Myobatrachidae – Ausztrália és Új-Guinea békacsaládja
Fedezze fel a Myobatrachidae különleges békacsaládját Ausztráliában és Új‑Guineában: méretkülönbségek, habfészektojáshordás, gyomorforgató fajok és élőhelyi szokások.
A Myobatrachidae egy Ausztráliában és Új-Guineában élő békacsalád, amelynek fajai igen változatosak méretben, életmódban és szaporodási stratégiában. A család tagjai között vannak apró, 1,5 centiméternél kisebb fajok és egészen nagy egyedek is: például az említett, körülbelül 12 centiméteres hosszúságú, "óriás sávos béka" Ausztrália egyik legnagyobb kétlábúja. A Myobatrachidae fajai általában a szárazföldön vagy a vízben élnek; fákon nem fordulnak elő.
Megjelenés és alkalmazkodás
Ezeknek a békáknak nincsenek olyan tapadó lábujjkorong-csészéik, mint a fás békáknak, ezért nem másznak fára. Testfelépítésük nagyon változó: vannak laposabb, mocsári életmódra alkalmazkodott fajok és rövid, erős lábú, ásásra szakosodott fajok. Sok faj bőre lehet sima vagy szemölcsös, és egyeseknél megtalálhatók az ásáshoz használt rövid, erőteljes metatarsalis tüskék (spiculumok).
Élőhely és viselkedés
A család tagjai többféle élőhelyet foglalnak el: vizes élőhelyeket, mocsarakat, füves területeket, sivatagosabb, időszakosan nedves élőhelyeket, valamint erdei aljnövényzetet. Sok faj fosszoriális (föld alatti) életmódot folytat, és aszályos időszakban elássa magát, hogy megvárja az esőt. Táplálékuk elsősorban rovarokból és más gerinctelenekből áll; nagyobb fajok időnként kis gerinceseket is elfogyasztanak. A hangadás (kakasongatás) fontos szerepet játszik a párválasztásban és a territóriumjelzésben.
Szaporodás és fejlődés
A Myobatrachidae különösen érdekes a szaporodási módok sokfélesége miatt. A család hagyományos felosztása három alcsaládot különít el: Limnodynastinae, Myobatrachinae és Rheobatrachinae — ez a felosztás elsősorban a tojásrakási és gondozási szokásokon alapul.
- Limnodynastinae: több faj habfészket rak. A hártyaszerű vagy habszerű fészek kialakításában a nőstény és a hím váladékokat és levegőt kever, így keletkezik a hab, amely lehet a víz felszínén úszó fészek vagy szárazföldi védett helyen lévő fészek.
- Myobatrachinae: ide tartoznak azok a fajok, amelyeknél gyakori a föld alatti petézés, néhánynál közvetlen fejlődés (a petékből kikelő kis békák már kifejlett külsejű békák, nincs szabad életmódú ebihal), illetve előfordul hátukon vagy pórusokban történő tovigondozás (például a "pouch" típusú ivadékgondozás bizonyos csoportokban).
- Rheobatrachinae: ide sorolták a híres–hírhedt gyomorforgató békákat (Rheobatrachus fajok). Ezek a fajok egyedülálló módon az anya gyomrában nevelték a fejlődő ivadékokat: a peték kikelése után a nőstény befogadta a tojásokat/ebihalakat a gyomrába, a kis békák a gyomorban fejlődtek tovább, majd a nőstény "kivetette" őket. A Rheobatrachus két ismert faja a 20. század második felében eltűnt, és mai tudásunk szerint mindkettő kihalt.
Néhány myobatrachid faj további különleges szülői magatartást mutat: vannak, amelyek a petéket föld alatti kamrákban őrzik, mások a hátukon viselik a kifejlődő utódokat, és egyeseknél közvetlen fejlődés figyelhető meg (nincs szabad életmódú ebihal-fázis).
Veszélyek és védelem
Sok myobatrachid faj állapota aggasztó: a természetes élőhelyek csökkenése, a víztestek átalakítása, a bevezetett ragadozók (például vörös róka, házimacska), a szennyezés és az éghajlatváltozás mind veszélyeztetik őket. Emellett a kórokozó Batrachochytrium dendrobatidis gomba (a kétéltűek pusztító chytrid-betegsége) súlyos visszaeséseket okozott a világ sok pontján, és Ausztráliában is szerepe lehet fajok eltűnésében, többek között a Rheobatrachus két fajának kipusztulásában is sejtik a betegség hatását.
