Humberto de Alencar Castelo Branco marsall (portugál kiejtés: [ũ'bɛʁtu dʒi alẽ'kaʁ kas'tɛlu 'bɾɐ̃ku]) (1897. szeptember 20. - 1967. július 18.) brazil katonai vezető és politikus. Az 1964-es katonai puccsot követően ő volt a brazil katonai kormány első elnöke. Castelo Branco 1967 júliusában, nem sokkal elnöksége vége után repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette.
Korai élete és katonai pálya
Castelo Branco 1897-ben született Fortaleza városában, Ceará államban. Fiatal korától katonai pályára készült; különböző katonai iskolákban tanult, és hosszú évtizedeken át szolgált a brazil hadseregben. Pályafutása során több magas rangú beosztást töltött be, és ismertté vált mint a hadseregben járatos, szervezett katonai vezető.
A politikai szerepvállalás és az 1964-es puccs
Az 1960-as évek elején Brazíliában politikai és gazdasági feszültség nőtt, különösen João Goulart elnöksége alatt. Castelo Branco egyike volt azoknak a katonai vezetőknek, akik aggodalommal figyelték az ország politikai irányát és a baloldali befolyás erősödését. 1964 áprilisában a hadsereg beavatkozott: a puccs során Goulartot eltávolították, és a katonaság vette át az irányítást. A politikai helyzet konszolidálása után Castelo Brancoot választották az átmeneti katonai kormány elnökévé; hivatalban 1964 és 1967 között állt.
Elnöksége (1964–1967)
Castelo Branco elnöksége alatt a katonai vezetés célja az „rend” és a „stabilitás” helyreállítása volt a politikai és gazdasági életben. Intézkedéseik keretében sor került a politikai ellenfelek elleni fellépésre: politikai jogokat függesztettek fel, több politikai vezetőt eltávolítottak hivatalából, és sokakat száműztek vagy elítéltek. A kormányzat különleges jogi eszközöket vezetett be (ato institucional), amelyek jelentős hatalmi jogköröket biztosítottak a katonai vezetés számára és korlátozták a polgári szabadságjogokat.
Gazdaságpolitikai szempontból a kormány stabilizációs intézkedéseket hozott: célja az infláció visszaszorítása és a gazdasági növekedés ösztönzése volt. Ezek a lépések részben piaci orientáltabb megoldásokat tartalmaztak, és a külföldi befektetések visszacsábítására is törekedtek. Ugyanakkor a társadalmi egyenlőtlenség és a lakosság egy része számára érzékelhető szociális problémák továbbra is fennmaradtak.
Politikai intézkedések és elnyomás
Castelo Branco kormányzata alatt megerősödtek az állami intézkedések a politikai ellenfelek megfékezésére: cenzúra, politikai tisztogatások és rendőri/katonai akciók jelezték az új rezsim autoriter jellegét. Bár some vezetők és közgazdászok a korai időszakot viszonylag „moderáltabbnak” tartották a későbbi, radikálisabb katonai diktatúrához képest, a politikai szabadságjogok jelentős korlátozásai megkezdődtek már az ő kormányzása alatt.
Levonható következtetések és örökség
Castelo Branco személye és öröksége ellentmondásos. Támogatói szerint hozzájárultak a politikai és gazdasági rend helyreállításához egy instabil időszakban, míg kritikusai hangsúlyozzák, hogy kormányzata megalapozta a későbbi, még autoriterebb katonai rezsim intézkedéseit és megszilárdította a politikai elnyomás mechanizmusait. Az ő elnöksége nyomán a brazil politika több évre a katonai irányítás alá került, és a polgári jogok korlátozása hosszú távú hatásokkal járt.
Halála
Castelo Branco 1967. július 18-án egy repülőgép-balesetben vesztette életét. Halála röviddel elnöksége befejezése után következett be, és hozzájárult ahhoz, hogy a brazil közéletben lezáruljon egy korszak, amely a katonai hatalom konszolidálódását hozta.
Összegzés: Humberto de Alencar Castelo Branco fontos szerepet játszott Brazília 20. századi történetében mint a 1964-es puccsot követő első katonai elnök. Elnöksége alatt megkezdődött az autoriter intézkedések sorozata, miközben megpróbálták stabilizálni az ország gazdasági és politikai helyzetét. Az ő politikai örökségét ma is viták övezik.