Woodstock egy 1970-es amerikai dokumentumfilm, amely a woodstocki zenei fesztiválon készült felvételekből válogat. A woodstocki fesztiválra 1969 augusztusában került sor a New York állambeli Bethelben, az Egyesült Államokban, és az eseményt mintegy félmillióan látogatták. A filmet Michael Wadleigh rendezte; a vágási munkákban többek között Martin Scorsese és Thelma Schoonmaker is részt vettek. Schoonmaker-t Oscar-díjra jelölték filmvágásért.
Felvétel és szerkesztés
A film a fesztivál élő fellépéseit, a közönség reakcióit, a hátteret és a helyszínen készült interjúkat ötvözi. A felvételek több operatőr csapat munkájával készültek, és a vágás során a koncertrészletek mellett szociális és kulturális pillanatképeket is bemutatnak, így a film nem csupán koncertfilm, hanem korlenyomat is az 1960-as évek végének ifjúsági és ellenkulturális mozgalmáról. A különböző vágatokat és változatokat később restaurálták és újravágták: a hivatalos rendezői vágás 225 perc hosszú, és 1994-ben jelent meg.
Fontos előadók
A filmben számos híres előadó és együttes szerepel, a fellépők közül többek előadásai különösen emlékezetesek. A műsorban látható többek között:
- Jimi Hendrix
- Janis Joplin
- The Who
- Santana
- Crosby, Stills, Nash & Young
- Jefferson Airplane
- Joe Cocker
- Sha Na Na
A film nem minden fellépést mutat be teljes egészében, de válogatott, ikonikus előadásokkal ad ízelítőt a fesztivál hangulatából.
Bemutató, kiadások és felújítások
A filmet az 1970-es Cannes-i filmfesztiválon is bemutatták, és később világszerte forgalmazták. Több változat és kiadás született az évek során: a rövidebb moziforgalmi vágatok mellett megjelent a hosszabb, rendezői változat, valamint különféle restaurált és digitálisan felújított kiadások, amelyek célja a hang- és képfelvétel javítása, illetve a teljesebb anyag bemutatása.
Díjak és elismerések
Ez a film megkapta a dokumentumfilm Oscar-díját, és emellett jelölték a legjobb hangért járó díjra is. A film kritikai és közönségsikert ért el, és azóta is gyakran emlegetik a zenei dokumentumfilmek mérföldköveként.
Kulturális hatás
A Woodstock film nemcsak a fesztivál eseményeit örökítette meg, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a Woodstock neve szimbolikussá vált: a béke, a zene és az ellenkultúra fontos jelképe. A dokumentumfilm hatása túlmutat a filmművészeten: formálta a koncertfilmek műfaját, és utóélete (hanganyagok, válogatáslemezek, újra kiadások) révén a fesztivál emléke több generáción át fennmaradt.
Ma a Woodstock (1970) a zenei dokumentumfilmek klasszikusa, amely egyszerre dokumentálja egy történelmi esemény zenei pillanatait és az azt körülvevő társadalmi jelenségeket.