Giovanni Battista (Giambattista) Pittoni – olasz későbarokk/rokokó festő (1687–1767)
Giambattista Pittoni (1687–1767) olasz későbarokk/rokokó festő, a velencei Képzőművészeti Akadémia alapítója, finom színvilágú vallásos és mitológiai művek mestere.
Giambattista Pittoni (vagy Giovanni Battista Pittoni; 1687. június 6. - 1767. november 6.) olasz festő volt. Festményei a késő barokk vagy rokokó korszakból származnak. Pittoni a velencei művészélet meghatározó alakja volt, és a velencei Képzőművészeti Akadémia megalapítói között tartják számon; életében fontos szerepet vállalt az akadémiai képzés és a helyi művészeti intézmények megszervezésében.
Élete és pályafutása
Pittoni 1687. június 6-án született Velencében, és életének nagy részét is ott töltötte. Korai éveiben a velencei festészeti hagyomány és a helyi műhelyek technikái alakították munkásságát. 1716-ban hivatalosan is csatlakozott a velencei festők céhéhez, ami elősegítette megrendeléseinek gyarapodását és szakmai elismertségét.
1720 körül tett utazása Franciaországba jelentős hatással volt festészeti stílusára: ekkoriban kezdett finomabb, elegánsabb vonalvezetést és világosabb, lágyabb színvilágot alkalmazni, amely az akkor divatos francia ízlés hatását tükrözte. Pályafutása során számos oltár- és oltárképfeladatot, vallásos és mitológiai témájú megrendelést kapott; munkáiért keresett volt mind Olaszországban, mind külföldön.
Pittoni fontos vezetői szerepet töltött be a velencei akadémiai életben: a Képzőművészeti Akadémia elnöke (principe) volt 1758 és 1760 között, majd ismét 1763 és 1764 között. Ezekben a pozíciókban a tanítás, a kiállítások szervezése és a művészeti szabványok kialakítása terén is tevékenykedett.
Stílus és művek
Pittoni munkássága a késő barokk érzelmi gazdagságát és a rokokó eleganciáját egyesíti. Képei gyakran jellemzően harmonikus kompozíciók, finom, világos színpaletta és könnyed, ugyanakkor rendezett alakábrázolás jellemzi őket. Leggyakrabban vallási jeleneteket, oltárképeket és mitológiai témákat festett, de előfordultak portrék és dekoratív palotafreskók is.
Műveit sokszor megrendelések alapján készítette el templomok, kolostorok, nemesi családok és külföldi mecénások számára; emiatt olaszországi templomokban és európai gyűjteményekben egyaránt megtalálhatók alkotásai. Emellett rajzai és tanulmányai is értékes forrásai a korszak művészeti gyakorlatának megismeréséhez.
Jelentőség és örökség
Pittoni a velencei festészet kiemelkedő képviselője volt a 18. század közepén: munkái hozzájárultak ahhoz, hogy a velencei iskola megőrizze egyedi szín- és formanyelvét a rokokó korszakban. Akadémiai tevékenysége és vezető szerepe révén befolyásolta a következő generációk művelődését és a város művészeti intézményeinek fejlődését.
Giambattista Pittoni 1767. november 6-án halt meg Velencében. Munkái ma is tanulmányozott és gyűjtött darabok, szerepelnek múzeumok és egyházi gyűjtemények anyagában, és fontos forrást jelentenek a későbarokk/rokokó velencei művészet megértéséhez.
Kenyerek és halak
A kenyerek és halak csodája Pittoni 1725-ben készült festménye. A kép az ausztráliai Victoria államban található National Gallery of Victoria gyűjteményében található. A történetet mind a négy evangéliumban feljegyezték. Pittoni ábrázolása a János evangéliumból való (6:3-13): "Jézus bement a hegyekbe ... nagy sokaság követte őt, leültette őket, vett öt kenyeret és két halat, és hálát adva megtörte, a tanítványok pedig szétosztották".
