Poliovakcinák (Salk és Sabin): típusok, történet és eradikáció

Ismerje meg a Salk- és Sabin-vakcinák típusait, történetét és sikerét a gyermekbénulás felszámolásában — részletes áttekintés az eradikációs eredményekről és hatásokról.

A világon két gyermekbénulás elleni vakcinát használnak a gyermekbénulás (poliomyelitis) ellen.

Az elsőt Jonas Salk fejlesztette ki, és először 1952-ben tesztelték. Salk 1955. április 12-én jelentette be a világnak, hogy inaktivált (elhalt) poliovírus injekcióját adta be. Az orális vakcinát Albert Sabin fejlesztette ki attenuált poliovírus felhasználásával. Sabin vakcinájának humán kísérletei 1957-ben kezdődtek, és 1962-ben engedélyezték.

A poliovírusnak nincs hosszú távú hordozója, és a poliovírusoknak a természetben nincs nem főemlősökön kívüli rezervoárja. A vírus nyílt környezetben nem képes hosszú ideig életben maradni. Ezért a vírus emberről emberre történő átvitelének megszakítása vakcinázással a legfontosabb lépés a gyermekbénulás teljes felszámolásában. A két vakcina a világ legtöbb országában megszüntette a gyermekbénulást. A gyermekbénulás világszerte az 1988-as 350 000 esetről 2007-re 1652 esetre csökkent.

A vakcinák típusai és hatásmechanizmusa

Inaktivált poliovírus vakcina (IPV, Salk): a vakcinát elölt poliovírusokból állítják elő, injekció formájában adják. Fő előnye, hogy nem tartalmaz élő vírust, így nem okoz vakcinával összefüggő bénulást (VAPP). Az IPV jó rendszerimmunitást (szérum IgG) eredményez, amely megvéd a paralízistől, azonban az enterális (bél) immunitás, azaz a mucosalis IgA-válasz általában kevésbé erős, ezért a vakcina kevésbé gátolja közvetlenül a bélben való vírusreplikációt és a széklettel történő terjedést.

Élő, attenuált orális poliovírus vakcina (OPV, Sabin): szájon át adható, élő, legyengített törzseket tartalmaz. Az OPV erős bél-immunitást vált ki, csökkenti a vírus továbbadását és képes más személyeket is indirekt módon immunizálni, mert a vakcina vírus a fertőzöttek széklettel való ürítése révén környezetbe kerülhet és immunizálhat. Emiatt tömeges kampányoknál különösen hatékony a járványok gyors visszaszorításában. Hátránya, hogy nagyon ritkán a vakcina vírus visszamutálhat és vakcinával összefüggő paralízist (VAPP) vagy cirkuláló vakcinaeredetű poliovírusokat (cVDPV) okozhat olyan közösségekben, ahol az alapimmunitás alacsony.

Történeti áttekintés

Jonas Salk IPV-jének fejlesztése és a 1950-es évek közepi alkalmazása forradalmasította a gyermekbénulás elleni küzdelmet az iparosodott országokban. Az OPV-t Albert Sabin dolgozta ki, és a 1960-as években vált széles körben elterjedtté, főként azért, mert olcsó és egyszerűen adható, valamint erős közösségi immunizációs hatása volt.

Az 1988-ban indult Global Polio Eradication Initiative (GPEI) célkitűzése a poliomyelitis világszintű eradikációja volt. A globális vakcinációs erőfeszítések eredményeként az esetek száma drasztikusan csökkent: a GPEI szerint az esetek több mint 99%-kal mérséklődtek az indulás óta. A vad típusú 2-es poliovírus (WPV2) már 1999-ben megszűnt; a vad 3-as típus (WPV3) 2019-ben lett hivatalosan eradikáltnak nyilvánítva. A vad 1-es típus (WPV1) pedig napjainkban is korlátozott földrajzi területeken fordul elő, elsősorban Afganisztánban és Pakisztánban.

