A Thompson-sziget egy ismert fantomsziget az Atlanti-óceán déli részén, amelyről úgy tartották, hogy körülbelül 150 km-re észak–északkeletre fekszik a Bouvet-szigetektől. Az eset jól példázza a 18–19. századi kutatások és térképezések bizonytalanságait a Föld távoli, jég borította vizei mentén.

Felfedezések és korai jelentések

Jean-Baptiste Charles Bouvet de Lozier 1739-ben fedezte fel a Bouvet-szigetet. 1808-ban James Lindsay a Hóhattyú nevű hajójáról ismét észlelte a szigetet, és Lindsay-szigetnek nevezte. A Bouvet-észlelések sorában fontos esemény volt, amikor 1825. decemberében George Norris a Sprightly fedélzetén újra észlelte a szigetet. December 10-én jelezte az észlelést; december 16-án partra szállt, és birtokba vette a szigetet, amelyet IV. György brit királyról Liverpool-szigetnek nevezett el.

December 13. és 16. között Norris a Bouvet-szigetektől északkeletre hajózva egy kisebb, különálló szigetet is jelentett: ez lett később a Thompson-sziget. Leírta, hogy a környező tenger jóval zordabb, és három mérföldre délkeletre három sziklát talált, amelyeket alakjuk miatt kéményeknek nevezett. Felfedezése helyét térképen is feltüntette, de a térképen megadott pozíció nem egyezett teljesen a naplójában szereplő leírással.

1853-ban a Thompson-sziget, a Bouvet-sziget és a Kémények megjelentek a brit tengernagyság (Admiralty) hivatalos térképén, ami hozzájárult a sziget státuszának elterjedéséhez a kortárs térképeken.

Későbbi jelentések és keresések

  • 1893: Joseph J. Fuller kapitány a Francis Allyn fedélzetén újabb észlelést jelentett a Thompson-szigetről.
  • 1898: A Valdivia-expedíció novemberben a Bouvet és a Thompson-sziget pontos helyzetének meghatározását tűzte ki célul, de a Thompson-szigetet nem találta meg.
  • 1915: A német kutatóhajó Meteor egy 1579 m-es tengermélységet mért azon a helyen, ahol Thompson korábban sekélyebb vizet jelölt; ez megnehezítette egy korábban létezett, majd elsüllyedt sziget elképzelését.
  • 1928/29: A norvég sarkvidéki expedíció sem találta meg a Thompson-szigetet, és az expedíció hivatalosan is azt a következtetést vonta le, hogy a sziget nem létezik.
  • 1943-ig: a Thompson-sziget még több térképen fel volt tüntetve, bár bizonytalanság övezte létezését.

Értékelés és lehetséges magyarázatok

A Thompson-sziget létezését illetően a konszenzus ma az, hogy valószínűleg fantomról van szó. Több magyarázat lehetséges:

  • Navigációs és helymeghatározási hibák: a 19. századi tengeri navigációban gyakoriak voltak a pontatlanságok; a rossz látási viszonyok, a meghibásodott műszerek vagy a hibás helyzetbejegyzés téves szigethalmazzal vezethetett.
  • Hamis észlelés (jéghegy, ködös tükörkép vagy légköri tükörhatás): a déli vizeken lebegő jéghegyeket vagy partvonalakat könnyű összetéveszteni szigetekkel; a Fata Morgana típusú légköri tükörhatások is torzíthatják a látványt.
  • Feljegyzések és más források ellentmondása: Fuller leírása a Thompson-szigetről erősen hasonlít Norris Bouvet-szigetről adott leírására, így kérdéses, mennyire független vagy megbízható a két jelentés.
  • Vulkanikus elsüllyedés: elméletileg lehetséges lett volna, hogy egy kis vulkánkitörés és összeomlás eltüntessen egy szigetet a 19. század végén, azonban a Meteor által mért nagy mélység (1579 m) azt jelzi, hogy a szóban forgó helyen nincs sekély, frissen lesüllyedt vulkanikus tömeg.

Összegzés

Ma a Thompson-szigetet széles körben fantomként kezelik: a valószínűleg egyetlen megbízható szemtanú George Norris volt, a későbbi észlelések és térképi megjelenések pedig részben tévedésen, részben a korabeli térképezés pontatlanságán alapultak. A korabeli expedíciók és a tudományos mérések hiánya, valamint az 1915-ös mélységi adatok miatt a legvalószínűbb magyarázat, hogy a Thompson-sziget soha nem állt tartósan szárazon, és a térképeken való szereplése elsősorban emberi tévedés következménye.

A Thompson-sziget esete jól illusztrálja, hogy a térképek és a tengeri jelentések hogyan alakultak a felfedezések korában, és milyen nehézségekhez vezettek a távoli, szélsőséges körülmények között végzett megfigyelések.