P-47 Thunderbolt — Az amerikai második világháborús nehéz vadászrepülőgép

A P-47 Thunderbolt (más néven The Jug) a Republic Aviation által gyártott vadászrepülőgép volt, amelyet a második világháború egyik legsúlyosabb, legnagyobb motorral szerelt együléses vadászbombázójaként ismernek. Első felszállására 1941-ben került sor, szolgálatba állítását 1942-ben kezdték meg. A gép meghajtásáról egy nagy teljesítményű Pratt and Whitney R-2800-59-es motor gondoskodott, amely több mint 2 000 lóerőt adott le; ez a túlnyomórészt radiálmotoros koncepció tette lehetővé a P-47 nagy sebességét (több mint 430 mérföld/óra, azaz ~690 km/h) és kiemelkedő teljesítményét nagy magasságban. A gép jellegzetes, robusztus törzsalakja miatt a pilóták között hamar elterjedt a „Jug” becenév.

Tervezés és felépítés

A P-47 konstrukcióját a nagy, turbófeltöltős radiálmotor és a belső turbófeltöltő-hűtő üzemeltetése határozta meg: a turbófeltöltő a törzs hátsó részében kapott helyet, ami hosszú szívó- és kipufogóvezetékeket igényelt. Ez a felépítés kiváló nagy magassági teljesítményt biztosított, ugyanakkor növelte a gép méreteit és tömegét, ezért a P-47-et gyakran nehéz vadásznak sorolták. A gép erős, masszív szerkezete, páncélzata és önjavító üzemanyag-tartályai jelentős túlélőképességet biztosítottak: sok P-47 visszatért súlyos találatok után is.

Fegyverzet és bevetési szerepek

A P-47 standard fegyverzete nyolc repülőgép szárnyába épített géppuska volt (8 géppuska), ez általában kétvel több volt, mint a korabeli átlagos vadászgépeké. Ezen felül a gép alkalmas volt bombák és rakéták szállítására, így hatékony vadászbombázó és földi célok elleni harceszközzé vált: a korszerű póttartályok (drop tank) alkalmazásával kiterjeszthető volt a hatótávolsága, és így kísérővadászként is bevethető lett.

Szolgálat és fejlődés

A P-47 fontos szerepet játszott elsősorban az európai hadszíntéren, de a Csendes-óceáni térségben is bevetették. 1944-ben a P-51 Mustang jóval könnyebb, nagyobb hatótávolságú és fordulékonyságban előnyösebb volt, ezért a hosszú távú kíséret (escort) szerepét fokozatosan átvette. A P-47 azonban nem vált feleslegessé: sok gépet átképeztek vadászbombázó (ground-attack) feladatokra, ahol robusztussága, tűzereje és túlélőképessége különösen előnyösnek bizonyult a földi célok elleni támadások során. A második világháború végéig a P-47-et elsősorban bombázásra és közvetlen légi támogatásra használták, majd a Amerikai Légierő (USAF) végül 1955-ben vonta ki őket a szolgálatból. A típust több mint 15 000 példányban gyártották, és számos szövetséges légierő is alkalmazta.

Örökség

A P-47-et a pilóták a megbízhatósága, tűzereje és strapabírósága miatt tisztelték: sokan említik, hogy súlyos sérülésekkel is képes volt visszatérni. A típus emlékét viszi tovább a A-10 Thunderbolt II nevű modern repülőgép is, amelyről a P-47 kapta a nevét; az A-10 a földi célok elleni, „tankvadász” szerepkörben folytatja a nevet és a földi támogatás hagyományát. A P-47 tehát a második világháború egyik meghatározó, sokoldalú és ikonikus repülőgépe maradt.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a P-47 Thunderbolt?

K: Mikor repült először a P-47 Thunderbolt?

K: Milyen motorral rendelkezett a P-47 Thunderbolt?

K: Milyen gyorsan tudott repülni a P-47 Thunderbolt?

K: Hány géppuskája volt a P-47 Thunderboltnak?

K: Mikor váltották le a P-47 Thunderboltot vadászgépként?

K: Mi az az A-10 Thunderbolt II?

Keresés betűvel