A 2017-es francia elnökválasztás egy elnökválasztás Franciaországban, amelyre 2017. május 7-én került sor. A hivatalban lévő elnök, François Hollande úgy döntött, hogy alacsony támogatottsága miatt nem indul a második ciklusra.

A fő jelöltek: Nicolas Dupont-Aignan a Debout la France, Marine Le Pen a Nemzeti Front, Emmanuel Macron az En Marche! , Benoît Hamon a Szocialista Párttól, Nathalie Arthaud a Lutte Ouvrière-től, Philippe Poutou az Új Antikapitalista Párttól, Jacques Cheminade a Szolidaritás és Haladás párttól, Jean Lassalle a Résistons! párttól, Jean-Luc Mélenchon a La France insoumise-tól, François Asselineau a Népi Republikánus Uniótól és François Fillon a Köztársaságiaktól.

2017. április 23-án Macron a szavazatok 24%-át szerezte meg, Le Pen pedig 21%-ot. A második fordulóban Macron földcsuszamlásszerű győzelmet aratott Le Pen felett, a szavazatok 66%-ával Le Pen 34%-ával szemben.

Háttér

A választás fontos mérföldkő volt a francia politikában. A 2010-es évek közepén Franciaországot gazdasági nehézségek, a munkaerő-piaci problémák és a 2015–2016 közötti terrorcselekmények okozta biztonsági aggodalmak jellemezték. Ezek a tényezők és a hagyományos nagy pártok – a Szocialista Párt és a jobbközép Les Républicains (Köztársaságiak) – népszerűségének csökkenése hozzájárultak egy új, kétszereplős versengés kialakulásához.

Jelöltek és kampánytémák

A kampány központi témái között szerepeltek a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, az adó- és szociálpolitika, az európai uniós tagság és a migráció, valamint a belső biztonság és a terrorkészültség. Néhány fontosabb jelölt és fő vonásaik:

  • Emmanuel Macron – centrista, piacbarát, pro-európai programmal; a tradicionális jobboldalt és baloldalt átfogó új politikai mozgalmat hozott létre (En Marche!), amely a régi pártrendszer leváltására törekedett.
  • Marine Le Pen – jobbpopulista, bevándorlás- és uniókritikus volt, hangsúlyozta a nemzeti szuverenitást és a határok szigorúbb ellenőrzését.
  • François Fillon – hagyományos konzervatív, a költségvetési megszorítások és a gazdasági reformok mellett állt; kampánya azonban gyengült a személyi botrányok (a köznyelvben említett Penelopegate) hatására.
  • Jean‑Luc Mélenchon – radikális baloldali, erősen euroszkeptikus, nagy hangsúlyt fektetett a jövedelmi egyenlőtlenségekre és a társadalmi igazságosságra.
  • Benoît Hamon és más kisebb jelöltek – a baloldali szavazatok megosztottságát mutatták, ami hozzájárult ahhoz, hogy a szokásos bal–jobb versengés felbomoljon.

Eredmények és jelentőség

Az első fordulóban a szavazatok megoszlása alapvetően jelezte a francia politika átrendeződését: a hagyományos nagy pártok számára súlyos visszaesés következett be, miközben egy új, középre húzó erő és a radikálisabb alternatívák is jelentős támogatást kaptak. A második fordulóban Emmanuel Macron magabiztos győzelmet aratott, és ezzel a legfiatalabb francia elnök lett (39 évesen).

Következmények

Macron győzelme után feladatként kezelte a politikai stabilitás megteremtését és a gazdasági reformok végrehajtását. Köztársasági elnökként gyorsan kormányalakítást kezdeményezett, és a nyár folyamán a parlamenti választásokon az En Marche! jelentős többséget szerzett az alsóházban, ami lehetővé tette programjának törvényesítését. A választás hosszabb távon is nagy hatással volt: felgyorsította a francia pártrendszer átalakulását, és rámutatott arra, hogy a hagyományos bal‑ és jobboldali törésvonalak mellett jellemzően új politikai törésvonalak, például globalizáció‑ellenesség vs. nyitottság, jelentek meg.

A 2017-es elnökválasztás tehát nemcsak egy konkrét választási eredményt hozott, hanem egy politikai korszakváltás kezdetét is jelentette Franciaországban, amelynek hatásai a következő években a bel‑ és külpolitikában egyaránt érezhetők voltak.