Daniel Nathans (1928. október 30. - 1999. november 16.) amerikai biológus. 1978-ban elnyerte az élettani vagy orvosi Nobel-díjat. Szülei orosz zsidók voltak, akik a jobb élet reményében érkeztek az Egyesült Államokba.
Daniel Nathans szülei, Samuel és Sarah Nathans az Egyesült Államokban találkoztak egymással, és 1910-ben Philadelphiában házasodtak össze. Sarah Nathans (Daniel édesanyja) 18 éves korában érkezett az Egyesült Államokba Oroszországból. Samuel Nathans (Daniel apja) tizenéves korában érkezett az Egyesült Államokba. Daniel 1928. október 30-án született. Ő volt az utolsó a család kilenc gyermeke közül. A Delaware-i Egyetemre járt 1950-ben, ahol kémia szakon szerzett diplomát. Ezután a St. Louis-i Washington Egyetemre járt, ahol 1954-ben szerzett mesterdiplomát.
Tudományos munkássága és a restrikciós enzimek felfedezése
Nathans legismertebb munkáját a molekuláris genetika eszközeinek fejlesztésében végezte. 1978-ban Werner Arberrel és Hamilton Smith-szel együtt Nobel-díjat kapott a restrikciós enzimek felfedezéséért. Míg Arber elméleti és Smith kísérleti eredményei alapvetőek voltak a restrikciós enzimek felismerésében és izolálásában, Nathans munkája megmutatta, hogyan használhatók ezek az enzimek gyakorlati célokra: gyógyszerkutatásban és a DNS szerkezetének feltérképezésében.
A restrikciós enzimek olyan fehérjék, amelyek a DNS láncát specifikus bázissorrendnél hasítják fel. Nathans egyik kulcsfontosságú eredménye az volt, hogy ezekkel az enzimekkel fel lehet térképezni vírusok és más szervezetek genetikai anyagát. Például munkája során restrikciós endonukleázokkal részletes térképeket készített a SV40 nevű vírus genomjáról, ami megnyitotta az utat a molekuláris klónozás és a modern genetikai mérnökség előtt.
Hatás és örökség
Nathans felfedezéseinek következtében a restrikciós enzimek a laboratóriumi alapeszközökké váltak: lehetővé tették a DNS-darabok pontos kimetszését és összekapcsolását, ami a rekombináns DNS-technológiát, a génklónozást, a génszerkesztés későbbi fejlesztéseit és a genomtérképezést tette lehetővé. Munkája hozzájárult a modern biotechnológia, molekuláris diagnosztika és a forenzika fejlődéséhez is.
Díjak, tisztségek és későbbi élet
1978-as Nobel-díja mellett Nathans 1993-ban elnyerte a National Medal of Science kitüntetést is. Tudományos pályafutása során oktatóként és kutatóként is jelentős szerepet vállalt: kutatásaiban és tanári munkájában több generáció tudósát nevelte és inspirálta. Nathans egész életében elkötelezetten dolgozott a molekuláris biológia alapjainak erősítésén és ezek gyakorlati alkalmazásán.
Nathans 1999. november 16-án, 71 éves korában halt meg. Munkássága maradandó hatást gyakorolt a biológiára és az orvostudományra: a restrikciós enzimek alkalmazása azóta is az alapkutatás és az ipari biotechnológia egyik sarokköve.