A fizikában a weber (szimbólum: Wb; /ˈveɪbər/, /ˈwɛbər/, vagy /ˈwiːbər/) a mágneses fluxus SI-egysége. Az egy Wb/m2 (egy weber per négyzetméter) fluxussűrűség egy tesla.

Alapdefiníció és összefüggések

A mágneses fluxus fizikailag azt a mennyiséget jelöli, amely egy adott felületen átáramló mágneses tér "mennyiségét" adja meg. A weber több, gyakran használt egyenlettel is kapcsolható más mennyiségekhez:

  • 1 Wb = 1 T · m2 (tesla-szor-négyzetméter)
  • 1 Wb = 1 V · s (volt-szekundum). Ennek következménye a Faraday-féle indukciótörvény: az indukált elektromotoros erő ε = −dΦ/dt, tehát ha a fluxus 1 Wb-tal változik 1 másodperc alatt, az indukált feszültség 1 V lesz.
  • Dimenzió: [Φ] = M L2 T−2 I−1, ami SI alapegységekben: kg·m2·s−2·A−1.
  • CGS-konverzió: 1 Wb = 108 maxwell (a cgs rendszerben használt fluxusegység).

Használat és gyakorlati megjegyzések

A webert mérőszámként használják transzformátorok, elektromágnesek, mágneses anyagok és indukciós folyamatok jellemzésére. A mágneses fluxus változása közvetlenül kapcsolódik az elektromos feszültség indukálásához (Faraday törvénye), ezért a weber fogalma fontos az elektromos gépek és elektronikai eszközök tervezésénél.

Jelölés és névadás

A weber nevét a német fizikusról, Wilhelm Eduard Weberről (1804–1891) kapta. A név kisbetűvel írandó (kivéve mondat elején), a szimbólum pedig Wb. Weber munkássága az elektromosság és mágnesség területén, valamint a méréstechnika és az elméleti elektrodinamika fejlesztésében játszott jelentős szerepet.

További érdekesség

  • A kvantumfizikában létezik a mágneses fluxus kvantuma (Φ0), amely körülbelül 2,07·10−15 Wb — ez fontos a szupravezető eszközök, például a Josephson-jelenség vizsgálatában.
  • Az SI rendszerben a weberhez a szokásos előtagok alkalmazhatók (például mWb, μWb stb.).