Bambara (helyi neve: bamanankan) egy nyelv Maliban, amelyet széles körben használnak mind anyanyelvként, mind második nyelvként. A beszélők száma meghaladja a 6 000 000 főt, bár az etnikai bambara csoport lélekszáma körülbelül 2 700 000 fő. A bambara nagyon hasonlít a dioulához (más néven jula), amelyet főként Burkina Fasóban, Elefántcsontparton és Gambiában is beszélnek.
Beszédterület és státusz
A bambara elsősorban Maliban terjedt el, és a legszélesebb körben értett lingua francaként szolgál az országban. Bár Mali hivatalos nyelve a francia, a bambara fontos nemzeti nyelvként jelenik meg a közéletben, a rádióban, a populáris kultúrában és a mindennapi kommunikációban.
Nyelvcsalád és besorolás
A bambara a manding (mandé) nyelvcsaládhoz tartozik, amely a nagyobb Mandé-csoport részét képezi. A manding nyelvek egymáshoz közel állnak, ezért a bambara és a dioula között jelentős fokú kölcsönös érthetőség van.
Hangtan
A bambara két hangtani (tonális) rendszert használ: általában két tónust különböztetnek meg (magas és mély), amelyek fontos szerepet játszanak a szójelentés megkülönböztetésében. A nyelvnek hét magánhangzója van: a, e, ɛ, i, o, ɔ és u. A magánhangzók között előfordulhat hosszúság- és orralhangzó (nazalizáció) megkülönböztetés is, és a beszéd ritmusa agglutináló jellegű szóalakításokkal párosul.
Nyelvtan röviden
A bambara jellemzően SOV szórendű nyelv (Subjekt–Objekt–Ige), tehát az ige általában a mondat végén áll. A nyelvben gyakoriak a ragok és szemantikai aspektusjelölők, gyakran használnak posztpozíciókat, és nincs nominális nemi (későbbi) rendszere, mint néhány más nyelvcsaládnál.
Írott hagyomány és irodalom
Az írás használata először a francia uralom idején terjedt el, amikor latin alapú ábécét vezettek be az iskolákban és adminisztrációban. Ma a bambara írására elsősorban a latin ábécét alkalmazzák, de létezik a manding nyelvek saját, 1949-ben kifejlesztett N'Ko írásrendszere is, amelyet egyes közösségekben használnak. Történelmileg az arab betűket (ajami írás) is alkalmazták különböző nyugati-afrikai nyelvek írására.
Bár a bambara írott irodalma még viszonylag korlátozott, gazdag szóbeli irodalmi hagyománya van: szóbeli irodalom, énekmondás és történetmesélés élénk formái maradtak fenn. Azokat, akik ezeket a történeteket és családi, történelmi krónikákat adják tovább, griotoknak nevezik. A népek dalai és eposzai — többek között a híres Sundiata (Sunjata Keita) eposz — gyakran a régi Mali Birodalom korához kötődő hősökről és királyokról szólnak.
Diverzitás, dialektusok
A bambara nyelvnek számos helyi dialektusa van; ezek közé tartoznak például a somono, segou, san, beledugu, ganadugu, wasulu és sikasso dialektusok. A dialektusok között vannak fonetikai és lexikai eltérések, de a kölcsönös érthetőség általában megmarad.
Használat ma
A bambara ma is aktívan élő, dinamikus nyelv: használják a rádióműsorokban, népszerű zenei előadásokban, politikai kommunikációban és helyi közigazgatásban. Különböző kezdeményezések léteznek a nyelv oktatásának és írott anyagainak bővítésére, hogy a bambara szerepe tovább erősödjön a társadalmi és kulturális életben.
Összefoglalva, a bambara (bamanankan) nemcsak etnikai csoport nyelve, hanem Maliban széles körben használt közös nyelv és gazdag szóbeli hagyományokkal bíró kulturális kincs.