Achondroplázia (FGFR3-mutáció): öröklődő törpeség — okok, tünetek, kezelés

Achondroplázia (FGFR3-mutáció): részletes, érthető útmutató az öröklődő törpeség genetikai okairól, tüneteiről és korszerű kezelési lehetőségeiről.

Az Achondroplasia a törpeség egyik formája. A kondrodisztrófiák vagy osteochondrodysplasiák családjába tartozik, amely az emberi csontváz csontjait túl rövidre vagy túl lassan növekvőre teszi. Gyakran a combcsontot és a felkarcsontot érinti. Egy domináns allél okozza. Ez azt jelenti, hogy csak az egyik szülőnek kell rendelkeznie a génnel. Ezáltal a gyermek 50%-os eséllyel kapja meg a betegséget. Ha mindkét szülő rendelkezik a génnel, az esély 75%-ra nő, de az esetek 25%-ában nagyon valószínűtlen, hogy a gyermek néhány hónapnál tovább élne. Az állapot azonban anélkül is előfordulhat, hogy bármelyik szülőnél is meglenne a gén. Az achondroplasiát a fibroblaszt növekedési faktor 3 receptor DNS-ének megváltozása okozza. Ez a változás befolyásolja a porcok képződését. Most, hogy a DNS-nek az állapotot okozó része ismert, remény van arra, hogy új kezeléseket lehet kifejleszteni.

Mi okozza az achondropláziát és hogyan öröklődik?

Az achondroplázia oka az FGFR3 (fibroblaszt növekedési faktor receptor 3) gén aktivitásának kóros fokozódása: a receptor túl aktív, ami gátolja a növekedő porcsejtek osztódását és így a csont hosszanti növekedését. A leggyakoribb molekuláris eltérés a G380R (glycin → arginin) változás a fehérjében.

Öröklődés: autoszomális domináns módon öröklődik. Az esetek jelentős részében (sok forrás szerint körülbelül 80%) a mutáció új (de novo), azaz a szülőkben nem található meg. Ha az egyik szülő érintett, a gyermeknek 50% esélye van az öröklésre. Ha mindkét szülő achondropláziás és mindketten hordozzák a hibás allélt, akkor a homozygota állapot általában életet veszélyeztető (magas korai halálozás kockázata).

Tünetek és jellemzők

Az achondroplázia jellegzetes, jól felismerhető klinikai képét a következők jellemzik:

• Rövid végtagok, rhizomelikus típus: a proximalis (közeli) végtagrészek — különösen a combcsont és a felkarcsont — aránytalanul rövidek.
• Normális törzsmagasság: a test középső része viszonylag normális hosszúságú marad.
• Nagy, jellegzetes fej: makrocephalia, kiemelkedő homlok (frontal bossing) és a középső arcrész (midface) alulfejlettsége, ami orr- és légúti problémákhoz vezethet.
• Gerincproblémák: fokozott deréktáji lordózis, csecsemőkorban fejlődhet átmeneti kyphosis; később gerincszűkület (spinalis stenosis) okozhat idegi tüneteket.
• Foramen magnum szűkület: a koponyaalapi nyílás beszűkülése csecsemőkorban súlyos idegrendszeri és légzési szövődményeket okozhat (pl. centrál légzésleállás, hypotonia).
• Fülfertőzések és halláscsökkenés: a középfül működészavara miatt gyakori középfülgyulladás és vezetéses halláscsökkenés.
• Kézjellemzők: rövid ujjak és gyakran a “trident” tenyérforma.
• Értelmi fejlődés: általában normális; a mozgásfejlődés késhet a testarányok és izomtónus miatt.

