Tatami - a hagyományos japán szalma szőnyeg és padlóburkolat

A japánok már a Nara-korszak (710-794) óta használják a tatamit. Kötötték őket, és vastagabbak lettek, mint a modern tatami. A Heian-korszakban élt emberek tatamira léptek, hogy megmutassák erejüket, és a tatamit csak a szoba szükséges részén terítették ki.

A tatami használata egy kicsit más volt, mint most. A hagyományos japán lakásépítészet shoin stílusa a Kamakura-korszakban kezdődött. Ebben az időben az emberek már nem terítették szét a tatamikat a szobában, hanem középre helyezték őket. A tatamit a szobában kezdték el teríteni. Az emberek úgy döntöttek, hogy a tatamit a kandalló mellett terítik ki, és felegyenesedve ülnek, lábukat aláhajtva.

A tatami az emberek életmódjával együtt változik. A tatami az Edo-korszak közepén vált általánossá az emberek számára. A földművesek a Meiji-korszakban kezdték használni őket. A tatami szabályozás eltörlése a Meiji-korszakban még inkább elterjedtebbé tette a tatamikat. A japán emberek gyakran szárítják a tatamikat. Ha a tatami felülete elszíneződött, az emberek gyakran megfordították. A második világháború utáni gazdasági növekedéssel az emberek elkezdtek székeket és szőnyegeket használni. A japán emberek úgy gondolják, hogy a padlóburkolat nem elég pihentető vagy hangszigetelő, ezért az emberek még most is tatamit használnak.

A tatami egy igusa nevű növényből készül. A rizsföldeken augusztusban ültetik el a rizst. A palántákat novemberben ássák ki, és kiválasztják a jó palántát. A kiválasztott csemetéket decemberben újra elültetik a rizsföldekre. Június végére-július közepére a jó minőségű rush körülbelül egy méter magasra nő, és a következő évben betakarítják.

A sietségnek a betakarítás után száraznak kell lennie, és meg kell őriznie a sietség sajátos illatát és színét. A bokrokat hosszuk és vastagságuk szerint választják ki, és ellenőrzik, hogy nem sérültek-e.

A betakarítás befejezése után tatamit készítenek. Mivel a japán szobák különböző méretűek, a tatamikat is különböző méretben készítik. Először a tatami alapját készítik el. A tatamit egy speciális géppel szövik. Ez hasonlít a kimonó szövéséhez. A következő rész a tatami kanóca, az úgynevezett toko. Amikor a toko legalább 40 centiméter vastag, és az alakja kiegyenesedik. A szőnyeg kész, és ezt hívják mushiro-nak. A tatami akkor teljes, amikor a tatamit a tokóhoz illesztik, és a szőnyeg szélein lévő díszítéseket megvarrják.

Az igusa az igusafélék családjába tartozó évelő növény. Az Igusa jó illatú. Friss, füves illata van. Az angol nyelvben bokornak nevezik. Az igusa májustól júniusig virágzik. A növény legfeljebb 100 centiméter hosszúra nő. Mocsarakban nő, ahol jó a napsütés. Japánban 30 féle igusa nő sok különböző területen.

A tatami természetes igusából készül, amelynek a gyökerétől a hegyéig rugalmasnak kell lennie, és a vastagsága és a színe enyhén változik. A tatamihoz körülbelül 4000-7000 igusát használnak fel. Általában a legjobb tatamiban több és hosszabb igusa rushát használnak.

Az igusa használatának számos előnye van, mint például a légtisztítás, hőszigetelés, rugalmasság, hűtés (különösen a forró nyári évszakokban), környezetbarát és hangelnyelő tulajdonságok. Az igusa tatami emellett sima tapintású, így a csecsemők és kisgyermekek számára is kényelmes. A legtöbb japán szereti a tatamit. Sok otthonban van legalább egy tatamiszoba.

A tatamiberi az a szövet, amely a tatami szélét borítja és egyben a tatamit díszíti. Néhány tatamin nincs ilyen. Angolul a szőnyeg szélének nevezik. A tatamiberi szélessége körülbelül három centiméter. A tatamiberi anyaga pamutfonal, szintetikus anyagból készült zsinór és aranyszál. A jellemzők aszerint változnak, hogy milyen zsinórokat kombinálnak a tatamiberivel. A szőtt szép színű fogantyú kiemeli a szobát. Kétféle típus létezik, és a tatamiberi által változik a szoba hangulata.

Sokféle tatamiberi létezik. De a tatamiberit a státusz kimutatására használták. Például a császárnak, a minisztereknek, a papoknak és a tudósoknak különböző stílusuk volt. Ezt 1420-ban az "Amanomokuzu" című könyvben jegyezték fel.

Japánban van etikett a tatamiberivel kapcsolatban. A japánokat arra tanítják, hogy ne lépjenek rá a tatamiberire. Könnyen elszakadhat a tatamiberi, ha a leggyengébb részre lépünk. A tatamiberire lépve a tatami pamut és kender szélének színe elhalványul. Ezért az etikett azt jelenti, hogy "ne sérüljön meg a szőnyeg óvatlan lépegetés, amikor meglátogat egy másik házat, figyeljen rá". A régi időkben a tatamiberire családi címereket is hímeztek. A családi címerre lépni tabu volt.