Eradikációs stratégia és gyakorlati elemek

Az eradikáció központi elemei:

• Magas ellátottságú rutinszerű oltóprogramok (IPV és/vagy OPV beépítése a nemzeti oltási naptárba).
• Tömeges, célzott kampányok OPV-vel a fertőzés gyors megszakítására.
• Akut flaccid paralízis (AFP) alapú klinikai és laboratóriumi surveillance, valamint környezeti (szennyvíz) monitorozás a víruskörforgás korai felismerésére.
• Gyorstámadás (outbreak response) – szükség esetén monovalens vagy merevített vakcina használata a helyi járvány megfékezésére.
• Vakcinapolitikák módosítása a kockázatok csökkentése érdekében (pl. 2016-os váltás a háromkomponensű OPV-ről a kétkomponensű OPV-re, miután a WPV2 eradikálását megerősítették; az IPV szélesebb bevezetése a rutinoltások között).

Előnyök és kockázatok

A két vakcina kombinált alkalmazása nyújtja a legjobb védelmet: az IPV biztonságos, megbízhatóan megakadályozza a paralízist, míg az OPV gyorsan csökkenti a közösségi terjedést. Ugyanakkor az OPV ritkán okozhat VAPP-ot, és alacsony oltási arányok mellett cVDPV-járványokat idézhet elő. Emiatt a fejlett országok többsége áttért az IPV használatára rutinoltásként, míg járványügyi beavatkozásoknál és alacsony költségű, széles kampányoknál az OPV továbbra is fontos eszköz.

Aktuális helyzet és kihívások (összefoglaló)

Bár a poliomyelitis száma világszerte drasztikusan visszaesett, a teljes eradikációt számos tényező nehezíti:

• Konfliktusok és nehezen elérhető lakossági csoportok, ahol alacsony az oltottság.
• Vakcinaszkepticizmus és logisztikai nehézségek.
• cVDPV kitörések alacsony oltottságú területeken, amelyek speciális, gyors reagálást és gyakran OPV-alapú beavatkozást igényelnek.
• Fenntartható pénzügyi és egészségügyi infrastruktúra szükségessége a surveillance és az oltások folyamatos biztosításához.

Mit jelent ez az egészségügy számára?

Az eradikációhoz addig kell folytatni az oltási és surveillance tevékenységeket, amíg a világ minden részén megszűnik a természetes víruskeringés. Még a vad vírustól mentes időszakban is fennáll a kockázata annak, hogy vakcinával összefüggő törzsek vagy laboratóriumi készletek miatt újra megjelenjen a vírus, ezért a vakcinaellátás megtervezése, a vakcina-típusok elővigyázatos kezelése és a laboratóriumi biztonság kiemelten fontos.

Rövid összefoglalás

Jonas Salk inaktivált vakcinája és Albert Sabin élő, orális vakcinája együtt tették lehetővé a gyermekbénulás drámai visszaszorítását. Az erőfeszítések eredményeként a betegség esetei több mint 99%-kal csökkentek az 1988-as adatokhoz képest, és két vad poliovírus-típus már eradikáltnak tekinthető. A teljes sikerhez azonban továbbra is magas oltottsági arányokra, hatékony surveillance-re és célzott reagálásra van szükség a fennmaradó kihívások leküzdéséhez.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a gyermekbénulás elleni védőoltás?

K: Hányféle gyermekbénulás elleni vakcinát használnak világszerte?

K: Ki fejlesztette ki az első típusú gyermekbénulás elleni vakcinát, és mikor tesztelték először?

K: Mi az első típusú gyermekbénulás elleni vakcina?

K: Ki fejlesztette ki a második típusú gyermekbénulás elleni vakcinát, és mikor engedélyezték?

K: Mi az a gyengített vírus?

K: Mennyivel csökkent a gyermekbénulásos megbetegedések száma világszerte 1988 és 2007 között?

Keresés betűvel