II. Frigyes, szent római császár
II. Frigyes (1194. december 26. - 1250. december 13.) a középkor egyik leghatalmasabb szent római császára, a Hohenstaufen-ház feje volt. Politikai és kulturális ambíciói, amelyek szicíliai székhelyén, Itálián át Németországig, sőt Jeruzsálemig terjedtek, óriásiak voltak. Ellenségei, különösen a pápák azonban felülkerekedtek, és dinasztiája halála után hamarosan összeomlott. A történészek szuperlatívuszokat kerestek, hogy jellemezzék őt, mint például Donald Detwiler professzor, aki azt írta:
A rendkívüli műveltséggel, energiával és képességekkel rendelkező ember - akit egy korabeli krónikás stupor mundi (a világ csodája), Nietzsche az első európai, sok történész pedig az első modern uralkodónak nevezett - Frigyes Szicíliában és Dél-Itáliában valami olyasmit hozott létre, ami nagyon is hasonlít egy modern, központilag irányított királysághoz, hatékony bürokráciával.
Az ókori római császárok közvetlen utódjának tekintette magát, és 1220-as pápai koronázásától haláláig a rómaiakcsászára volt; 1212-től a rómaiak királya címre is igényt tartott, 1215-től pedig ellenfél nélkül viselte ezt a monarchiát. Mint ilyen, Németország, Itália és Burgundia királya volt. Hároméves korában Szicília királyává koronázták, mint társuralkodót édesanyjával, Hauteville-i Konstanciával, II Roger szicíliai király lányával. Másik királyi címe Jeruzsálem királya volt házassága és a hatodik keresztes hadjárattal való kapcsolata révén.
Gyakran állt háborúban a pápasággal, Frederick észak-itáliai birtokai és a déli Szicíliai Királyság (Regno) közé szorítva, ezért négyszer kiátkozták, és a korabeli és azóta is gyakran becsmérelték a pápai krónikákban. IX. Gergely pápa odáig ment, hogy Antikrisztusnak nevezte.
A hat nyelven (latinul, szicíliaiul, németül, franciául, görögül és arabul) beszélő Frigyes a tudományok és a művészetek lelkes pártfogója volt. A szicíliai költői iskola révén jelentős szerepet játszott az irodalom népszerűsítésében. Az ő szicíliai királyi udvarában, Palermóban, 1220 körül és halála között először használták az italoromán nyelv irodalmi formáját, a szicíliai nyelvet. Az iskolából származó költészet jelentős hatással volt az irodalomra és a későbbi modern olasz nyelvre. Az iskolát és költészetét Dante és kortársai üdvözölték, és legalább egy évszázaddal megelőzte a toszkán nyelvjárás használatát, mint Itália elit irodalmi nyelvét.
Ő volt az első király, aki kifejezetten betiltotta a próbatételes pereket, mivel azokat irracionálisnak tartották.
Halála után sora gyorsan kihalt, és a Hohenstaufen-ház megszűnt.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Frederick II?
V: II. Frigyes a középkor nagyhatalmú szent római császára és a Hohenstaufen-ház feje volt. Nagyra törő politikai és kulturális ambíciói voltak, amelyek Szicíliától Németországig, sőt Jeruzsálemig terjedtek.
K: Mit mondott róla Donald Detwiler professzor?
V: Donald Detwiler professzor rendkívüli műveltséggel, energiával és képességekkel rendelkező emberként írta le II. Frigyes Frigyesről, aki Szicíliában és Dél-Itáliában egy modern, központilag irányított királysághoz nagyon hasonló, hatékony bürokráciával rendelkező rendszert hozott létre.
K: Hány nyelven beszélt Frigyes?
V: Frigyes hat nyelven beszélt: latinul, szicíliaiul, németül, franciául, görögül és arabul.
K: Milyen hatással volt udvara az irodalomra?
V: A palermói udvarából származó költészet jelentős hatással volt az irodalomra és arra, ami később a modern olasz nyelvvé vált. Legalább egy évszázaddal megelőzte a toszkán idióma használatát mint Itália elit irodalmi nyelvét.
K: Milyen címet viselt Jeruzsálemmel kapcsolatban?
V: Frigyes házassága és a hatodik keresztes hadjárattal való kapcsolata révén birtokolta a Jeruzsálem királya címet.
K: Hányszor kiátkozta őt IX. Gergely pápa?
V: IX. Gergely pápa négyszer kiátkozta.
