Búvárkodás (SCUBA) – definíció, felszerelés és alapfogalmak

Az 1600-as években egy búvárharangot engedtek le, amelybe levegő volt zárva. A búvárharang olyan, mint egy nagy, nehéz, fejjel lefelé fordított vödör, amely a vízbe eresztve levegőt tart benne. A búvár belélegezte ezt a levegőt, és a harangba be- és kiúszva dolgozott, amíg a levegő rossz nem lett. Később egy tömlőn keresztül friss levegőt pumpáltak a búvárharangba, hogy a búvár tovább maradhasson.

Az első búvárruhák egy nehéz réz búvársisakot használtak ablakokkal és egy légszivattyú tömlőjével. A sisakot egy vízhatlan búvárruhához rögzítették. A búvárok nehéz ruhát viseltek, és a tengerfenéken jártak, mivel úszni nem volt biztonságos. A légtömlő a búvár felett a szárazföldön vagy egy hajón lévő szivattyúból juttatta a levegőt a sisakba. A levegő a sisakon keresztül egy szelepen keresztül a vízbe áramlott, és a búvár a sisakban lévő levegőből lélegezte be a levegőt. Ez sok levegőt pazarolt, de nem volt mód arra, hogy csak akkor adjanak levegőt, amikor a búvárnak szüksége volt rá. Ezt nevezik szabad áramlású rendszernek.

Jacques Cousteau francia volt, aki a búvárrendszer számos fontos részét kifejlesztette és hasznossá tette. Az egyik rész egy jobb szabályozó volt, amely csak akkor küldött levegőt, amikor a búvár belélegezte. Ez lehetővé tette, hogy a búvárok messzebbre jussanak egy palackkal. Egy gumitömlőn lévő szájjal készült, így nem volt szükség nehéz sisakra. Elég könnyű volt ahhoz, hogy uszonyokkal használhassuk és könnyen úszhassunk. Sok víz alatti filmet is készített, és megmutatta az embereknek, mi van a víz alatt, és miért kell azt védeni.

Cousteau óta számos fejlesztés történt a búvárfelszereléseken, amelyek biztonságosabbá és könnyebben használhatóvá tették azokat.

• Levegőt tartalmazó búvárpalack (egy vagy több). A levegő a legtöbb merülésnél közönséges sűrített levegő, de hosszabb merüléseknél több oxigénnel kevert levegő, az úgynevezett nitrox is használható a dekompressziós betegség, más néven a kanyarodás (a túl gyors felszínre merülésből eredő fájdalmas vagy halálos probléma) elkerülése érdekében. A palackot a búvárhoz egy hámmal rögzítik, amely gyakran a BCD része. Mélyebb merüléseknél héliumtartalmú légzőgáz használható a nitrogénnarkózis megelőzésére, amely a búvárt úgy viselkedhet, mintha részeg lenne, és veszélyes.
• Szabályozó a tartályból származó levegő belélegzéséhez. Ez csökkenti a tartályból érkező levegő nyomását. A levegőt a búvárt körülvevő víz nyomásához igazítja, így a búvár bármilyen biztonságos mélységben könnyedén lélegezhet. Van egy légnyomásmérő is, amely megmutatja, hogy mennyi levegő maradt a tartályban.
• BCD (felhajtóerő-szabályozó eszköz), amely szabályozza, hogy a búvár lebegjen vagy süllyedjen. A búvár egy felfúvószelepen keresztül adhat hozzá levegőt, vagy egy leeresztőszelep megnyitásával távolíthatja el a levegőt. A búvárok súlyokat is viselhetnek, hogy megakadályozzák, hogy felfelé lebegjenek, ha a búvárruha túlságosan felhajtóerejű. A BCD segítségével a búvár beállíthatja a felhajtóerejét, hogy a kívánt mélységben semleges legyen (lebegjen a helyén). Ha a búvár felfelé úszik, a BCD-ben lévő levegő kitágul, mivel a víznyomás kisebb, és a búvárnak ki kell engednie egy kis levegőt, vagy a felszínre kell lebegnie. Ha a búvár lefelé úszik, a levegő összenyomódik, és a búvárnak több levegőt kell beletöltenie, különben lesüllyed a fenékre, ezért a búvárnak gondosan ellenőriznie kell, hogy mennyi levegő van a BCD-ben, amikor a mélység változik.
• Mélységmérő, hogy tudják, milyen mélyen vannak, és lehet egy óra, amely mutatja az időt, vagy egy búvárkomputer, amely megmutatja, milyen lassan kell feljönniük, hogy biztonságban legyenek a dekompressziós betegségtől. A biztonságos merülés attól függ, hogy a búvár mennyi ideig és milyen mélyre merül, és hogy mennyi idő telt el az utolsó merülés óta.
• A legtöbb búvár búvárruhát visel, hogy melegen tartsa magát. Ez általában hab neprene gumiból készült búvárruha, de hidegebb vízben szárazruha is használható.
• A búvárok maszkot viselnek, hogy átlássanak rajta, mert az emberi szem nem tud megfelelően fókuszálni a vízben.
• Az uszonyokat a lábakon viselik a jobb úszás érdekében.
• A snorkel használható a felszíni légzéshez, amikor arccal lefelé úszunk.

A búvárok olyan veszélyekkel szembesülnek, amelyek megsebesíthetik vagy megölhetik őket, ha nem tudják, mit kell tenniük. Elhasználhatják az összes levegőjüket, dekompressziós betegséget vagy nitrogénnarkózist kaphatnak. Az embernek képzettnek kell lennie a felszerelés használatához és a biztonságos merüléshez. Ha bizonyítják, hogy biztonságosan tudnak merülni, akkor kapnak egy minősítő kártyát. A búvárokat képző legnagyobb szervezet a PADI - Professional Association of Diving Instructors -, de országtól függően sok más szervezet is létezik. Egyes turisztikai helyeken rövid tanfolyamot tartanak minősítés nélkül, majd az oktató egy nap alatt sekély merülésre vezeti a búvárt.

A különleges veszélyek miatt vannak haladó osztályok, például a víz alatti hajóroncsokban vagy azok környékén való búvárkodás, a barlangi búvárkodás és a mélybúvárkodás (több mint 18 méter) számára.

• freediving - búvárfelszerelés nélküli búvárkodás (légzés visszatartása). A freedivinghoz gyakran használnak búvárfelszerelést. Nincs szükség képesítésre, de ettől még veszélyes lehet.