A szivárványos lőrike (Trichoglossus haematodus) egy ausztrál-ázsiai papagáj. Ez az élénk színű papagáj Ausztrália keleti partvidékén, Indonézia keleti részén (Maluku és Nyugat-Új-Guinea), Pápua Új-Guineában, Új-Kaledóniában, a Salamon-szigeteken és Vanuatun él.

Ausztráliában a keleti part mentén, Queenslandtől Dél-Ausztráliáig és Tasmániáig gyakori. Élőhelye az esőerdők, a tengerparti bozótos és erdős területek.

Számos alfaja van, sőt, egyes osztályozások mintegy 20 alfajt sorolnak fel.

A szivárványos lőrikék monogámok, egy életen át párban élnek, és a két nem szinte teljesen egyformán néz ki. Erősen territoriálisak, és elűzik a többi madarat. Egyes helyeken (Nyugat-Ausztrália, Új-Zéland északi szigete) mesterségesen telepítették be őket, és kártevő fajként tekintenek rájuk.

Leírás

A szivárványos lőrike közepes méretű papagáj: testhossza általában 25–30 cm, tömege körülbelül 75–160 g. Törzse zöld, a fej több alfaj esetén élénk kék vagy kékesfekete, a begy és a mell narancs–vörös színekben játszik, a csőr rendszerint élénkvörös. Jellemző tulajdonsága a speciális, ecsetszerű szőrökkel borított nyelv, amely lehetővé teszi a nektár és a pollen hatékony gyűjtését.

Táplálkozás

Fő táplálékát a nektár és a pollen képezi; emellett fogyasztanak gyümölcsöket, virágszirmazatokat és alkalmanként rovarokat is. Az élőhelyükön gyakran láthatók virágzó fákon, ahol hangos csoportokban táplálkoznak. A nektárfogyasztás miatt fontos beporítóként is működnek.

Szaporodás

A párkötés általában monogám, a pár közösen gondoskodik a költésről. A szaporodási időszak régiónként eltérő lehet; a fészek általában fák odvába kerül. A tojáshozam 1–3 tojás, jellemzően 2; a kotlás időtartama körülbelül 3–4 hét, a fiókák kirepülése pedig általában 6–8 hét után történik. A szülők közösen etetik a fiókákat.

Viselkedés és társas élet

Hangos, éber és nagyon szociális madár. Gyakran alkotnak kisebb-nagyobb csapatokat, főként táplálkozáskor és pihenéskor. Erős területvédelmi viselkedésük miatt más madarak elűzésére is képesek. Éjszakára közösségi pihenőkbe gyűlnek össze, ahol sűrűn ülnek egymáshoz közel.

Elterjedés, alfajok és rendszertan

A természetes elterjedési területük kiterjed Ausztrália keleti partvidékére és a délkelet-ázsiai szigetcsoportokra. Ahogy említve volt, több mint egy tucat, egyes besorolások szerint mintegy 20 alfaja ismert, amelyek lokális eltéréseket (színintenzitás, fej- és mellszíneződés) mutatnak. A taxonómia időnként változik, egyes populációkat külön fajként kezelnek a modern rendszertanokban.

Kapcsolat az emberrel és védelem

A faj általános állománya nagy és stabil, ezért a IUCN besorolása szerint jelenleg alacsony kockázatú (Least Concern). Ugyanakkor helyi szinten a természetes élőhelyek átalakulása, illetve a mezőgazdasági ültetvényeken okozott kár problémát jelenthet. Több városi környezethez jól alkalmazkodott, ahol gyakran táplálkozik gyümölcsösökön és parkokban. Néhány területen — ahol betelepítették — kártevőként kezelik őket, mert versengenek a helyi madárfajokkal és kárt okoznak a gyümölcsösökben.

Összefoglalás

A szivárványos lőrike egy feltűnően színes, tevékeny és alkalmazkodó papagáj, amely fontos szerepet játszik a beporításban. Széles elterjedése és rugalmas táplálkozása miatt általában nem veszélyeztetett, ugyanakkor helyi konfliktusok és élőhelypusztulás miatt odafigyelést igényel a természetvédelem és a fenntartható emberi beavatkozás terén.