Diagnózis

• Klinikai vizsgálat: a jellegzetes megjelenés sokszor már újszülöttkorban felveti a diagnózist.
• Képalkotás: röntgenfelvételek mutatják a tipikus csontelváltozásokat; csecsemőknél és tünetek esetén koponyaalapi MRI szükséges lehet a foramen magnum állapotának felmérésére.
• Genetikai vizsgálat: az FGFR3 gén mutációjának molekuláris igazolása megerősíti a diagnózist; prenatálisan ultrahang és szükség esetén magzati DNS-vizsgálat (amniocentézis/chorionboholy-minta) végezhető.

Kezelés és gondozás

Jelenleg az achondroplázia komplett gyógyítása nem lehetséges, de számos beavatkozás és kezelés javítja az életminőséget és csökkenti a szövődményeket. A gondozás több szakterületet érint, ezért multidiszciplináris csapat (gyermekorvos, genetikus, ortopéd, neurológus/neurosebész, fül-orr-gégész, fizioterapeuta) szükséges.

• Korai szűrés: csecsemőknél a foramen magnum szűkület szempontjából gyakori kontroll és szükség szerinti képalkotás; alvásvizsgálat (poliszomnográfia) apnoe gyanúja esetén.
• Légzés és alvás: adenotonsillectomia és más beavatkozások segíthetnek az obstruktív alvási apnoén; súlyos esetekben légzéstámogatás szükséges lehet.
• Fül-orr-gégészeti ellátás: visszatérő középfülgyulladások kezelése, fülbe helyezett gumikatéter (timpanostomia) a hallás védelmére.
• Ortopédiai beavatkozások: gerincdeformitások és idegi kompresszió esetén műtétek (pl. foramen magnum dekompresszió, gerincstabilizáció); felnőttekben és egyes esetekben végtaghosszabbítás is szóba jöhet.
• Gyógyszeres terápia: hagyományosan növekedési hormon alkalmazása korlátozott hatékonysággal történt. Új, célzott terápia a vosoritide (CNP-analóg, klinikai nevén Voxzogo) — ez növeli a gyermekkori növekedési sebességet és engedélyezett bizonyos életkorú, növésben lévő gyerekeknél; a pontos indikációról és feltételekről a kezelőorvos ad tájékoztatást.
• További fejlesztések: kutatások folynak FGFR3-ellenes gyógyszerekről, génterápiás megközelítésekről és más célzott kezelésekről.
• Rehabilitáció és életmód: fizioterápia, megfelelő táplálkozás és testsúlykontroll fontos a mozgásszervi és légzőszervi szövődmények csökkentésére.

Prognózis és tanácsok

Sok érintett személy teljes és aktív életet élhet; a szellemi fejlődés általában érintetlen. A várható élettartam közel normális lehet, bár egyes tanulmányok enyhe csökkenést jeleznek a szövődmények (pl. légzési problémák, fertőzések, obesitashoz kapcsolódó betegségek) miatt. Fontos a rendszeres orvosi követés, a mielőbbi beavatkozás csecsemőkorban jelentkező légzés- vagy idegrendszeri tünetek esetén, valamint a genetikai tanácsadás terhes- és családtervezés előtt.

Ajánlott: ha achondroplázia gyanúja merül fel (újszülöttnél vagy terhességi ultrahangon), forduljon gyermekorvoshoz vagy genetikushoz. A pontos diagnózis, a rizikók felmérése és a személyre szabott gondozási terv megtervezése javítja az eredményeket és az életminőséget.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az achondroplasia?

K: Mi okozza az Achondroplasia kialakulását?

K: Hogyan befolyásolja az Achondroplasia a csontvázat?

K: Mekkora az esélye az Achondroplasia kialakulásának, ha csak az egyik szülő rendelkezik a génnel?

K: Mekkora az esélye az Achondroplasia kialakulásának, ha mindkét szülő rendelkezik a génnel?

K: Előfordulhat-e az Achondroplasia anélkül, hogy bármelyik szülőnek is meglenne a génje?

K: Vannak-e új kezelések az Achondroplasia kezelésére, most, hogy az ok ismert?

Keresés betűvel