Works
- A szenátus Bacchus és Ariadnéja (1730-as évek), Köztársasági Szenátus (Olaszország), Palazzo Madama, Sala Cavour, Róma
- A párizsi Louvre Múzeumban:
- Krisztus a Paradicsom kulcsait adja Szent Péternek
- Scipio kontinenciája (1733-1735)
- Susanna és az öregek (1723-1725)
- Tombeau allégorique de l'archevêque John Tillotson (1630-1694) (1726-1727)
- Bacchus és Ariadné (1720-1725)
- Vénusz és Mars (1720-1725)
- Polyxena áldozata Akhilleusz sírjánál
- Dido megalapítja Karthágót
- Szent család, Metropolitan Museum of Art, New York
- Az Annunciáció, Gallerie dell'Accademia, Velence; olaj, vászon
- Hágár a sivatagban, Frari templom, Velence; Olaj, vászon
- Igazság és béke, Palazzo Pesaro, Velence; freskó
- Születés (1740), National Gallery, London
- Susanna és az öregek (1720), Metropolitan Museum of Art, New York City
- Alamizsnát osztó Szent Erzsébet (1734), Szépművészeti Múzeum, Budapest; Olaj, vászon, 72 x 43 cm
- A család (1720), Olaj, vászon, 60 x 73 cm, magángyűjtemény
- Izsák áldozata (1720), San Francesco della Vigna templom, Velence; Olaj, vászon, 118 x 155 cm
- A keresztről való leszállás (1750 körüli), Becsület Légiója Palota, San Francisco, Kalifornia
- Polyxena áldozata (1733-1734), Getty Múzeum, Los Angeles
- Krisztus és Szent Péter, Ashmolean Múzeum, Oxford
- Annunciáció (1758), Accademia, Velence
- József halála, Berggruen Museum in Charlottenburg Palace, Nemzeti Galéria (Berlin), Berlin; Olaj, vászon, 97 x 79 cm
- Szent Jeromos és Alcantarai Szent Péter (1725), National Gallery of Scotland, Edinburgh; Olaj, vászon, 275 x 143 cm
- Bűnbánó Magdolna (1740) Accademia, Velence, Olaj, vászon, 48 x 38 cm
- Polyxena áldozata, Ermitázs Múzeum, Szentpétervár; Olaj, vászon, 129 x 94 cm
- Páduai Szent Antal látomása (1730), San Diegó-i Művészeti Múzeum, Balboa Park, Kalifornia; 35 1/2 in. x 23 1/4 in.
- Dávid és Betsabé, 74x64 cm
- Mózes megtalálása (1730 körül), Portlandi Művészeti Múzeum, Oregon állam
- A kenyerek és halak csodája (1725), National Gallery of Victoria, Melbourne; olaj, vászon, 120,1x178,5 cm
- Szent Tamás mártíromsága, San Stae templom, Velence
- Szophonisba halála, Puskin Múzeum, Moszkva; olaj, vászon, 165 x 214 cm
- Pihenés az egyiptomi menekülésen (1725), Thyssen-Bornemisza Múzeum, Madrid; olaj, vászon, 108 x 135 cm
- Szent Rókus (1727), Szépművészeti Múzeum, Budapest; olaj, vászon, 42 x 32 cm
- Allegorikus emlékmű Isaac Newton dicsőségére (1727-29 körül), Fitzwilliam Múzeum, Cambridge
- Születés, Musée des Beaux-Arts, Quimper; olaj, vászon, 74 × 56 cm
- Szent István megkövezése, 2. bal oldali kép a S. Maria Diessen templom oltáráról.
- Agripina halála és Seneca halála, Drezdai Galéria
- Eliezer és Rebeka (1725 körül), Musée des Beaux-arts, Bordeaux
- Szent Péter és V. Pius által tisztelt, trónoló Madonna és gyermeke (1723-1724), Santa Corona templom, Vicenza
- Madonna szentekkel, San Germano dei Berici templom
- Diane és Acteon (1725 körül), Palazzo Chiericati, Vicenza; olaj, vászon, 147 x 197,5 cm
- Jefte áldozata, Museo di Palazzo Reale, Genova
- Bartolomeo Roverella bíboros portréja, Accademia dei Concordi, Rovigo
- Jupiter védi az igazságosságot, a békét és a tudományt, Plafonds dekoráció, Ca' Pesaro, Velence
- Szentek egy jámbor nőt mutatnak be a Szűzanyának és a Gyermeknek, Cleveland Museum of Art
- A festészet és szobrászat allegóriája, Gallerie dell'Accademia, Velence
- Annunciáció, Städelsches Kunstinstitut
- Fájdalmas Madonna, Museum Gemäldegalerie (Stiftung Preussischer Kulturbesitz)
- Szent Kelemen mártíromsága: Münster, Clemenskirche oltárának vázlata, kiállítva az Uppsala Universitet Konstsamlingban
- Szent Péter, Műcsarnok
Vénusz és Mars (1720-1725), a párizsi Louvre-ban található.
Halál
Pittoni 1767. november 6-án halt meg Velencében. A San Giacomo dell'Orio templomban temették el. Hírneve halála után gyorsan elhalványult. Az iránta való érdeklődés a 20. században éledt újjá.
Keres