A Béta Centauri (β Centauri, β Cen, Agena vagy Hadar) hármas csillagrendszer a Centaurus déli csillagképében.
A rendszer 0,61-es együttes látszólagos fényessége a második legfényesebb csillag a Centaurusban és az egyik legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. Az asztrometriai Hipparcos műhold parallaxismérései szerint a csillagrendszer távolsága körülbelül 390 ± 20 fényév (120 ± 6 parszek).
A Béta Centauri jól ismert a déli féltekén. Az Alfa Centauritól a Béta Centaurin keresztül húzott vonal néhány fokon belülre vezet a Gacruxhoz, a Déli Kereszt csúcsán lévő csillaghoz. A Gacrux segítségével a navigátor húzhat egy vonalat az Acrux-szal az alján, hogy megtalálja Délt.
Felépítés és fizikai jellemzők
A Béta Centauri valójában több komponensből álló rendszer: a rendszer fényét elsősorban kékes‑fehér, nagy tömegű B‑típusú csillagok adják. A főkomponensek spektrális osztálya B‑típusú óriás vagy félig óriás jellegű, ami rövid, de intenzív csillagfejlődést, nagy fényességet és magas felszíni hőmérsékletet jelent. Ezek a csillagok tömege alapján sokkal gyorsabban élik le életük korai szakaszát, mint a Nap.
A rendszer egyes komponenseit spektroszkópiai módszerekkel tanulmányozták, és kiderült, hogy a Béta Centaurinak komplex dinamika jellemzője: van benne szoros páros, illetve egy távolabbi harmadik komponens is, ezért nevezzük hármas csillagrendszernek. Emellett az egyik fényes komponens pulzáló viselkedést mutat, és a Béta Cephei típusú pulzáló csillagokra jellemző spektrális és fényességváltozásokat mutatja.
Megfigyelhetőség és megjelenés
A Béta Centauri könnyen megfigyelhető szabad szemmel a déli féltekén, jellegzetes kékes‑fehér színével és feltűnő fényerejével kitűnik az égen. Összfényessége 0,61 magnitúdó, ezért jó tájékozódási pont a déli égbolt egyes csillagképeinek megtalálásához. Észleléséhez távcső használata esetén a rendszer több komponense is különválasztható, és spektroszkóppal a belső párok mozgása tanulmányozható.
Név, kulturális és navigációs szerep
A csillagnak több hagyományos neve is van: Agena és Hadar, ezek a földrajzi és történelmi kultúrákban alakultak ki. Szerepe különösen fontos a déli égbolt navigációjában: az Alfa Centaurit és a Béta Centaurit összekötő irány, valamint a Béta Centauritól a Gacrux felé mutatott vonal segíti a Déli Kereszt és a déli égbolt tájolását. Ezért a hajósok és navigátorok régóta használják e csillagok elhelyezkedését a pontos tájékozódáshoz.
Tudományos jelentőség
Csillagászati szempontból a Béta Centauri fontos célpont a tömegív és a csillagfejlődés vizsgálatában, mert a benne található B‑típusú óriások elárulják a nagy tömegű csillagok belső szerkezetét és fejlődését. A spektroszkópiai vizsgálatok, a pulzációs jelenségek és a többszörös komponensek dinamikája mind értékes adatokat szolgáltatnak. A Hipparcos műhold mérésein túl a későbbi asztrometriai adatok (például a Gaia) finomították ezen rendszer távolságára és mozgására vonatkozó ismereteinket.
Összefoglalva, a Béta Centauri egy ragyogó, többkomponensű, kékes‑fehér csillagrendszer, amely csillagászati és gyakorlati (navigációs) szempontból egyaránt jelentős, és különösen feltűnő látványt nyújt a déli félteke éjszakai égboltján.