A tudományos kutatás és a természetvédelmi programok — élőhely-rekonstrukció, fogságban tartás, tenyésztés és betegségmonitorozás — fontosak a fennmaradó fajok megőrzéséhez. A Rheobatrachus-fajok különleges biológiája miatt különösen nagy érdeklődést váltott ki a tudományos közösségben, és részben emiatt is folynak kutatások DNS-maradványok vizsgálatára és konzerválására.
Összefoglalás
A Myobatrachidae egy sokszínű és evolúciósan érdekes békacsalád Ausztráliában és Új-Guineában. Tagjai alkalmazkodtak a szárazföldi és vízi életmódhoz, de közös jellemzőjük, hogy nem élnek fákon és nincsenek tapadó lábujjkorongjaik. A család szaporodási módszerei különösen változatosak: habfészkek, föld alatti tojásrakás, közvetlen fejlődés és a ritka gyomorban nevelés mind előfordulnak. Sok faj veszélyeztetett, ezért fontos a további kutatás és védelmi tevékenység a fajok megőrzése érdekében.
Taxonómia
| Subfamilia | Fajok | Közös név | Binomiális név |
| Limnodynastinae | 1 | Tusvonalas béka | Adelotus Ogilby, 1907 |
| 6 | Óriás ásóbékák | Heleioporus Gray, 1841 | |
| 4 | Kannibál békák | Lechriodus Boulenger, 1882 | |
| 11 | Ausztrál mocsári békák | Limnodynastes Fitzinger, 1843 | |
| 10 | Stubby békák | Neobatrachus Peters, 1863 | |
| 4 | Ausztrál ásóbéka | Notaden Günther, 1873 | |
| 2 | Ásó békák | Opisthodon Steindachner, 1867 | |
| 6 | Baw Baw békák | Philoria Spencer, 1901 | |
| Myobatrachinae | 1 | Ausztrál Dumpy békák | Arenophryne Tyler, 1976 |
| 1 | Tasakos békák | Assa Tyler, 1972 | |
| 15 | Ausztrál békalencse | Crinia Tschudi, 1838 | |
| 7 | Földi békalencse | Geocrinia Blake, 1973 | |
| 1 | Nicholls' varangyok | Metacrinia Parker, 1940 | |
| 8 | Árpádsávos békák | Mixophyes Günther, 1864 | |
| 1 | Teknős békák | Myobatrachus Schlegel In Gray, 1850 | |
| 1 | Haswell békák | Paracrinia Heyer & Liem, 1976 | |
| 13 | Koronás varangy | Pseudophryne Fitzinger, 1843 | |
| 1 | Naplemente béka | Spicospina Roberts et al., 1997 | |
| 6 | Ausztrál Torrent békák | Taudactylus Straughan & Lee, 1966 | |
| 25 | Ausztrál varangyok | Uperoleia Gray, 1841 | |
| Rheobatrachinae | 2 | Gyomorban merengő békák | Rheobatrachus Liem, 1973 |
Kérdések és válaszok
K: Hol találhatók a Myobatrachidae család tagjai?
V: A Myobatrachidae család tagjai Ausztráliában és Új-Guineában találhatók.
K: Mekkora a Myobatrachidae családba tartozó fajok mérettartománya?
V: A Myobatrachidae családba tartozó fajok mérettartománya nagyon eltérő, egyes fajok hossza kevesebb mint 1,5 centiméter, az óriás sávos béka pedig 12 centiméter hosszú.
K: Élnek-e a Myobatrachidae család tagjai fákon?
V: Nem, a Myobatrachidae család egyetlen tagja sem él fán.
K: Mi különbözteti meg a Myobatrachidae családot a fa békáktól?
V: A Myobatrachidae családnak nincsenek a fák békáinál található tapadó lábujjkorong-csészéi.
K: Hogyan oszlik a Myobatrachidae család alcsaládokra?
V: A Myobatrachidae család három alcsaládra oszlik: Limnodynastinae, Myobatrachinae és Rheobatrachinae.
K: Mi a fő tényező, amely meghatározza, hogy egy Myobatrachidae faj melyik alcsaládba tartozik?
V: A Myobatrachidae-fajok alcsaládba tartozását elsősorban a tojásrakási szokásaik határozzák meg.
K: Milyen tojásrakási módszert alkalmaznak a Limnodynastinae alcsalád tagjai?
V: A Limnodynastinae alcsalád habfészket rak, amelyet a nőstény béka a bőrén lévő vegyi anyagból készít. Ezek a fészkek úszhatnak a vízen vagy lehetnek a szárazföldön.
Keres