olajkitermelés nagyléptékűvé vált, ami jelentősen megnövelte Szaúd-Arábia nemzetközi súlyát és belső gazdasági erejét. Abdulaziz külpolitikáját jellemzően pragmatikus egyensúlyozás jellemezte a nyugati hatalmakkal, különösen az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával.

Család, utódlás és örökség

Abdulaziznak sok gyermeke született; hagyománya szerint számos felesége volt, és a források szerint körülbelül 45 fia. Halála után a trónt fia, Szaúd örökölte; a királyság további uralkodóit is – évtizedeken át – főként az ő leszármazottai adták, ami meghatározta a modern Szaúd-Arábia politikai dinamikáját.

Halála

Abdulaziz 1953. november 9-én halt meg szívrohamban. Halála után országát a korábban megkezdett modernizációs pálya és az olajból származó bevételek határozták meg, de a vallási-konzervatív elemek és a dinasztikus érdekek továbbra is fontos szerepet játszottak az állam működésében.

Összefoglalva: Abdulaziz ibn Szaúd a 20. század egyik meghatározó arab államférfija volt: katonai és diplomáciai képességeivel egyesítette az Arab-félsziget nagy részét, megalapította a Szaúd-Arabiai Királyságot, és elindította azt az átalakulást, amelynek révén az ország később világszinten meghatározó olajexportőrré vált.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Abdulaziz ibn Saud?

K: Hogyan ismerték Abdulaziz ibn Szaúdot az arab világban és azon kívül?

K: Mit csinált Abdulaziz ibn Szaúd 1902-ben?

K: Abdulaziz ibn Szaúd uralma Közép-Arábiában meddig tartott?

K: Mikor szilárdította meg Abdulaziz ibn Szaúd a Najd feletti uralmát?

K: Mikor hódította meg Abdulaziz ibn Szaúd a Hidzsáz területét?

K: Mikor egyesítette Abdulaziz ibn Szaúd uradalmait a Szaúd-Arábiai Királyságban?

Keresés betűvel