Tammar wallaby (Macropus eugenii) – Ausztrál kis wallaby: leírás és alfajok
Ismerd meg a tammar wallabyt (Macropus eugenii): küllem, alfajok, élőhely, visszatelepítés és különleges szaporodás részletes leírása és fotók.
A tammar wallaby (Macropus eugenii) egy Ausztráliában élő kisebb testű wallaby faj, amelyet a makropodák közé sorolnak. Ők voltak az elsők közé tartozó makropodák, amelyeket az európai felfedezők megfigyeltek: Francisco Pelsaert, a Batavia kapitánya írta le őket, miután hajótörést szenvedtek az Abrolhos-szigeteken 1629-ben — Pelsaert szerint „úgy néztek ki, mint az ugráló macskák”. A tammar wallaby takarékos felépítésű, sűrű bozótosokban rejtőzködő tölcsérszemű erszényes, amely fontos modellállat a marsupialis kutatásokban.
Elterjedés és alfajok
A tammar wallaby három hagyományosan külön kezelt alfaja ismert:
- M. e. eugenii dél-ausztráliai szárazföldről.
- M. e. derbianus Nyugat-Ausztráliából.
- M. e. decres, a darma vagy dama wallaby, a dél-ausztráliai Kenguru-szigetről.
Az alfajok elterjedése és státusza regionálisan eltérő: egyes populációk helyben kipusztultak, míg szigeti populációk megőrzése vagy újratelepítése hosszú távú védelmi programok tárgya. A taxonómia is változóban van: egyes szakértők a faj egyes csoportjait Notamacropus nembe sorolják, ezért a pontos elnevezés vitatott lehet.
Élőhely, viselkedés és táplálkozás
A tammar wallabyk nappal általában sűrű bozótosokban és fás szegélyű élőhelyeken rejtőznek, éjszakára vagy alkonyatkor jönnek elő legelőzni. Főleg fűféléket, lágyszárú növényeket és különböző gyógynövényeket fogyasztanak; száraz, sós levegőjű területeken képesek tengervíz fogyasztásával is rövidebb ideig vízháztartásukat biztosítani. Egyedenként viszonylag kis területet használnak: átlagosan néhány hektártól (például ~5 ha) terjed a területigényük attól függően, hogy mennyi a táplálék és mennyire sűrű a növényzet.
Életmódjuk részben társas: kisebb laza csoportokban fordulnak elő, de egyes hímek területet jelölnek és agresszívebbek a párzási időszakban. Fő ragadozóik közé tartoznak a rókák, a szabadon élő kutyafélék, nagy ragadozó madarak és a feral macskák, amelyek jelentős hatással voltak számos szárazföldi populációra.
Leírás
Testmagasságuk a vállnál körülbelül 50 centiméter, testsúlyuk általában 4–9 kg között változik (helytől és egyed életkorától függően). Bundájuk jellemzően sötétszürke-barna, oldalukon és alkaron gyakran vöröses árnyalat jelenik meg, hasukon világosabb, halványszürke szőrzet látható. Arcukon sok egyednél megfigyelhető egy halvány fehér csík vagy folt. A farok izmos és hosszú, egyensúlyozásra és pózolásra szolgál.
Szaporodás
A tammar wallaby különlegesen szabályozza szaporodását: a megtermékenyített petesejtek gyakran hosszú ideig, akár hónapokig is a nőstény szervezetében maradhatnak nyugvó állapotban — ez az ún. embrionális diapauza. A fejlődés újraindulhat környezeti jelzések hatására (például a nyári napfordulóhoz kötődően), így több kölyök egyszerre, szinkronizáltan születhet. A vemhesség rövid, körülbelül 31 nap hosszú; a megszületett méretben apró, fejletlen erszényes kölyköt a nőstény a erszényben hordja tovább. A kölyök az erszényben több hónapig marad (a tammar esetében a puci életszakasz kb. 100–150 nap körül kezd kiteljesedni), majd fokozatosan kezd kilépni, végül 6–10 hónapos korban leválik és önállósodik. Sok populációban a kölykök tömegesen, nagyjából ugyanazon időszakban (január vége–február eleje az ausztrál nyárhoz kötődően) születnek meg.
Veszélyeztetettség és megőrzési intézkedések
A tammar wallaby korábban számos helyen visszaszorult vagy kipusztult: a dél-ausztráliai szárazföldi populációk az 1930-as években helyenként eltűntek az élőhelypusztulás, túlzott vadászat és bevezetett ragadozók (különösen a rókák) miatt. Érdekesség, hogy 1862-ben Sir George Grey volt dél-ausztráliai kormányzó magángyűjteményébe hozott wallabyk révén egy kisebb dél-ausztrál állomány fennmaradt Új-Zélandon a Kawau-szigeten. Ezt a csoportot később Új-Zélandon kártevőként kezelték, majd a hatóságok és kutatók vizsgálták a helyzetet; végül 85 egyedet visszavitték Dél-Ausztráliába, ahol újratelepítési programok indultak.
