Stockholmi vérfürdő (1520) — Stockholms blodbad: a svéd nemesség lemészárlása
Stockholmi vérfürdő (1520): II. Keresztény kegyetlen mészárlása a svéd nemesség ellen — politikai és vallási fordulópont, mely örökre meghatározta Svédország történetét.
A stockholmi vérfürdő (svédül: Stockholms blodbad) vagy svéd mészárlás (1520. november 8-9.) a svéd nemesség tömeges meggyilkolása volt II. keresztény dán király (1481-1559) által. Dánia, Norvégia és Svédország a kalmari unió része volt. Svédországban konfliktus volt az uniót támogatók és a függetlenséget akarók között. 1520-ban II. keresztény megszállta Svédországot. Svédország régense, ifjabb Sten Sture meghalt a csatában. II. keresztény négy hónapig ostromolta Stockholmot. Amikor a város megadta magát, királlyá tette magát, és 82 vezető svédet, köztük két püspököt eretnekség miatt lefejeztetett. Az eretnekség oka az volt, hogy a stockholmiak leváltották Gustav Trolle érseket; ezt az egyház elleni bűnnek minősítették. Ifjabb Sture holttestét kiásták és máglyán elégették. A gyilkosságok annyira feldühítették az embereket, hogy "Christian, a zsarnok" néven vált ismertté. 1523-ban kiűzték Svédországból.
Előzmények
A történet hátterében a Kalmari Unió politikai feszültségei, valamint a svéd arisztokrácia és a dán koronát támogató erők közti harc álltak. A svéd függetlenségi törekvések élén ifjabb Sten Sture (Sten Sture the Younger) állt, míg II. Keresztény (Christian II) dán király a föderális unió helyreállítását akarta. A konfliktusban kulcsszereplő volt Gustav Trolle érsek is, akit a svéd politikai ellenfelei eltávolítottak hivatalából — ezt a cselekedetet később egyházi szempontból eretnekségként értékelték és felhasználták az ellenségek elszámoltatására.
A vérfürdő lefolyása
1520 őszén II. Keresztény bevonult Stockholmba, majd koronáztatta magát svéd királlyá. Röviddel a koronázás után egy egyházi vizsgálóbizottságot állítottak fel, amely "eretnekség" vádjával perbe fogta és halálra ítélte a város és az ország vezető személyiségeit. A kivégzések többségét a mai városháza környékén és a város különböző terein hajtották végre. A vádlottak között voltak nemesek, polgárok, papok és két püspök is. Sok történelmi beszámoló szerint a cél nem pusztán vallási igazságszolgáltatás volt, hanem politikai megtorlás és a hatalom megszilárdítása.
Áldozatok és számok
- Az áldozatok számát a források eltérően adják meg: a korabeli és későbbi források gyakran körülbelül 80–100 személyről írnak; a legismertebb adat a 82 végrehajtott kivégzés.
- Az elítéltek között politikai vezetők, előkelők és néhány egyházi méltóság is szerepelt. A vádlottak közül többen nem kaptak tisztességes pert a mai értelemben vett jogi eljárás szerint — a vizsgálat erősen politikai meghatározottságú volt.
Következmények és utóhatás
A vérfürdő rövid és hosszú távú következményekkel járt. Rövid távon erősítette ugyan II. Keresztény helyzetét, de a kegyetlen megtorlás mély gyűlöletet szült a svéd társadalomban. A mészárlás jelentős szerepet játszott abban, hogy a svéd ellenállás megerősödött és végül győzedelmeskedett: Gustav Vasa vezetésével 1521–1523-ban sikerült kiűzni a dán uralmat, és 1523-ban Gustav Vasa lett Svédország királya, ezzel megszületett a modern svéd államiság kezdete.
Politikailag a vérfürdő rontotta II. Keresztény hírnevét Európában is; botrányos módszerei hozzájárultak bukásához: 1523-ban elveszítette trónját, és száműzetés, majd bebörtönzés várta a későbbiekben.
Emlékezet és történeti megítélés
A stockholmi vérfürdő a svéd nemzeti emlékezet egyik meghatározó eseménye. A svéd történetírásban és irodalomban gyakran a dán elnyomás szimbólumaként jelenik meg, és a függetlenségi törekvések igazolására használták. A mai történészek igyekeznek a politikai, vallási és személyes motívumokat egyaránt feltárni, és árnyalni a korabeli források egyoldalú képeit.
Fontos megjegyzések
- Az eseményekről szóló források gyakran ellentmondásosak és politikailag elfogultak, ezért a pontos számok és részletek többféle értelmezést engednek.
- A stockholmi vérfürdő nem csupán egy jogi vagy vallási akció volt: a tett politikai eszköz is, amelynek célja a hatalom megerősítése és a svéd ellenzék megsemmisítése volt.
A stockholmi vérfürdő
Keres