Például az Innes Nemzeti Parkban kiterjedt rókairtási és élőhely-rehabilitációs intézkedések után 2004 novemberében először 10, majd 2005 júniusában további 36 wallabyt engedtek szabadon — ezeket rádiónyakörvvel követték a viselkedés és túlélés monitorozására. Egyes intézmények, például a Monarto Állatkert, fogsági tenyésztési programokat működtetnek a genetikai sokféleség megőrzésére.
A faj státusza régiónként eltér: míg néhány populáció stabil, mások veszélyeztetettek, ezért helyi védelmi intézkedések és folyamatos monitoring fontosak a hosszú távú fennmaradásukhoz.
Kutatási jelentőség
A tammar wallabyt kiválasztották egyes genomszekvenálási projektek célállataként, mivel jól képviseli a marsupialis vonalat és fontos összehasonlítási alapot ad a placentás emlősökkel folytatott genomikai vizsgálatokhoz. Emellett a wallaby tejének alkotóit is vizsgálják: a tejben található fehérjék és peptidek között olyanantimikrobiális hatású vegyületekre bukkantak, amelyek potenciálisan új, hatékony antibiotikumok forrásai lehetnek. A faj kutatása hozzájárul az erszényes fejlődésbiológia, immunológia és alkalmazott biotechnológia ismeretéhez.
Érdekességek
- A „tammar” név valószínűleg egy helyi őslakos (aborigén) szó vagy az angol korai használatból származik, és kapcsolódhat a sheoak (Casuarina) fákhoz — sok egyed éppen ezek alatt a bokrok alatt talál menedéket.
- Szinkronizált szaporodásuk és rövid vemhességük különösen alkalmassá teszi őket szaporodási és fejlődési biológiai vizsgálatokra.
Összességében a Macropus eugenii kisméretű, alkalmazkodó erszényes, amely fontos ökológiai és tudományos szerepet tölt be Ausztrália partvidéki és szigeti élőhelyein; megőrzése és folyamatos vizsgálata kulcsfontosságú a faj jövője és az erszényesekről szerzett általános tudás szempontjából.
Macropus eugenii eugenii az Innes Nemzeti Parkban, Dél-Ausztrália
Kérdések és válaszok
Q: Mi az a tammar wallaby?
V: A tammar wallaby (Macropus eugenii) egy Ausztráliában élő kis wallaby faj.
K: Ki volt az első európai, aki látta őket?
V: Francisco Pelsaert, a Batavia kapitánya látta őket, amikor a hajó 1629-ben hajótörést szenvedett az Abrolhos-szigeteken.
K: Hány alfaj létezik?
V: A tammar wallaby-nak három alfaja van: A M. e. eugenii a dél-ausztráliai szárazföldről, a M. e. derbianus Nyugat-Ausztráliából és a M. e. decres, más néven darma vagy dama wallaby a dél-ausztráliai Kenguru-szigetről.
K: Mi okozta kihalásukat a dél-ausztráliai szárazföldön?
V: A kihalást az élőhelyek pusztulása, a vadászat és a rókák okozták.
K: Hová került 1998-ban e wallabik egy populációja?
V: 1998-ban az új-zélandi Auckland közelében lévő Kawau-szigeten találtak egy kisebb dél-ausztrál wallaby-populációt.
K: Mit esznek elsősorban?
V: A tamár wallabik főként füvet és gyógynövényeket esznek, de száraz területeken arról is tudnak, hogy tengervíz fogyasztásával is túlélnek.
K: Milyen nagyok lehetnek körülbelül?
V: A tammar wallabyk körülbelül 50 centiméter magasak, szőrük sötétszürke barna, karjukon és oldalukon vöröses színű, hasukon halványszürke szőrzet van, amely az arcukon egy halvány fehér vonalat is mutathat .
K:Mi a szokatlan a szaporodási mintájukban ?
V: A tammar wallaby szokatlan szaporodási mintát követ, amikor a megtermékenyített peték az anyában szunnyadnak a nyári napfordulóig, amikor a magzati fejlődés újraindul - ezt nevezik "embrionális diapauzának". Az összes kölyök egyszerre, körülbelül 31 nappal később, január végén vagy február elején születik meg.
Keres